Kerek születésnapot ünnepel Böjte Csaba

Böjte Csaba Kolozsváron született 1959. január 24-én. Költő apját alig ismerte, mert a kommunista rezsim még születésekor börtönbe zárta versei miatt, és szabadulása után nem sokkal meghalt. Anyja rendkívül nehéz körülmények között egyedül nevelte fel őt és húgát. Böjte Csaba gyermekkoráról azt mondta: „nem biztos, hogy pap lennék, és árva gyermekekkel foglalkoznék, ha ezen a présen nem mentem volna keresztül”.

Autóvillamossági szerelőnek tanult, de szakmáját öt év után feladta és egy évig remeteként élt a Hargitán, közben egy bányában vállalt munkát. A Ceausescu-diktatúra idején, 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban folytatta és 1989-ben szentelték pappá. Erdélybe visszatérve a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági lelkésze lett, majd több településen végzett papi szolgálatot.

1992-ben a Hunyad megyei Dévára helyezték, itt változott meg élete a gyermekek között végzett szolgálata során. Akkor lettek személyessé számára Jézus szavai: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.”

Világossá vált számára, hogy a szeretetről, befogadásról elsősorban nem beszélni kell, fontosabb a cselekedet, a szeretet tettekre váltása.

A romániai rendszerváltás és az azzal járó gazdasági válság nyomán Erdélyben, így Déván is sok ember vált munkanélkülivé, családok nyomorogtak és éheztek, gyermekek koldultak az utcán, sok közülük árvaságra jutott. Az újraszerveződött ferences közösség Böjte Csaba vezetésével 1993 tavaszán létrehozta a Szent Ferenc Alapítványt, hogy megfelelő intézményi keretek között segíthessen az ott élők gondjain (2002-ben Magyarországon is bejegyezték az alapítványt). 1993 nyarán tábort szerveztek a magyar szórvány nehéz sorsú gyerekeinek, akik közük soknak nem volt hová hazamennie, így merült fel az éves tábor gondolata.

Böjte Csaba az utcáról befogadott árvákkal beköltözött az évtizedek óta üresen álló, omladozó egykori ferences kolostorba.

A hatóságok többször is távozásra szólították fel őket, mire azt a választ kapták, hogy tegyék a rendőrök az utcára a gyerekeket. Végül maradhattak. Az „akciónak” híre ment, s egész Hunyad megyéből, majd Dél-Erdélyből vitték hozzá az árva vagy embertelen körülmények között élő gyerekeket.

Az első gyermekkollégium, a dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon és Szórványkollégium 1993. szeptember 15-én nyitotta meg kapuit. Az intézmény az árván maradt gyermekeken kívül a hátrányos helyzetben lévő családok gyerekeit is ellátja, utóbbiak a szülők beleegyezésével, gyámjogi beavatkozás nélkül is lakhatnak itt.

A gyerekek számára ingyenes nevelést és oktatást, teljes ellátást biztosítanak, és családrendszert alakítottak ki, egy-egy nevelő vagy nevelőnő 8-10 gyermekről gondoskodik az otthonokban.

Böjt Csaba és az ott dolgozó ferences szerzetesek, önkéntesek, nevelőszülők áldozatos munkájának, a belföldi és külföldi támogatásoknak, adományoknak köszönhetően az alapítvány fokozatosan egész hálózatot épített ki Erdélyben. Déván kívül többek között Borszéken, Csíksomlyón, Gyergyószentmiklóson, Gyulafehérváron, Nagyszalontán, Szovátán, Torockón, Tusnádfürdőn is létrehoztak árvaházakat. A Zsil-völgyi Petrozsényben is alapítottak intézetet, ezzel a magyar nyelvű oktatást is sikerült életben tartaniuk. 2009-ben Kolozsváron, 2012-ben Marosvásárhelyen a szociálisan rászoruló egyetemisták számára indítottak kollégiumot. Ma már a bentlakásos intézmények mellett napközi otthonokat, a helyi iskolákkal együttműködve iskolaházakat is működtetnek a szociálisan hátrányos gyermekek számára.

Az alapítványnak mára több mint 80 erdélyi településen működik bentlakásos intézménye vagy napközi otthona, illetve iskolaháza, ahol több mint 2500 gyerek él és tanul. Az intézetekben a napi szükségletek biztosítása mellett a gyerekek oktatásával, vallási és erkölcsi nevelésével is foglalkoznak, közülük jó néhányan sikeresen továbbtanulnak.

Az 1993-ban megkezdett gyermekmentő munka során közel 5-6 ezer szegény sorsú gyereknek adtak reményt a jobb életre.

Csaba testvér, ahogy a gyerekek szólítják, munkáját-szolgálatát nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Nyugat-Európában és a tengerentúlon is elismerik és támogatják. Magyarországon 2005-ben Az év embere lett és átvehette az Aphelandra Díjat, amelyet magánszemélyek alapítottak a példamutatóan humánus életvitelt folytató személyek elismerése céljából. 2010 októberében az alapítvány létrehozásáért, a gyermekek és a fiatalok védelme érdekében végzett példaértékű keresztényi közösségszervező, nevelő, humanitárius tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. 2011-ben az Európai Polgár Díjjal ismerték el az Európai Unión belüli integráció, az unió lakóinak egymás iránti megértését elősegítő tevékenységéért.

A szerzetes számos könyvet írt, 2009 és 2016 között jelent meg beszélgetős kötetsorozata: Ablak a végtelenre, Út a végtelenbe, Iránytű a Végtelenhez, Párbeszéd a végtelennel, 2014 óta publikálja a gondolatait tartalmazó füves könyveit.

Fekete Ibolya rendezésében 2005-ben dokumentumfilm készült róla Utazások egy szerzetessel címmel.

2018-ban adták ki az életéről és munkásságáról szóló Ki a szívét osztja szét című kötetet, és jelent meg Nagyfalusi Éva Befogadlak, elfogadlak, elengedlek című regénye, amely a dévai gyermekotthonról szól. Tavaly szeptemberben a 25 éves Szent Ferenc Alapítvány javára a Budapest Papp László Sportarénában szerveztek telt házas jótékonysági koncertet.

Borítókép: Böjte Csaba. Fotó: felvidek.ma