2018.07.07. 11:38
Egy egészséges óvodás egész nap kérdez
A játék nem ok, nem cél, hanem maga a gyermeki cselekvés. Egyebek mellett erről beszélt előadásában Kolosai Nedda.
Ahol untatnak, onnan menekülj. Ezzel a Mérei Ferenc pedagógus, pszichológus által mondott idézettel kezdte előadását Kolosai Nedda az M5-ön látható Mindenki Akadémiájában – számol be róla a Család.hu.
A pszichológus A gyermekkultúra aktív ápolása, óvodások a múzeumban címmel tartott beszédében kiemelte:
tanulás csak ott lehetséges, ahol az érdeklődést felkeltették,
ahol a gyermek áll a gondolkodás középpontjába. Szintén Mérei Ferencre utalt, amikor úgy fogalmazott: a felnőtt csak álmodni tud úgy, ahogyan a gyermek élni.
Rabul kell ejteni
Egy kutatásban arról kérdeztek szülőket. óvodapedagógusokat, tanítókat, hogy milyen gyermeket szeretnének nevelni, milyen legyen a saját gyermekük. Az intézmények elvárása az, hogy legyen minél több ismerete a gyermeknek, alkalmazkodjon a szabályokhoz, tartson be társadalmi normákat, legyen jól szocializált. A szülők igénye, hogy a gyermekük boldogan éljen, bontakoztassa ki a képességeit, váljon azzá, amivé válhat, amivé a képességei predesztinálják. Mint mondta, érdekes lenne egy kutatásban a gyermekeket is megkérdezni arról, milyen legyen az iskola, az óvoda, milyenek legyenek azok a tanulási színterek, ahol élményszerűen tanulhatnak. A szakember úgy vélte, az óvodást rabul kell ejteni. A kérdésekre színes, izgalmas, változatos választ kell adni. Ennek lehet jó színtere egy múzeum.
A jó múzeum olyan életszerű helyzetek elé állítja a gyermeket, amelyben nem algoritmikus gondolkodásra van szükség, hanem problémamegoldó stratégiákat kell mozgósítani.
Elősegíti a generációk közötti párbeszédet, a gyermekről, gyermekkorról szól.
Játszani szabadon és sokat
Kutatások igazolják, hogy a múzeum az élményszerű tanulás terepévé válhat azért, mert személyessé teheti az óvodás számára a tanulást, létrehozza a generációk közötti párbeszédet.
Úgy fogalmazott: az óvodás két lábon járó érzékszerv.
Azt tanulja meg, ami tetszik neki, attól tanul, akit szeret. Mérei Ferenc azt mondja, hogy a játék nem ok, nem cél, hanem maga a gyermeki cselekvés. A kisgyermekkor legfontosabb, legfejlesztőbb tevékenysége, a nevelés leghatékonyabb eszköze, melynek minden nap hosszan tartóan, zavartalanul, szabadon kell megvalósulnia.
A játék hozza olyan derűs, örömteli állapotba az óvodást, amely képessé teszi a tanulásra.
A szorongó vagy unatkozó óvodás nem tanul.
Nem szúrja a szálka a halat?
Kijelentette: fontos személyessé tenni a múzeumot, így lehet előhívni az óvodás élményeit, és elhelyezni benne azokat az információkat, amelyeket szeretne átadni az intézmény.
Az óvodás gyermek gondolkodása varázslatos, mágikus. Az elmélyülés nagyon fontos ebben a periódusban, mert ez a későbbi önálló tanulásnak, vagy akár az értő olvasásnak az alapja.
Amikor egy óvodás bemegy a múzeumba, egészében ragadja meg azt, ami ott vele történik, és később a játékában bontja részekre, újra és újra lejátssza azt. Fontos feladat az átlelkesítés is, az, hogy bizonyos természeti jelenségeket megszemélyesít. Jó módszerekkel megtaníthatók az óvodások például a Nap, a Hold és a Föld egymáshoz való viszonyára. De amikor ezek a jól megtanított 4-5 évesek sétálnak a mezőn és látják a Napot, vagy a Holdat, akkor arra gondolnak, hogy azok követik őt. Vagyis ugyanúgy megmarad a varázslat. Az óvodás kérdéseire pontos válaszokat kell adni, de a természettudományos átláthatóság nem várható el tőlük. Az ok-okozat átlátására irányuló igényüket is fontos megtartani. Ebből adódik, hogy szétszedik a babát, mert érdekli őket, hogy miért pislog vagy tudni akarják, hogy a kurzor miért mozog a számítógépen.
Egy egészséges óvodás egész nap kérdez.
Akármennyire nehéz és fárasztó, röviden mindig válaszolni kell neki, és mindig az igazat. A halat nem szúrja a szálka? A pók beleragad a saját hálójába? Mindkét kérdést óvodás tette fel. Ilyen kíváncsiak és érdeklődők legközelebb akkor lesznek, ha nagy tudósok válnak belőlük.
Borítóképünk illusztráció. Forrás: Pixabay