2020.11.19. 07:05
Kalapács József: „Ez egy nehéz időszak„
Úgy gondolom, hogy minden zenész egy gyűjtőedény, amibe nem csak néhány kedvenc zenéje folyik bele, hanem a világ összes zenei áramlata, ami éri. Most, hogy egy jelentősebb kort megéltem, elképesztő mennyiségű zene hat rám, és már nem csak kifejezetten rock zenék – mondta a Vasárnap Reggelnek Kalapács József, akivel a 20 éves Kalapács zenekarról is beszélgettünk.
Forrás: Bors
– Gondolta volna 2000 novemberében, amikor megalapították a Kalapács zenekart, hogy húsz évvel később is együtt zenélnek majd?
– Soha semmibe nem kezdek úgy bele, hogy nem életfogytig tervezem. Már kétszer voltam nős, és mindkét nősülésemet úgy terveztem, hogy sírig fog tartani. A Kalapács zenekar megalakulásakor is biztos voltam abban, hogy egy hosszú úton indulunk el együtt. Mindjárt hatvan éves vagyok, és remélem, hogy tényleg sírig tartó zenekar lesz. Esetünkben az az igazán különleges, hogy az első lemeztől az utolsóig ugyanazzal a tagsággal működtünk. Igazán ritka, hogy ilyen jól sikerül elsőre egy zenekar kialakítása. Természetesen nálunk is voltak súrlódások, de megoldásra találtak idővel, és minden konfliktus után erősebb lett az összetartásunk – mondta a Vasárnap Reggelnek Kalapács József.
– Elejétől fogva barátok voltak?
– Inkább úgy mondanám, hogy baráti klikkek, a zenekar alapításakor nem ismertem mindenkit. Korábban az Omen zenekar alapításakor mindannyian barátok voltunk a tagokkal, az a formáció viszont csak tíz évet élt meg. A Kalapácsnál az az érdekes, hogy nem ismert mindenki mindenkit. Külön-külön persze már voltak korábbi barátságok, szimpátiák, ami már eleinte is segítette a közös munkát.
– Milyen zenekarok, irányzatok voltak hatással önökre akkoriban?
– Mindannyiunkra a gyökerei hatottak eleinte, úgyhogy elsősorban magamról tudnék beszélni. A korai időszakban először a hard rock zenék voltak rám hatással, aztán amikor megismertem a heavy metalt, – a Judas Priest-et, az Accept-et és sorolhatnám –, akkor úgy éreztem, megtaláltam a nekem legkedvesebb zenei stílust. Ettől függetlenül a mai napig hat rám a hard rockos előéletem, és a populárisabb zenei világokból is sok minden. Úgy gondolom, hogy minden zenész egy gyűjtőedény, amibe nemcsak néhány kedvenc zenéje folyik bele, hanem a világ összes zenei áramlata, ami éri. Most, hogy egy jelentősebb kort megéltem, elképesztő mennyiségű zene hat rám, és már nem csak kifejezetten rock zenék.
– Mondana példát?
– Az utóbbi időben elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy kipróbálnám a kicsit elektronikusabb irányzatokat is. Szerintem ez akkor fog megvalósulni, ha a véletlen összesodor a megfelelő alkotó társakkal, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, mert a zenekarban nem vert gyökeret ez a gondolat.
– Van kedvenc emléke az elmúlt 20 évből?
– Biztos van, de hirtelen nehéz lenne felidézni, mert az évi száz koncert átlagban végig megvolt a pályámon. Vagy inkább úgy mondanám, az évi száz fölötti előadás, amiben volt színház, vendégeskedések zenekaroknál és más zenei kalandok is.
– Mikor koncerteztek legutóbb?
– A Kalapáccsal március elején még voltak rendes koncertek, nyáron viszont csak elvétve, amikor már lehetett 500 fős rendezvényeket tartani. Ahol ez belefért a tűrésbe megtartottuk a koncerteket, illetve egyszál gitáros fellépéseim is voltak. Most újra ott tartunk, hogy nem lehet játszani sehol. Mindenki eldöntheti magának otthon konyhaszinten, hogy melyik döntés jó, vagy rossz, de ez a döntés, és mindannyiunknak komoly felelőssége van a betartásában. Ez egy nehéz időszak, főleg azoknak, akik esetleg komolyabb egészségkárosodást szenvednek. Sajnos ez kénytelen-kelletlen helyzet, de muszáj megérteni.
– Tartják a kapcsolatot a rajongókkal, esetleg tartanak online vagy garázskoncertet?
– Nem hiszek az online koncertekben. Voltunk raktárkoncerten, és megpróbáltunk úgy csinálni mintha ott lenne a közönség, de nem jött létre az az igazi híd, amitől koncertté válik egy koncert. Ennél jobb minőségű, ha felveszünk egy lemezt, amit a rajongó megvehet, és hallgathatja otthon vagy a kocsijában útközben. Arról nem beszélve, hogy hiába csinálnánk online koncerteket, attól még például nem tudnánk kifizetni a villanyszámlát, viszont nekünk rengeteg pénzbe kerül. Ha valaki megfinanszírozza, akkor szívesen csinálunk online koncerteket, de annak egy rajongó sem örülne, ha most elkezdenénk itthon a konyhában játszani. Valószínűleg kikapcsolná az első hangoknál, és én sem örülnék, mert nem szeretnék silány munkát kiadni a kezemből. Az a baj, hogy a komoly színvonal komoly pénzbe kerül.
