Melocco Miklós megépítené Makovecz templomát (videó)

A Magyar Nemzetben Pataki Tamás készített interjút a neves szobrászművésszel, Melocco Miklóssal. A szobrászművész szerint a

„A Sagrada Família eltartja Barcelonát. Még Messit is ki tudják fizetni, pedig ő hetente több tíz millió eurót keres.”

Meloc­co Miklós nekiállna megépíteni a templomot, mivel úgy gondolja, hogy tartható Makovecz tízéves építési ideje. A Kossuth-díjas és a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett szobrásszal a természetes és természetellenes építészetről, kétszáz angyalról és a magyarok vértanútiszteletéről is beszélgettek a Magyar Nemzetben.

Szobordöntések korát éljük, még idehaza is ledöntötték Melocco Miklós egy szobrát, bár ez baleset következménye volt. Mivel megmentette egy részeg autós életét, így a művész nem is igazán bánja. Úgy vélte,

„már csak ezért megérte megcsinálni”

– nyilatkozta bölcs humorral.

Jelenleg a fizikai igénybevétel miatt már nem dolgozik szobron, de vannak tervei. Noha már csak azért sem állja meg a helyét a bonmont, hogy a „százéves Melocco Miklós kétszáz angyalt készül faragni”, mert a művész még csak 85 éves, valóban foglalkoztatja a feladat, hogy angyalokat tervezzen a tervbeli Makovecz-templomra.

„Olyanok lennének, mint a növény továbbnövő részei, a templom szerves részét alkotnák.”

Mintát készítene az angyalokhoz a kőfaragóknak, de vélekedése szerint így is négy-öt évnyi munkába telne, ha többen dolgoznának rajta. A templomtervről szólva megjegyzi: „A terv jól működik, és szerintem nem szabad beleszólni abba, ami rendesen működik. Legfeljebb átgondolni az egészet és átszerkeszteni.”

Melocco Miklós részt vett a 2004-es tervpályázat bírálásában, ahol Makovecz templomterve is szerepelt. Véleménye szerint kiemelkedett a mezőnyből. Az épülő barcelonai Sagrada Família-székesegyházzal való összevetésről az a véleménye, hogy

„a Sagrada Família csúnya színű mészkőből van”.

Szavaiból érződik, úgy véli: a süttői mészkőből épült Makovecz-templom szebb lenne, mint a barcelonai. Ha tíz év alatt megépülne, utána behozná a költségeit. Bár megjegyzi:

„A szép nem olyan nagy úr, hogy mindenképpen meg lehessen csinálni. Ahhoz nagy erő kell, ebben az esetben nagy gazdasági erő is.”

Melocco Miklós közadakozást kezdeményezne, ami arra is alkalmas lenne, hogy felmérje az építkezés valós támogatottságát. Egy gótikus katedrális méretei is fontosak, egy makett nem biztos, hogy elegendő, kellene egy nagyobb, hogy el lehessen képzelni a kész épületet. A méretekről szólva József Attilát idézi:

„Mint gyerek a páncélos bogarat,

két ujjal megfogtam hóna alatt,

imígy morogván: Ez hát a vihar!…

S kapálódzott kis villámai­val”

– így látja az ember a makettet.

Az interjú további részében a szobrászművész az építészet nagy kérdéseiről beszélt, arról, hogy a XX. század végét és a századfordulót uraló stílus elszegényíti a művészetet és a saját egyenképére szeretné formálni a világot. Mivel „a derékszög és a nyílegyenes vonal bűvöleté­ben telt”. Ezzel szemben

„az organikus építészet nem természetellenes”.

A művész szerint Makovecz Imre a tájat komolyan vette, és nem volt hajlandó csak derékszögben gondolkodni, azt gúzsba kötöttségnek tartotta. Visszautalva a gótikus katedrálisokra megjegyzi:

„Olyan meghatóan szépek, mint az erdők.”

Melocco Miklós szerint Makovecz öröksége még csak ezután teljesedik majd ki. Elgondolkozik azon, hogy ez sorszerű-e. A szobrászművész egy orvos ismerősét idézte, aki azt mondta neki, a magyar kultúrába bele van kódolva, hogy egy-egy életet vértanúhalállal lehet megkoszorúzni, mert az illetőt csak akkor veszik komolyan.

Majd Latinovits Zoltán halálát idézte, aki jú­nius 4-én délután fél ötkor lett öngyilkos, a trianoni ítélethozatal napján és órájában, ami üzenetként tételezhető.

„Csak annak marad fenn a híre, aki valóban emberfelettit alkot vagy csinál, és azt nem bírja ki élve”

– zárul a Magyar Nemzet interjúja.