Újraélednek a császártöltési pincesorok

Gatter István, a Császártöltési Pincesorokért Egyesület elnökségi tagja maga is hobbiszerűen borászkodik Főkáptalan sori pincéjében főállása és egyesületi tevékenysége mellett.

Az egyesület a helyi borturizmus fellendítéséért dolgozik, igen jó eredményekkel. Öt évvel ezelőtti indulása és a vezetőség másfél évvel ezelőtti megújulása óta sokat tettek azért, hogy megismerje az ország a jó minőségű borokat kínáló császártöltési pincéket. A Sváb Borok Napja előtt június végén volt az egyesület által szervezett legutóbbi esemény, ami a Főkáptalan pincesort érintette. Gatter István szerint már az is igen jó részvétellel zajlott, a vendégek kétharmada vidékről érkezett a töltési pincékbe.

Hosszú volt az út, mire felfelé kezdtek haladni a lankákon. Számos pince üresen állt és csaknem az enyészeté lett. – Sok volt az elhanyagolt pince a településen, több tulajdonos már nem tud lejárni a sorra. A fiatalokat igyekszünk rávenni arra, hogy térjenek vissza a saját vagy családjuk pincéibe, és nyissák meg a kapuikat a közönség előtt. Amióta rendezvényeket szervezünk, egyre többen jelentkeztek nálunk, hogy van saját pincéjük, és jönnek is vissza hozzánk – mondta Gatter István, és hozzátette, hogy a helyiek elkezdtek költeni pincéjük felújítására, illetve messzebbről érkezők is vásárolnak pincéket, melyeket ugyan nem feltétlenül nyitnak meg a nagyközönség számára és nem üzemeltetnek, de felújítják őket.

Ez egyébként árfelhajtó tényezőként is hatott, egy éve 200–300 ezer forintért lehetett vásárolni pincét, most ennek két-háromszorosa, de akár tízszerese is lehet.

Gatter István számára családi tradíció a borkészítés. Még vásárolja a szőlőt boraihoz, de előbb-utóbb szüksége lesz saját területre, de az egész embert kíván, így amíg teheti, vásárlással fedezi az alapanyagigényt. A termelő szerint az Aranyháromszög tablettásai évtizedekkel ezelőtt lejáratták az alföldi borok hírét, de a töltési borok minősége versenyre kelhet akár a balatoni nedűkkel is, számos aranyéremmel öregbítették hírnevét a helyi borászok.

A ma már a császártöltési borok egyik húzónevének számító Szemerey István családjában tradíció volt a borkészítés. Fiatalként sokat dolgozott a család szőlőjében, később meg is tett mindent, hogy minél messzebb kerüljön attól. Szegeden tanult, majd Budapesten kezdett dolgozni, pályázatokat írt, és mellette vállalkozást alapított, női fehérneműket forgalmazott és gyártatott. Különböző hatások nyomán és egy hajósi tábortűznél kóstolt gyümölcsös chardonnay miatt végül 2009-ben döntött úgy, hogy visszatér és belevág a borászatba. Éppen akkor, amikor a családi szőlőterületeket kivágták.

– Itt álltam az egyetlen, ősi Kis sori pincénkkel, mert négy pincéjét is eladta a család. A kivágás előtti utolsó szőlőkből készítettem borokat, melyek elég jól sikerültek. A következő évben szőlőterületeket vettem Hajóson és Császártöltésen, azokat és a már meglévő területeket visszatelepítettem az évek során. Most 21 hektáron termesztek szőlőt – mondta Szemerey István, aki éppen most áll jelentős váltás előtt: annyira nehéz megbízható és hozzáértő munkaerőt találni, hogy 15 hektárt elad, a fennmaradó hét hektár ellátja a pincészetet.

– A traktorban én ülök, én intézem a marketinget és a vevőkkel való kapcsolattartást is. Magam címkézem a boraimat, egy palack ötször-hatszor megfordul a kezemben a palackozástól a dobozba helyezésig – mondta a nehézségekről Szemerey István, aki jelenleg 18-féle bort készít, amit már túl soknak ítél, így ezt is csökkenti. A magyar fajtáknál marad: az Irsai Olivért, a nektárt, a generosát, cserszegi fűszerest, jázmint és a környékre nem jellemző pinot noirt, traminit és sauvignon blanc-t hagyja meg, illetve most készült el a speciális technológiával készült úgynevezett narancsbora. Ragaszkodik a minőséghez a mennyiséggel szemben: az évek során fehérborai és rozéi is rangos versenyeken, a borászat nagy neveit maga mögé utasítva nyertek számos országos és nemzetközi aranyérmet, valamint a megye bora címet is elnyerte.

– A Hajós-Bajai borvidék szárnyal. Ha egy borversenyre elmegyünk a borvidék termelőivel, biztosan hozunk el aranyat. A császártöltési nyitott pincék pedig vonzzák a fiatalokat, akik közül egyre többen elgondolkoznak a borkészítés lehetőségén – mondta Szemerey István. Pozitív változásokat is lát a szőlőtermesztésben, a kilónkénti felvásárlási ár most sokkal kedvezőbb, mint az elmúlt évben. Szemerey István elmondta, hogy annyira nő a térség népszerűsége, hogy a jövőben a borturizmusra sokkal nagyobb hangsúlyt fektet.

Szeitz István 14 hektáros családi szőlőjében gazdálkodik őstermelőként, és vendégházat is kialakított Főkáptalan sori pincéjében. Immár egyszerűsített adóraktári engedély birtokában palackozott formában kívánják az alföldi borokat népszerűsíteni. Királyleánykával, olaszrizlinggel és generosával indulnak, ez utóbbi a tramini és az ezerjó nemesítéséből készült. A fajta hosszú ideig nem volt a környéken, és mintegy másfél évtizede kezdték termeszteni Császártöltésen. Nagyon kedveli a környék adottságait, illik a talajhoz és nagy biztonsággal termeszthető, 97–99 százalékban megfogja a növény. Bőtermő és magas cukorfokkal rendelkezik. Szeitz István három és fél hektáron termeli a generosát.

A borász törekszik a kései szüretre. – Ha egy cserszegi fűszerest augusztus 20-án kezdenek felvásárolni, akkor az esetek nagy többségében két-három héttel később szedem le, így magasabb cukorfokkal tudom betárolni – mondta Szeitz István, aki legalább 12,5 százalék vagy magasabb alkoholtartalmú fehérbort és 13,5–14 százalékos vörösbort készít.

Szeitz István rozét is készít, túlnyomórészt kékfrankosból, mert abban kevesebb a színanyag, mint az egyéb kék szőlőben, így egyszerűbb a rozé előállítása. A vörösbora cuvée, 70 százalékban cabernet sauvignon és 30 százalékban kékfrankos, ami egy két évvel ezelőtti spontán házasításból született nagyon jó eredménnyel: a magas alkoholtartalom ellenére is lágy szárazbort kapott. – Itt, az Alföldön nagyon jó minőségű borokat lehet készíteni, csak ezt a szorgos gazda türelmével és pontosságával ki kell várni. A szekszárdi és villányi márkákat marketing szempontjából nem értük utol, de az alföldi borok mind minőség, mind ár-érték arány szempontjából kiválóak – mondta Szeitz István.