Harminckét éves a Macskafogó

Az 1986-ban bemutatott magyar–német–kanadai rajzfilm műfaját tekintve egyszerre bűnügyi film, filmvígjáték, kalandfilm és sci-fi. Rendezője Ternovszky Béla, producere Kunz Román, írója Nepp József, zeneszerzője pedig Deák Tamás. A mozifilm Pannónia Filmstúdió gyártásában készült, és nagy sikert aratott Magyarországon, majd később külföldön is – idézi fel a Vasárnap Reggel cikke.

Vannak azok a filmek, amiket egyszer is sok megnézni és vannak azok, amiket soha nem elég. A Macskafogó a második kategóriába tartozik – szögezi le az írás. A cikk szerint hiába láttuk tízszer, hússzor, harmincszor, egy plusz egyedik újranézés mindig belefér, hogy újra találkozzunk Grabowskyval, Mr. Teufellel, Lusta Dick őrmesterrel és a mexikói vámpírokkal, a négy gengszterpatkánnyal, Fushimisi professzorral és a kutyagyomorban átnevelt macskákkal.

A Macskafogóban szerencsésen találkozik a gyereket lebilincselő, sűrű szövésű történet, valamint a kiégettség bármely fokán álló felnőtteket is megszólítani képes keserédes, olykor fekete humor – mutat rá az írás, majd összefoglalja a nem mindennapi cselekményt is: Az egérvilágra rossz idők járnak. A macskák – kiknek operatív vezetője Mr. Teufel – egyre újabb találmányokkal és egyre agresszívabban törnek az egérvilág ellehetetlenítésére. Az egereknek egyetlen reményük maradt, egy titokzatos találmány tervei a messzi Pokióban, amit Fushimisi professzor kezei közül kell elhozni. Az út hosszú és veszéllyel terhes, az egyetlen, aki képes rá, nem más, mint a rettenthetetlen ex-szuperügynök, a flegma James Bond-Superman keverék – Grabowsky. A nagy utazás elkezdődik. Az Intermouse − hogy elterelje Grabowsky küldetéséről a figyelmet − csaliként egy másik ügynököt is elindít: Lusta Dicket, az egyszemélyes rendőrzenekart.

A macskaszindikátus alvezére, Fritz Teufel lehallgatja a megbeszélést, és négy patkány-bérgyilkost küld Grabowsky után, akiknek ez az első feladatuk, mert eddig balettpatkányként tevékenykedtek. Dick gépe lezuhan az Amazonas mentén, és Grabowskynak is csak nagyon kalandos úton sikerül eljutnia Fushimisihez Pokióba. A Macskafogó lenyűgöző története olyan, a magyar filmtől sajnos idegen hagyományokat idéz fel – és figuráz ki – mint a musical (a négy gengszterpatkány referenciaanyaga), a klasszikus kalandfilm (macskalózok a tengeren), a sci-fibe oltott kémfilm (szuperjárgány, Grabowsky kütyüi), a vámpírmozi (a mexikói denevércsapat), az akciófilm (a végső leszámolás a tervekért) vagy a burleszk (Lusta Dick az őserdőben).

A remek dialógusok, a szállóigévé vált szövegek („ Egy joghurtot kérek! – Jéggel? – Szalonnával sok szalonnával”, „Nyomják meg a piros gombot és nyugodjanak békében!”, „mehetünk vissza a balettbe ugrálni”,vagy a feledhetetlen „Jöjjön közelebb, Safranek!”) mellett a film vizuális világa is kiemelkedő. Az állatkarakterek egyszerre bájosan lehengerlőek és ironikusan emberiek, gesztusnyelvük kitalált és nem létező, mégis mosolyra fakasztóan ismerős. A Macskafogóban szerencsésen találkozik a profin megírt forgatókönyv, a magyar animáció ötletekkel teli ábrázolásmódja és a következetes és alázatos rendezői munka. Természetesen nem feledkezhetünk meg azokról a zseniális színészekről sem, akik hangjukkal életet vittek a rajzolt figurákba: Sinkó László, Mikó István, Benedek Miklós, Haumann Péter, Kern András.

A Macskafogó sokszor nem logikus. Legékesebb példa erre a méretarányok olykori elcsúszása, például, amikor a tengeren lebegő Grabowskyt egy patkányok által kidobott üdítősüveg menti meg. Szuperhősünk belebújik, majd felvillan a nézőben a kérdés, hogy időközben mutálódtak-e a rágcsálók, mert a négy gengszter korábban Grabowsky kocsijában utazott (tehát ugyanakkorák). Aztán a Macskavilág-Egérvilág közti kulturális szakadék, amely feltételezi, hogy az egerek nehezen építhettek maguknak nagyvárosokat a túlélésért folytatott mindennapos harcban. Mindezeket azonban botorság lenne számonkérni, hiszen a mese és a költőiség, az irónia és a kikacsintás szerencsésen találkozik minden idők legviccesebb és legérettebb magyar rajzfilmjében.

A film hatalmas közönségsikert aratott, Magyarországon a film után még pubot is neveztek el, emellett társasjáték, képregény és musical is készült belőle. A filmet az 1986-os év legsikeresebb közönségfilmjének választották, nemcsak az animációs filmek közt, de a natúrfilm-kategóriában is. Kevesen tudják, hogy a patkányok dalbetétjének eredetijét a The Manhattan Transfer énekelte „Four Brothers” címmel, ami szintén feldolgozás, Jimmy Giuffre eredetileg négy szaxofonra írta. A film alapötletét is ez a szám adta Nepp József forgatókönyvírónak. Legendásakká váltak a film beszédes nevei is; a macskaszindikátus vezére, Giovanni Gatto neve például olaszul Macska Jánost (vagyis macskajancsit) jelent. A Fritz Teufel név pedig Ördög Fricit jelent németül. A digitálisan felújított alkotást most 32. születésnapja alkalmából először a mozivásznon tekintheti meg a fiatal és idősebb közönség a Pannónia Entertainment forgalmazásában, szeptember 13-tól.

Borítókép: mafab.hu