2021.08.15. 13:00
Erdélyben szervezett szabadegyetemet a Hagyományok Háza
Az augusztus 8-án megrendezett szimpóziumnak Mikháza adott otthont. Az esemény öt helyszínén mintegy harminc program közül választhattak az érdeklődők.
Forrás: Hagyományok Háza
Fotó: Kinda Botond
Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója új hagyományőrző periódust vizionált a mikházi szabadegyetemet megnyitó előadásában és az azt követő beszélgetéseken. Megítélése szerint húsz év után válaszúthoz érkeztek a tekintetben, hogyan tudnak társadalmi szinten hatást gyakorolni a hagyományok továbbélésére. Az intézmény vezetője
hangsúlyozta a hagyományok visszatanításának fontosságát, mivel a Kárpát-medence nagyobbik részén a hagyomány már nem él a mindennapokban.
Ez új szemléletű munkát jelent, amelynek – az új generációk belépésével – sohasem lehet vége. A tennivalók első körében a népzenét és a néptáncot említette, második körben a kézműves tevékenységekre utalt. Megítélése szerint ez a program méltó módon vette fel Kallós Zoltán nevét.
Pávai István népzenekutató Táncházas babonák címmel megtartott előadásához kapcsolódóan kiemelte: „Sokan küzdenek a táncházzal és színpadi néptánccal kapcsolatos terminológiával: hagyományápolás vagy hagyományőrzés. Az a véleményem – egyetértésben Sebő Ferenc barátommal –, hogy a rabokat őrzik és a betegeket ápolják. A hagyomány talán nincs ilyen keserves állapotban: óriási mennyiségű gyűjtött anyag áll rendelkezésre, amely egyébként az interneten is hozzáférhető, és akiknek erre van szükségük, azok bőséggel tudják használni, és nagyon sokan élnek is a lehetőséggel. Tehát ne a zene és a tánc rabjai, betegei legyünk, hanem használjuk őket, hiszen e hagyományok évszázadokig szolgálták a köz javát.”
2021 tavaszán jelent meg Fábián Éva portrékötete …odaküjjel Andrásfalán címmel. A mesemondót a kötet szerkesztője, Németh Nóra mutatta be, a művész énekes-mesés előadással kedveskedett közönségének. Az élő szót egy dokumentumfilm követte, a filmkockák visszaidézték életét, pályafutását.
A szabadegyetem helyszíne
A Maros megyei Mikháza kiválasztása is szimbolikus, hiszen a település az erdélyi magyar kultúra egyik bölcsője: a Felső-Nyárád menti „Szentföld” központjában a ferencesek 1636-ban építették fel első kolostorukat. A rend élén olyan kiváló tudósok álltak, mint Kájoni János, a Cantionale Catholicum és a róla elnevezett Kódex szerzője. A rend az oktatás területén is úttörő szerepet vállalt, a kolostorban indult el az az iskolai oktatás, amely később a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumban vált példaértékűvé. A település számos neves szülötte öregbítette Mikháza hírnevét: Kacsó Sándor újságíró, aki gazdag életpályáján többek között a Brassói Lapok és a Romániai Magyar Szó főszerkesztőjeként vállalt felelősséget az erdélyi magyarságért, és Széllyes Sándor, aki a legendás Székely Népi Együttes vezéralakjaként ápolta szülőföldjén és vitte el a nagyvilágba ősei kultúráját.
Gál Boglárka múzeumpedagógus az Országos Népművészeti Kiállítás virtuális bemutatásáról számolt be. Az elmondottak szerint a múzeumpedagógiában – a hagyományokat közvetítve – ajánlott a gyerekekkel az általuk ismert nyelven szót érteni. Elengedhetetlen tehát a digitális eszközök használata a foglalkozásokon. Viszont a tradíciókat érdemes „hagyományos úton” bemutatni, tehát az arany középút megtalálása lehet a megoldás. Az informatikában új, egyszerűen kezelhető felületek állnak rendelkezésre, így informatikus segítsége nélkül is könnyen szerkeszthető információs felületek alakíthatók ki.
A szakmai programok fontos részei voltak a konzultációk és a kerekasztal-beszélgetések. Györfi Erzsébet népdalénekes például az erdélyi népdaléneklési versenyekről szóló fórumot moderálta. A résztvevők elméleti kulcskérdéseket vitattak meg és az énekversenyek zsűrizésének szempontjait is egyeztették.
A szabadegyetem igazi színfoltjai voltak a gyermekfoglalkozások. A szervezők, vendégek elhozták apróságaikat, de a falubéli gyerekek is belátogattak a programokra. Az asztaloknál népi motívumok rajzolása, színezése kötötte le a kicsiket, mások gyapjúból nemezkulcstartókat, karkötőket készítettek emlékül. Tálas Ágnes és Kiss Zsolt táncoktatók népi játékokkal kedveskedtek a gyerekeknek, ezt követték az énekek és tánc.
A program a Maros Művészegyüttes Közös kincs – Dalvándorlás furulyákra, énekesekre, táncosokra és zenekarra című műsorával ért véget.
A legfontosabb eredmény, hogy idén ismét meg tudták tartani
„Nagyon jó érzés volt itt lenni és látni a kollégák aktivitását„ – értékelte a történteket Hont Angéla, a Hagyományok Háza Szervezési és Kommunikációs Főosztályának vezetője A nagyközönség megszólítása, avagy hogyan keltsük fel az érdeklődést a néphagyomány iránt? című előadása után. Hozzátette, a jelenlevők legtöbbje az Erdélyi Hagyományok Háza munkatársai közül került ki, de más erdélyi és magyarországi szakemberek is jelen voltak az előadásokon és az azt követő beszélgetéseken.
„A mikházi program legfontosabb eredményének tartom, hogy kényszerű kihagyást követően idén meg tudtuk valósítani” – foglalta össze a nap jelentőségét Sándor Ildikó szervező, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének vezetője, hozzátéve: „Előrelépésnek tartom, hogy a közben megalakult Erdélyi Hagyományok Háza szakemberei aktívan kapcsolódtak be a rendezvénybe, és a szakmai események egyben továbbképzésüket is szolgálták. A szigorúan vett program mellett a jelenlevőknek személyes beszélgetésekre is maradt lehetőségük. Ezek a kötetlen találkozások és informális kapcsolatok már a következő időszak munkáját alapozzák meg. A munkánk eredményének tartom, hogy többen először kényszerűségnek tekintették a vasárnapi találkozót, de távozás előtt már hasznosnak ítélték az ittlétet, amelynek már a folytatására számítanak.”