Mandéla konyhájában mindig van valami izgalmas fordulat

– A Mandéla konyhájában készülő ételeket sokan megismerhették már, de kitől tanult főzni Kiss Melinda?

– Nem tanultam a főzést, inkább csak ellestem néhány dolgot, hiszen gimnazistaként minden hétvégén segítenem kellett otthon a konyhában. Tulajdonképpen húsz éves koromtól – amikor összekerültem a párommal –, főzök önállóan. A főzőklubot, ahová helyi asszonyok, lányok járnak, tíz éve indítottam, ami ugyan nehezen indult, de azóta rendszeresek az összejöveteleink, habár a vírushelyzet miatt, most volt egy kis szünet.

– Mitől különlegesek az ételei?

– Azt hiszem az ízek, meg az, ahogyan én főzök. Mindig megnézem a recepteket és az új fűszerkeverékeket, amiknek összetevői is érdekelnek. Magam is összeállítok belőlük hasonlót, de kihagyom a tartósítószereket. Ha elmegyünk külföldre, akkor mindig éttermeket keresünk és a helyi specialitásokat kóstoljuk, mert ezek is inspirálnak. Mindenben kiérzem az ízeket és ahol lehet, érdeklődöm a titkokról, amiktől olyan különleges ízvilágú az adott étel.

– Mandéla konyhájának is vannak titkai?

– Alapjában véve igen. Például imádom a chilit, így nálam szinte minden csípős, de szeretem kombinálni a sósat az édessel, vagy az édeset a csípőssel. Mindig úgy próbálok főzni, hogy legyen benne valami fordulat, ami nem a hagyományos. Amúgy szinte minden elkészítéshez csak zsírt használok.

– Van kedvenc konyhája?

– Az olasz konyha az alapvető és az ázsiai ízeket is kedvelem.

– Miért az olasz?

– Az egyszerűségével fogott meg, mert nem kell túlbonyolítani a dolgokat. A kiváló alapanyag azonban rendkívül fontos és ezért is dolgozunk mi is csak helyi termékekkel. Majsán is van kiváló tészta, fűszerek, zöldségfélék és húsok, amiket a helyi termelőknél vásárolok meg, mert azok minősége garantált. Fagyasztott termékeket nem használunk, mindenből csak a frisset és a helyit. Az ételekhez meg a Pellikán Birtokon termelt, saját borainkat használjuk és ajánljuk.

– Említette a fűszerezést, porciózza a mennyiséget?

– Nem tanultam a szakács mesterséget, én háziasszony vagyok, de már nem félek a sózástól vagy a fűszerezéstől. Általában legtöbben ott rontják el, mert vagy túl sok, vagy túl kevés. Nem porciózok, minden csuklóból jön. Ezért is volt a legnehezebb része a receptgyűjteménynek, amikor le kellett írni, hogy miből mennyi kell bele, mondjuk négy személyre.

Ponytfilé Mandéla módra

Hozzávalók: 2,5 kg pontyfilé, 3 gerezd fokhagyma, 1 kg karfiol, 1 fej közepes vöröshagyma, 8 dkg vaj, 0,5-1 dl cukor nélküli tejszín, 1 csomag madárbegy saláta, 1 db kápia paprika, 1 kis csokor petrezselyemzöld, olívaolaj, tökmagolaj, balzsamecet, só, bors.

Elkészítés: a pontyfilét 6-10 centiméteres szeletekre vágjuk, a húsos felét 3-4 milliméterenként beirdaljuk a szálkákra merőlegesen, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A fokhagymát összezúzzuk és az étolajjal összekeverve megkenjük vele a húst. Száraz, előmelegített serpenyőben közepesen erős lángon megsütjük először a bőrös felét körülbelül 5-6 percig, amíg szép piros nem lesz, majd a másik felét ugyanennyi ideig.

Egy lábasban 5 dkg vajon a kockára vágott vöröshagymát megdinszteljük, a karfiolt rózsákra szedve rátesszük, 5-10 percig forgatjuk, sózzuk, borsozzuk, majd kevés vízzel felengedve puhára főzzük. A tűzhelyről levéve botmixerrel pépesítjük, kevés tejszínnel felöntve pürés állagúra hígítjuk, a végén 3 dkg vajat teszünk még bele.ű

Tálaláskor a tányérokon elhelyezzük a húsokat, a pürét megszórjuk az apróra kockázott paprikával, petrezselyemmel és vékonyan olívaolajat, illetve tökmagolajat öntünk rá. Egy-egy halommal halmozunk a megmosott salátából melléjük, melyet ízlés szerint balzsamecettel és olívaolajjal locsolunk meg.