Szelíd alkímia: megnyílik Vészabó Noémi festményeinek újabb kiállítása

Arról, hogy Vészabó Noémi milyen festő, már Kő Pál, a Kossuth-díjas magyar szobrászművész is kifejtette gondolatait. Csillagbojtár című kötetében ugyanis így ír a festőnőről:

„Vészabó Noémi fényből, színből és szeretetből festi, rajzolja, építi képeit. Meglehetősen eredeti módon! Azok közül az alkotók közül való, akik nem kacsingatnak más felé, hanem azt próbálja megvalósítani, ami benne fogalmazódik meg és úgy vetül a papírra, a vászonra, a maga természetes módján, ahogy belőle kikívánkozik. A rajz csoda, a festmény a lélek üzenete”.

A fények, színek és a szeretet együttes emlegetése valóban helyénvaló, hiszen Vészabó Noémi – ahogy a kiállítás sajtóanyaga is írja – egyedi világot teremtett,

elérve ezzel azt, hogy álom és valóság, mese és realizmus egyszerre jelenjenek meg művein.

A szeretetnyelv használatát azért is érdemes emlegetni munkássága kapcsán, mert legutóbb megjelent, s most a festményeivel együtt újra bemutatott prózai kötete, a Szeretni egyszer bolondulásig is ezt a nyelvet beszéli, de már nem a képek, hanem a szóképek, az irodalmi eszközeivel élve.

A budapesti Stefánia Palotában megnyíló – március 23-ig megtekinthető – kiállítást Szakács Árpád újságíró-publicista nyitotta meg, felismerve és egyben azonnal el is ismerve, hogy

„Vészabó Noémi festészetéből árad az életvidámság, a magyarság életérzése, a hazaszeretet, a kereszténység világa, a sokoldalúság, az értékelvűség, a szenvedély.”

Festményei megérintenek minket, mintha a Hamvas Béla által megálmodott ligeteket fedeznénk fel – fejtette ki Szakács Árpád, aki Hamvassal együtt vallja, s Vészabó Noémi festményei által is igazolva látja, hogy „liget az egész ország”, s a magyarság csak ebben a ligetben tudja kiteljesíteni önmagát.

„Mert ez a nép úgy harcos, hogy csak elkeseredésében lesz hőssé, hiszen bár ha a jó sorsa engedné, nem harcolni, hanem inkább harcok nélkül élni kívánna. A magyar nem vitéz, csak amikor keserű, és nem dühös, csak amikor kétségbeesett, de csak akkor keserű és dühös, csak akkor nyomorult és kétségbeesett, csak akkor elveszett és lázad és forr és robban benne a méreg, ha nem élheti szelíd kertéletét”

- idézte A magyar Hüperion legendás sorait Hamvastól Szakács Árpád.

Majd azzal folytatta, hogy csodáljuk hát meg Vészabó Noémi ligeteit, kertjeit, annak a művésznek a munkáit, aki úgy van otthon a hol keserű, hol dühös, hol kétségbeesett, hol lázadó, hol méregtől robbanó, de a kertek békességébe mindig visszataláló magyar tájakon, hogy soha nem tagadja meg, hogy nemzeti érzelmű művészként „magyar földön akar alkotni”.

Vészabó Noémi könyvei:

Születésnapomra – 2005 – Kossuth Kiadó

Töredékek(társszerző) – Arcus Kiadó -2005

Latinovits verset mond – 2006 – Kossuth Kiadó

Ajándék neked (saját versek, saját grafikákkal illusztrálva)– 2010 – Kossuth Kiadó

Tizenkét szonett (szonettkoszorú 12 saját festménnyel)– 2012 – Galenus Kiadó

Tükröm, tükröm… (regény) 2013 – Galenus kiadó

Szeretni egyszer bolondulásig (novelláskötet) 2018 – Galenus Kiadó