Egy évszázada született az első veseátültetést végrehajtó sebész

Száz éve, 1919. április 1-jén született Joseph Edward Murray Nobel-díjas amerikai plasztikai sebész, aki 1954-ben a világon elsőként hajtott végre emberen sikeres szervátültetést, egy egypetéjű ikerpáron végzett vese-transzplantációt.

Murray a Massachusetts állambeli Milfordban jött a világra, felmenői írek és olaszok voltak. Középiskolásként az atlétikában jeleskedett, kiváló baseballjátékos volt. A humán profilú College of the Holy Crossban filozófiából és anglisztikából szerzett oklevelet, majd 1943-ban Bostonban a Harvard Egyetem orvosi karán diplomázott. Kilenc hónapos, gyorsított klinikai gyakorlat után behívták katonának, egy pennsylvaniai hadikórházban szolgált, amelyben Bradford Cannon, a helyreállító sebészet úttörője, az égési sérülések specialistája vezetett.

A második világháború csataterein megsebesült katonák ezreinek eltorzult kezét, arcát igyekeztek helyreállítani, Murray ekkor kötelezte el magát egy életre a plasztikai sebészet mellett.

A transzplantáció iránti érdeklődését az keltette fel, hogy az égési sérüléseknél beültetett idegen bőrszövet a feltételezettnél sokkal lassabban lökődött ki, ami a szervátültetés lehetőségeit illetően is biztató eredmény volt.

A háború után befejezte általános sebészeti gyakorlatát, és a bostoni Peter Bent Brigham kórház sebészeti osztályának orvosa lett. Plasztikai sebészi szakorvosi gyakorlatát New Yorkban, a Memorial és a New York kórházakban szerezte meg, majd 1951-ben visszatért a Brigham sebészcsapatába.

Elsősorban a szervátültetés foglalkoztatta. E célra a vese látszott a legalkalmasabbnak, mert e szervünkből kettő van, és az már ismert volt, hogy funkcióját az egyik is el tudja látni. A vesét ezért élő donor is adhatja, már „csak” el kell végezni a beültetést, és el kell kerülni a szervezet által idegenként kezelt beültetett szerv kilökődését. A műtéttel akkor már többen kísérleteztek, de megfelelő immunszupressziós módszer hiányában nem sikerült elkerülni a kilökődést. A feltételezések szerint a legtöbb reménnyel a genetikailag azonos donor és recipiens (egypetéjű ikrek) közötti átültetés kecsegtetett, de ennek előfordulási valószínűsége meglehetősen csekély.

1954-ben mégis bekövetkezett egy ilyen eset: a 23 éves Richard Herrick krónikus vesegyulladás miatt került egy bostoni közkórházba. Kezelőorvosa közölte vele, hogy nem tudják meggyógyítani, de megemlítette, hogy a közeli Brigham kórházban kísérleteznek a veseátültetéssel, amelyhez egypetéjű ikreket keresnek. A kétségbeesett család felkereste a kórházat, a beteg ikertestvére, Ronald pedig felajánlotta egyik veséjét.

1954. december 23-án Murray és csapata végrehajtotta a világ első sikeres humán veseátültetését.

Az öt és fél órás műtét után Richard felépült, és még nyolc évig élt, sőt feleségül vette az egyik nővért, és két gyermekük született.

Murray a műtét sikere után 1959-ben elvégezte az első allotranszplantációt (idegen donortól származó), és 1962-ben az első cadaver (agyhalott) donortól származó vese átültetését is. Nemzetközi téren is vezető szerepet játszott a transzplantáció biológiájának kutatásában, a kilökődést gátló immunszupresszánsok használatának és a kilökődés mechanizmusának tanulmányozásában.

1965-re az idegen donortól származó veseátültetettek túlélési rátája már több mint 65 százalékos volt.

A Harvard orvosi fakultásának tagjaként részt vett a helyreállító sebészet és a transzplantáció oktatásában, számos fejlődő országban végzett műtéteket. Az 1970-es évektől felhagyott a szervátültetéssel, és a születési rendellenességben szenvedő, balesetben sérült vagy tumorműtét utáni betegek arcrekonstrukciós plasztikai sebészetével foglalkozott. Húsz éven át vezette a kórház és az egyetem sebészeti kutatólaboratóriumát, 1986-os nyugdíjba vonulásáig a kórház vezető plasztikai sebésze, 1986-tól az egyetem professor emeritusa volt.

1990-ben orvostudományi Nobel-díjjal tüntették ki a szerv- és sejtátültetés terén tett felfedezéseiért.

A díjat megosztva kapta a csontvelő-transzplantáció technikáját kidolgozó E. Donnall Thomasszal, akivel közös érdeklődésük, a transzplantáció kapcsán rezidens koruktól ismerték egymást. Murrayt – számos elismerése mellett – az Amerikai Tudományos Akadémia és a vatikáni tudós testület, a Pápai Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. Önéletrajza 2001-ben jelent meg Surgery of The Soul: Reflections on a Curious Career (A lélek sebészete – Elmélkedések egy furcsa hivatásról) címmel.

Murray kilencvenhárom éves korában, 2012. november 26-án hunyt el Bostonban, abban a kórházban, amelyben első sikeres műtétjével új fejezetet nyitott a gyógyászat történetében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint napjainkban a világon évente mintegy százezer transzplantációt hajtanak végre, kétharmaduk, 69 400 veseátültetés, amelynek 46 százaléka élő donoros beavatkozás.

Borítókép: illusztráció