Tóth Auguszta bírja a pörgést

Negyedik éve erősíti a Nemzeti Színház társulatát, ahol 13 darabban játszik. Beszélgetésünk alatt szóba került, hogy a pályája során miért fordult meg 25 színházban és miért nem láthattuk a Valami Amerika című filmben – olvasható a Vasárnap Reggel legfrissebb számában.

– Már a beszélgetés elején jelezte, hogy énekórára siet, utána haza, majd vissza a színházba, este előadás. Ilyen sűrű napjai vannak?

– Szinte mindig, de lételemem a pörgés. Szerencsére közel dolgozom, így bármikor haza tudok ugrani Törökbálintra. Elmegyek bevásárolni, este meg vissza játszani.

– Hányra?

– Legkésőbb hatkor már bent vagyok. Szeretek felkészülni, lélekben ráhangolódni az esti darabra. A színészet folyamatos ébrenlétet követel.

– Láttam, 13 előadásban játszik. Nem sok egy kicsit?

– Nem tudom. Pár hete mutattuk be Csiszár Imrével Az ügynök halála című darabot. Néha lehet sok, néha meg lehet kevés. Ha mindegyik darabban játszott szerepem olyan mennyiségű szöveggel bírna, mint a Mezei Máriáról szóló, Hoztam valamit a hegyekből című monodrámám, akkor nagyon sok lenne. Az utóbbi előadás kétórás erős menetelés, amit Szilassy Nelly zongoraművész kísér végig. Egyedül vagyok a színpadon, nem számíthatok másra, csak magamra.

– Miért pont Mezei Máriára esett a választása?

– Azt mondják, egy művész addig él, amíg emlékeznek rá. Régóta és sokszor az utamba került Mezei Mária. Vagy úgy, hogy a dalait énekelhettem, vagy úgy, hogy egy könyvet kaptam róla. Ismeretlenül is nagyon megszerettem. Ezzel az estemmel, remélem, hozzájárulok ahhoz, hogy tovább éltessem az emlékét. Azt látom sajnos, hogy felnőtt egy generáció, akik már azt sem tudják, hogy ki az a Bara Margit, Szeleczky Zita, Muráti Lili vagy éppenséggel Ruttkai Éva.

– Miből meríti ezt a sok energiát?

– A gyerekeimből meg a sportból. Imádok futni és úszni. A gyerekekkel töltött idő alatt pedig feltöltöm a lelkem üres raktárkészleteit. Ők visznek előre.

– Van már elképzelésük arról, hogy felnőttként mit szeretnének csinálni?

– Rengeteg dolog kavarog a fejükben. Nekem az a fontos, hogy örömüket leljék abban, amit csinálnak. Boldogok legyenek. Tizenhat éves koromig magam sem hittem abban, hogy színésznő leszek.

– Mikor lett egyértelmű, hogy nincs más út?

– Amikor második próbálkozásra felvettek a Színművészetire. Addig Szegedre, a Juhász Gyula Tanítóképzőre jártam, majd párhuzamosan végeztem el a két iskolát. Végül a híres Kapás Dezső–Horvai István pároshoz kerültem. Mint később megtudtam, valami miatt Pista bácsi ragaszkodott hozzám.

– Nem is tudtam, hogy az éneklés mellett írói ambíciói is vannak.

– Én sem tudtam eddig magamról, de ez a lemez indított el ezen az úton. És az alkotócsapat többi tagjának, Pintér Tibornak, Révész Richárdnak és Lerch Istvánnak is tetszettek az általam szerzett szövegek, így belevágtam a nagy kalandba. Nyolc dalnak a zenéjét Pintér Tibor írta, és egyet-egyet írt Révész Richárd és Lerch István. Minden dal más stílusban íródott. A lemezt hamarosan a nagyközönség is megismerheti, hiszen egy ötfős zenekar kíséretében október 18-án, a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán mutatjuk be.

– A Nemzeti Színház érdekes helyet tölt be az életében. A főiskola után rögtön ide került, majd egy kis kitérő után ismét vissza, most megint a színház társulatát erősíti. Ez az a hely, ahol otthon érzi magát?

– Igen, otthon érzem magam. Nagyon-nagyon gazdag négy színházi évad van mögöttem, igazán szeretem ezt a társulatot. A pályám során mindig oda mentem, ahová szívesen hívtak. Óriási élmény volt fiatalként olyan nagy nevekkel egy színpadon lélegezni, mint Sinkovits Imre, Agárdi Gábor, Avar István. Aztán jött a Művész, az Arizona, a Kelemen László Színkör, az Újszínház, a Radnóti, a Játékszín, ahol szintén csodás emberek vettek körül. Másodszorra Schwajda Györgynek köszönhetően kerültem vissza a Nemzetibe, és Garas Dezsőnek köszönhettem, hogy Gyuri távozása után ott maradhattam.

– Segítette, felkarolta?

– Azt mondta, hogy szereti, amit a színpadon csinálok. Ő rendezte az Anyám, Kleopátra című darabot, amiben engem kért fel Judit szerepére. Ragaszkodott hozzám.

– A színház mellett marad ideje a filmezésre is. Legutóbb a népszerű Válótársak című sorozatban is szerepelt.

– Ha szigorú hölgyet kell megformálni, akkor megtalálnak a filmes rendezők. Sok filmben szerepeltem, köztük a Bukfencben, a Szerelemben, az Üvegtigris 3. részében. Voltam még a Família Kft.-ben, az Angyalbőrben és még sok tévéjátékban. Óriási szerencse, hogy Makk Károllyal is forgathattam, aki sajnos nemrég itt hagyott minket.

– És a Valami Amerikában miért nem játszott?

– A filmben Szabó Győző korábbi barátnőjét alakítottam, de végül kivágták azt a részt. A liftben volt egy közös jelenetünk, ahol megrúgtam Győzőt, majd közöltem vele: „Régebben jobb voltál, kisapám!” A bemutatón Hujber Ferikétől tudtam meg, hogy nem vagyok benne a filmben, elfelejtettek értesíteni a film alkotói.

– Egy film lehetne az ajándék?

– Mondjuk. Mondhatni, nem rossz ötlet!

– Többek mellett Carrie Fishernek, Jennifer Lopeznek is kölcsönözte a hangját. Szinkronizál még?

– Ha hívnak, megyek. Most lett vége egy sorozatnak, a Grimmnek. Ezt is szerettem csinálni.

Tóth Auguszta Első fellépései 1989-ben a Nemzeti Színházban voltak, azóta számos – főként budapesti – színházban játszott. 1990-ben a veszprémi Petőfi Színházban és a Radnóti Miklós Színházban, 1991-ben a Radnóti mellett a Játékszínben és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban dolgozott. 1992-ben az Arizona Színház, a Művész Színház, a Thália Színház, a Thália Társaság, a szolnoki Kelemen László Színkör, az Újszínház tagja lett. 2002-ben került vissza ismét a Nemzeti Színházhoz tagként, emellett sokat játszott a Játékszínben is. 2010-ben a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja lett. 2013 nyarán a 13. Pécsi Országos Színházi Találkozó színészzsűrijének tagja volt. A 2013-as őszi szezontól ismét a Nemzeti Színházban játszik. 2012-ben elvállalta egy drámaszakkör vezetését a Bálint Márton iskolában. 2016-ban lemeze is megjelent, Érzések címmel.

Borítókép: Juhász Attila