– A húsz éves évfordulóra két lemezzel készültek, az egyiknek Világvégre a címe. Mire számíthatnak a rajongók?
– Hát nem világvégére, az biztos. Maga a cím már tavaly decemberben megvolt, amikor még nem sejthettük, mi lesz. Bár akkortájt már felütötte a fejét a koronavírus Kínában, de nem gondoltuk, hogy ide is elér majd. Szóval a cím valójában nagyon pozitív kicsengésű, a Világvégre ebben az esetben inkább rácsodálkozás a világra: végre világ, lehetne ez is a címe, de szeretem a szójátékokat. Ezalatt érzelmekre gondolok, amikor a magánéletben vagy a munkában úgy érezzük, hogy váltani kellene.
– Tehát saját magánélete ihlette a dalszövegeket?
– Elkerülhetetlen, hogy a magánélet belekerüljön a dalokba, ugyanúgy, ahogy az Örökfekete című albumon is rajta voltak az akkori életem válságos gondolatai. Erre utal a címe is, ami az örökzöld kifordításából jött létre, nem véletlenül. Most viszont éppen rá akartam csodálkozni a világra, erre jött ez a koronavírus okozta szörnyű helyzet.
– A másik albumnak Kikalapált dalok a címe, amin harminc különböző zenekar játszik Kalapács dalokat. Mit lehet tudni ezekről a zenekarokró
– A harminc zenekar elég sok ahhoz, hogy mind felsoroljam, elsősorban barátokról, és ismerősökről van szó. A Hammer Records kiadónak volt az ötlete, hogy legyen egy kis plusz adalék a jubileumra, úgyhogy körbe kérdeztük a zenekarokat, és elég komoly érdeklődés volt. Eleinte azt hittem, hogy egy szimpla lemez jön össze, aztán egy nagyon kövér duplalemez lett belőle. Ráadásul iszonyatosan színvonalas, érdekes produkciók és nagyon komoly átírások kerültek rá. Viszonylag kevés az olyan dal, amin csak kicsit változtattak, a zenekarok többsége teljesen áthangszerelt verziót hozott létre. Némelyiknél rá sem lehet ismerni az eredeti dalra, pont ettől izgalmas egy ilyen vállalkozás.
– Van kedvenc feldolgozása az albumról?
– A rajongók között is van, aki azt hiszi, hogy ez valamiféle verseny, hogy kié a jobb feldolgozás, de nem erről van szó. Nem a megversenyeztetés volt a cél, hanem egy óriási zenei játék létrehozása, ami sokkal inkább a tiszteletről és az alázatról szól. Emellett pedig szerettünk volna több nyelven szólni a közönséghez, hiszen elképzelhető, hogy a dalaink közül vannak olyanok, amelyek nem találtak utat valakinek a szívéhez, és lehet, pont egy ilyen feldolgozás alatt jön rá, hogy: apám, én ezt eddig miért nem hallottam meg benne. Rengeteg plusz dolgot felszínre hoz mindig, ha egy kicsit másképp fogalmazzuk meg ugyanazt a témát.
– Milyen tervei, illetve terveik vannak a Kalapács zenekarral a közeljövőre? Lesznek új dalok?
– Biztosan folytatjuk a zenélést, és idővel lesznek új albumok is, de nehéz konkrét tervekről beszélni, mert a zenekarnak is és nekem is sok ilyen-olyan ötletem van. Mint említettem, szeretek kacérkodni más zenei világokkal, és tágra nyílt pupillával figyelem, hogy ki jön szembe velem, kivel tudnám kipróbálni azokat a dolgokat, amik most érdekelnek. Az új projekteket igyekszem nem a regnáló fő zenekarom rovására csinálni, az újdonságokon szabadidőmben dolgozok. Ezen kívül már vannak a ládafiában a „Kalapács és az Akusztika” nevű zenekarommal is új dalok, nem kizárt, hogy jövőre előjövünk egy új albummal, ami a harmadik lenne a sorban. Ötletek vannak bőven, de a vírushelyzet sokat hátrébb dobott, mert közben mindenféle túlélési praktikákon kell gondolkodnom.
– Mással is foglalkozik a zenélés mellett?
– Konkrétan részese lettem egy hálózatépítő kereskedelmi cégnek, mert nem várhatok a csodára. Ki tudja, mikor kap újra zöld utat a rock and roll, úgyhogy igyekeztem magamnak stabil pontokat kialakítani. Közben barátaimmal kidolgoztunk egy módszert, ami egy mindenki számára kedves szolgáltatáson keresztül segíthet a nehéz helyzetbe került magyar zeneiparon. Kialakítottunk egy mobiltelefon szolgáltató szegmenst rockereknek Rock Mobil néven, amire bárki előfizethet, csak meg kell adnia a kedvenc zenekara nevét. A választott zenekar jutalékot kap az előfizetések után. Ez nem valamiféle segély, hanem jogos jutalom a rockélet életben tartói részére. A Rock Mobil létjogosultságát a honi rockélet ereje, kitartása, színvonala teszi relevánssá. Az volt a célunk, a mi szívünknek nagyon kedves ágazat felé tudjon áramolni némi segítség, ezzel jól járnak a zenekarok és közvetve a közönség, hiszen tovább emelhető a színvonal.