Novodomszky Éva: apróságokon múlik az élet

Novodomszky Éva a közmédia Családbarát című műsorának az egyik oszlopos tagja, aki a több évnyi rutin dacára is a mai napig sokat készül az adásokra. A Vasárnap Reggelnek arról mesélt, hogy kétgyerekes édesanyaként hogyan tud minden kis időrést kihasználni, miért szereti az élő műsor műfaját, és mikor van ideje önmagára és a jövőbeli terveire.

Évek óta ön a Család-barát magazin egyik alappillére.

Ez kicsit túlzó, a műsor tíz éve indult az M1-en, én csak hat éve vezetem itt a Duna Televízió-n, de az igaz, hogy az egyik legrégibb műsorvezető vagyok.

Hat év alatt azért újra meg újra előkerülnek ugyanazok a témák, mi tartja ébren az újságírói kíváncsiságát?

Szeretem, hogy vannak ismétlődő témák, amikben mostanra már otthonosan mozgok, ez ad egyfajta stabilitást. Egy bak csillagjegyű embernek, ami én is vagyok, fontos a biztonságérzet. Persze az újdonságokra és az aktualitásokra is figyelni kell, ezekkel is rendszeresen foglalkozunk a műsorban.

Élő adásról beszélünk, ott óhatatlanul történnek váratlan helyzetek.

Imádom az élő adást. Éppen azért, mert összeszedettnek kell lenni, ott nincs lehetőség hibázni. Ami kiment, az kiment. De ez a legjobb iskola, ahol megtanul az ember improvizálni, és leplezni a zavarát, ha például késik a vendég, és gyors cserére, változtatásra van szükség. A néző semmit sem vehet észre a szerkesztők vagy a műsorvezetők problémáiból.

Sokat készül az adásokra?

Ha új téma kerül terítékre, akkor igen, és akkor is, ha például sztárvendég érkezik a stúdióba. Az életének, a munkásságának és az aktuális előadásainak mindig alaposan utánanézek. Készülni azért is fontos, mert pár perc áll rendelkezésünkre, hogy egy szakértővel, vendéggel eljussunk valahonnan valahová. Amikor 5-6 percünk van egy-egy interjúra, akkor annak velősnek, informatívnak kell lenni, nem lehet sem túl sok, sem túl kevés. Ezt át kell gondolni, fel kell építeni a beszélgetés szerkezetét, hogy kívülről nézve, a nézők számára könnyednek tűnjön. Szerencsére az interneten mindent el lehet érni, akár a telefonomon is tudok készülni a másnapi adásra. Ki is használom a felkészülésre azt az időt, amikor a fiaimra várok edzés vagy zeneiskola közben.

Feszes a napirendjük a fiúkkal?

Nagyon. Minden időrést ki kell használnom. Elképzelhetetlen, hogy hazamegyek délután, és leheveredem a kanapéra.

Egyáltalán?

Amíg el nem alszanak a fiúk, addig nem. Este kilenc, fél tíz után tudok olvasni vagy tévét nézni.

Milyen filmet nézett utoljára?

Tegnap voltam moziban a fiammal. A „Remélem legközelebb sikerül meghalnod:)” című filmet néztük meg. Az iskolai zaklatásokról szól a film, ez szerintem aktuális és fontos téma. Egyedül pedig Cinema Paradisot néztem meg utoljára.

Hétvégente is sok a programjuk?

Izgága vagyok. Szeretem kihasználni ezt a szép őszi időt, rengeteget kirándulunk. De sokszor ebédelünk vagy vacsorázunk barátokkal, nagy társasági életet élünk.

Egy izgága bak?

Igen. Biztos az aszcendesem az oka.

Van kedvenc kirándulási úticéljuk?

