2021.01.31. 15:30
Télvíz idején sem unatkozik a kilencvenéves tassi bognár
Kilencvenedik életévét töltötte be a minap a tassi Képli Mihály. Az eredetileg bognárként végzett idős úr életében sokféle szakmát kipróbált, volt kefekészítő, maszek fűrészes. Nyugdíjazása után pedig faesztergálással, ajándéktárgyak készítésével foglalkozott, kocsikerékcsillárjai még Németországba is eljutottak.
Mihály bácsi a kertjében lévő kerekes kutat is maga készítette
Forrás: Petőfi Népe
Fotó: Gulyás Sándor
A paraszti származású Képli Mihály a tassi Szána Antal bognárnál tanulta ki a mesterség csínját-bínját. A pályakezdésre rányomta a bélyegét, hogy mestere és annak felesége rablótámadás áldozata lett. A fiatalember Dabi Sándorral kezdte a kerékgyártást, a falusiak kocsijainak javítgatását. A technika fejlődése, a gumikerék, illetve a munkagépek megjelenése azonban tönkretette vállalkozásukat.
– A fakerekű lovas kocsik száma annyira megcsappant, hogy már nem tudtunk a szakmából megélni, így váltanom kellett. Kunszentmiklóson a kefegyárban kaptam munkát. Igaz, a gyártószalag mellett ülni visszalépés volt, ám vigaszt az jelentett, hogy fával dolgozhattam. Tíz évet húztam le az üzemben. Az új gépek fölöslegessé tették a kézi munkát, tehát ismét más foglalkozás után kellett néznem – emlékezett vissza az idős úr.
Képli Mihály a Csepeli Autógyárba került faipari gépkezelőnek. Az ügyes kezű szakember gyorsan beletanult, a sablonkészítés tetszett neki legjobban.
– Rendkívül sokrétű és változatos munkám volt. Fából kellett megformálni egyebek mellett például a gépjárművek olajteknőjét és más alkatrészeket. Innen mentem nyugdíjba 1990-ben. Az időt természetesen nem töltöttem henyéléssel. Saját gyártású fűrészgépemmel jártam a falut és aprítottam a tűzifát. Emellett szerszámnyeleket, függönykarnisokat, dísztárgyakat esztergáltam a falusi lakosság kérésére. Ekkor vettem igazán jó hasznát a fiatalkoromban kitanult bognármesterségnek. Kocsikerékcsillárjaimból még az idelátogató német turisták is vásároltak. Jutott időm házam szépítésére is. Ez idő tájt készült el a faoszlopos előszoba, illetve az udvari kerekes kút is – mesélte lelkesen Mihály bácsi.
A kilencvenéves mester a mai napig jól tartja magát. Rendszeresen dolgozik a házhoz tartozó kertben, ha ereje engedi, még az asztalosműhelyben is megfogja a munka végét.
– Jó nagy portám van, aminek rendben tartása bizony nem kis fáradságomba kerül. Életem szerelme a fa, így ha tehetem, kisebb dísztárgyakat fabrikálok. Jelenleg egy házikó makettjén dolgozom, ami lényegében már készen van, már csak az utolsó simítások hiányoznak. Télvíz idején sem unatkozom, mivel gyakran keresnek fel ismerőseim hogylétemről érdeklődve. Legjobb beszélgetőpartnerem Zsidai Lászlóné Etelka, a házi gondozóm, aki nagy türelemmel és szeretettel viseli gondomat – fogalmazott Képli Mihály.
Mihály bácsi ma is tele van energiával
– Igaz, hogy már sokat vesztettem egykori lendületemből, és a munkabírásom sem a régi, de nem adom fel, amit bírok, megcsinálok. Azt tartom, hogy a munka a hosszú élet titka – tette hozzá mosolyogva a kilencvenesztendős Képli Mihály.