Saját teát termel a magyar teaültetvényes

Pár hete Pest megyében elültették az első palántákat, a legnagyobb kertbe 650 növényt telepítettek. Varga Marianna kertészmérnök és teaszakértő azon túlmenően, hogy gyógynövénytermesztést tanult, hat évig dolgozott Londonban egy nagy múltú teakereskedésben, bepillantást nyerhetett a tea és a teázás valódi világába. Így aztán nem is volt kérdés számára, hogy válaszol a holland Zundert kertészet felhívására, amely kísérleti termesztésre partnereket keresett magának Európa-szerte, benne Magyarországon is – olvasható a Vasárnap Reggel cikkében.

Johan Jansen, a projekt megálmodója egy holland kertész, aki olyannyira szereti a teát, hogy fél évre Kínába ment kitanulmányozni a termesztés és a készítés minden titkát. Hazatérve elhatározta, hogy nemesítésbe kezd és kikísérletez egy olyan fajtát, ami Európában is megterem, hogy az emberek tudjanak maguknak friss saját teát termelni. Nyolc évig dolgozott egy japán botanikussal, mire sikerült elérniük a célt.

Merész álom volt, de belevágott

„Már amikor először hallottam az ötletről, arra gondoltam, hogy ezt nekem találták ki – mondta Varga Marianna. – Szenvedélyem a tea, korábban pedig egy borászatban szőlészként dolgoztam, tehát eleve volt egy olyanfajta kertészeti gyakorlatom, amit jól tudok hasznosítani.

Merész és kicsit talán hóbortos cél volt ez, amikor belevágtam, de az elmúlt fél év az egyik legjobb kaland, ami eddig történt velem.

Olyan, mintha egy álmom vált volna valóra. Amikor végeztünk az ültetéssel és végignéztem a kertemen, az a biztos érzésem volt, hogy most valami nagyon fontos kezdődött el az életemben. A Camellia sinensis, vagyis a Kínában őshonos teanövény minden teának az alapja és eredete. Ezt, illetve ennek egy Hollandiában nemesített hidegtűrő változatát ültettük, hiszen az eredeti, kínai teanövény nem érezné jól magát ezen a klímán, télen elfagyna.”

A tea örül a klímaváltozásnak

Az első magyar teaültetvényen elsősorban kínai típusú zöld tea készül majd, hiszen pont az a lényeg, hogy ezt teljesen frissen lehet majd fogyasztani, nem kell hónapokig, netán évekig tárolni, szállítani, hiszen a közelben terem. Az első év arról szól, hogy a növénykék megerősödjenek, de tavasszal már szüretelhetik az első termést.

„Pár hete elültettük az első 1300 tő teát, egyelőre nagyon szépek az ültetvények, úgy látjuk, hogy jól érzik itt magukat a növények

– mondta el Varga Marianna. – Kapóra jött ez a nagy meleg, a tea ezt nemcsak jól tűri, de egyenesen szereti is. Éppen a klímaváltozás az egyik oka, amiért úgy döntöttem, bele­vágok. Az időjárás változása nálunk éppenséggel kedvez ennek a növénynek. A hosszantartó, nagy fagyokat, vagyis a tartósan mínusz 15 fok alatti hőmérsékletet még ez a nemesített változat sem bírja jól, de a havat és a rövidebb nagy hidegeket jól tűri. Büszke vagyok arra a hét másik fiatal termelőre is, akik velem tartanak és kisebb-nagyobb területet bevállaltak. Ez egy izgalmas kísérlet, amelyhez a Gödöllői Egyetem is csatlakozott, náluk is létrehoztunk négy kísérleti kertet, ahol megfigyeléseket végzünk. Az első tél valószínűleg kritikus lesz, de jövő tavasszal már az első teaszüretet kezdhetjük. A szakmámból eredően szorgalmazzuk a környezetvédelmet is, az ökológiai lábnyom csökkentését. És bár az ázsiai tea mindig az eredeti marad, jó lenne, ha legalább a teafogyasztásunk egy részét helyben meg tudnánk termelni.

A felnőtt lakosság 80 százaléka fogyaszt teát, tehát az igény megvan rá. Szerintem nagyon menő dolog valakit a saját termesztésű teából megkínálni vagy megajándékozni vele.

Amúgy azt, hogy egy tea milyen ízeket hordoz, nagyon sok minden befolyásolja: a talaj összetétele, a klíma, az aktuális időjárás. Ugyanúgy vannak teában is különböző évjáratok, mint a bor esetében, tehát az is egy nagyon érdekes tapasztalat lesz, amikor kiderül, milyen ízű teánk termett.”

Ez egyelőre kísérlet, de ha jók lesznek a tapasztalatok, Varga Marianna hosszú távra gondolkodik, és egy valódi, nagy ültetvényt is létrehozna. A teát évente többször – áprilistól októberig – szüretelik, a legfiatalabb leveleket és a rügyeket, az úgynevezett csúcshajtásokat. Az pedig csak a feldolgozás folyamatain múlik, hogy zöld, fehér vagy fekete tea lesz-e belőle, esetleg ízesítik, mint például az Earl Grey teát.

Európai tea? Igen!

A teát az örökzöld teacserje szárított leveleiből vagy rügyeiből nyerik, Ázsiából terjedt el a világon. Elsősorban a trópusi és szubtrópusi éghajlatot kedveli, de egyes fajtái az óceáni éghajlaton is megteremnek, lehetséges, hogy az Anglia délnyugati csücskében lévő Truro az egyik hely a háromból, ahol teát termesztenek Európában. Szocsi mellett, a Fekete-tengernél is vannak teaültetvények, és a speciális mikroklímának köszönhetően az Azori-szigeteken 134 éve üzemel Európa legrégebbi teagyára, ahonnan évente hat tonna kerül piacra.

A tea amúgy elég igénytelen, nem nehéz termeszteni, a hőmérsékletre azonban nagyon kényes, a huzamos nagy fagyokat nem bírja. Annak jóvoltából terjed mind jobban Európában is, hogy egy holland kertészet kinemesítette a növény egy fagytűrő fajtáját. Ezt már több európai országban is termesztik, egyelőre kisebb területeken, de jó tapasztalatokkal.

Borítókép: MW