Nincs. Még a fiaink születése előtt költöztünk ki Szentendrére, éppen azért, mert nagy álmunk volt a férjemmel, hogy a fiaink is olyan kisvárosi létben nőjenek fel, ahogy mi. Szerettük volna megadni nekik azt a szabadságot, hogy egyedül járhassanak iskolába, és suli után csatangolhassanak a barátaikkal a patakparton. A kirándulásokat is megkönnyíti, mert ha kilépünk a házból, bármerre elindulhatunk, benne élünk a természetben.

Akkor Szentendre az életük központja?

Abszolút.

Mennyit járnak haza a szülővárosába, Szarvasra?

Sokszor megyünk, főleg nyáron. Odáig voltak a fiúk a sup-ért, az állóevezésért. Ahányszor lent voltunk, azonnal időpontot kellett foglalni, akkora élmény volt nekik. De örömmel mennek a Mini Magyarországot is megnézni vagy az arborétumba. Ezredszer sem unják meg.

Megvalósult az álmuk a férjével, hogy „bandázhatnak” suli után a fiúk?

Igen. A kicsi még ugyan nem, de a nagyfiam éli a kamaszok boldog és szabad mindennapjait. Két különórája van, hegedül és kosárlabdázik, de ezekre egyedül megy el, nem kell elvinni. Sok időt tölt órák után a barátaival a zöldben, a jó levegőn. Persze nem akarok olyan képet festeni, mintha a természet lenne az életükben az egyetlen és legfontosabb, számítógépes játékokkal is sok időt töltenek.

A kisfiát még hozni-vinni kell?

Igen, de főleg a mindennapos edzések miatt, mert Pestre jár focizni.

Ebben tud segíteni valaki?

Alig van ezzel dolgom, mindent a férjem intéz. De rájöttem, hogy nagyon szeretném látni az edzéseken, ezért amikor tehetem, felajánlom, hogy elviszem vagy érte megyek.

Önnek is van ideje sportolni?

Heti kétszer biztosan. Ezt mindig jó előre beírom a naptáramba, miután megkaptam a beosztásomat itt a televízióban. Azon kívül pedig egy-egy futást is beiktatok vagy otthon edzem kicsit. Ez az utóbbi okozza a legnagyobb izomlázat, annyira kifárasztom magam.

Említette, hogy sokat számítógépeznek a fiúk, de Ön is kihasználja az okostelefonja adottságait. Mennyire szigorú vagy megengedő a „kütyüzésben”?

Nem vagyok szigorú. Kislányként én is sokat játszottam a Commodore számítógépünkkel, és semmilyen káros következménye nem lett. Amíg nem azt látom, hogy csak a gép előtt ülnek, és játszanak, addig nem tiltok nekik semmit. Nem is lehet, de terelgetni próbálom őket. Ajánlok nekik érdekes stratégiai játékokat, vagy olyanokat, amikről azt gondolom, hogy fejlesztő hatásuk van. Máskor meg próbálom őket kicsalni a kertbe.

Mindig van türelme ahhoz, hogy alternatívákat ajánljon?

Dehogy. Sokszor fáradt vagyok, és semmi erőm nincs szuperanyunak lenni. Nem vagyok szent, és nem is akarom annak láttatni magam.

Van egy életmód-tanácsadó végzettsége is, ennek az otthoni rutinban is hasznát veszi?

Igen, életmód-tanácsadó és terapeuta vagyok. Egy három éves képzést végeztem el, ahol gyógynövényekről, masszázsokról, illóolajokról, mozgásterápiákról tanultunk, és komoly kórélettani ismeretek is szereztünk. Önszorgalomból azóta is képzem magam ezen a területen. Éppen a napokban gondolkodtam el azon, hogy szeretnék egyetemi szinten dietetikát tanulni.

Hogy férne bele az életébe?

Nem tudom még, de ha odajutok, majd megoldom valahogyan. Bízom a szerencsében. Az életünk legtöbbször apróságokon múlik, azon, hogy az ember jó helyen van, jó időben. Sosem voltam egy merj nagyot álmodni alkat, inkább téglánként építkezem. Fontosak számomra a stabil alapok, talán mert bak vagyok.