Három országot érintve túrázott a halasi csapat

– A legfiatalabb evezőtársunk hatéves volt, míg a legidősebb kicsivel múlt hetvenéves. Mégis meglett a közös hang. Reggeli kávézások a mini gáztűzhelynél, közös séták a gyönyörű történelmi városközpontban, egymás segítése egy nehezebb szakaszon. Ez csak egymásra figyelve megy. Barátságok, de szakmai kapcsolatok is alakultak a túra végére – meséli Mester Sándor túravezető.

A sokszínű társaság az osztrák–cseh–szlovák hármas határ közeléből, az ausztriai Hohenau an der March településről evezett a Morva folyó torkolatáig, onnan 20–25 kilométer után jutottak el Pozsonyig. Itt városnézéssel egybekötött pihenőnapot tartottak a lapátolók, majd további 35–40 kilométer evezés után érték el Dunaszigetet.

Az idén hetvenedik alkalommal vízre szállt Mester Sándor régi vágyát valósította meg az idei túrával. Hosszú ideje foglalkoztatta már, milyen lehet végigevezni a Morva folyón, ami évtizedekig a vasfüggöny egyik meghatározó szakasza volt.

– A túrázóknak ez a terület egyszerre jelentett előnyt és hátrányt. Az itthoni vagy más osztrák, német folyószakaszokhoz képest nem épültek ki kempingek, strandok, ugyanakkor épp ezért a természeti környezet gyakorlatilag érintetlen, valami csodaszép. Vadkempingekben aludtunk, de kihelyeztek mobil toalettet, jelezték, hogy a dürnkruti focipályán le tudunk zuhanyozni, Angernben, a kompbüfében is nagy szeretettel fogadtak bennünket – számolt be tapasztalataikról.

A halasi túravezető az idei evezésük egyik legszebb élményének a dévényi kikötést tartja. – A hajók fele a Morván, a másik meg a Dunán állt. Sokat néztük fentről, a vár tornyáról, ahogy a két folyam találkozik, a barnásszürke Morva és a kék Duna. Álomnak tűnt, hogy majd egyszer ott evezünk és most meglett – mondta.