80 éve halt repülőhalált Horthy István kormányzóhelyettes

Horthy István 1904. december 9-én született Pólában, ahol tengerésztiszt apja, Horthy Miklós szolgált. Horthy parancsokságával vívták meg az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének az első világháború alatt legjelentősebb győztes csatáját, a háború vége már ellentengernagyként érte, és 1920-tól Magyarország kormányzója volt. 

Horthy István 1928-ban végezte el a budapesti műszaki egyetem gépészmérnöki karát, majd a Weiss Manfréd gyár repülőmotor osztályán helyezkedett el. 1929-ben amerikai tanulmányutat tett, a Ford autógyárban munkásként, később tervezőmérnökként dolgozott. Hazatérve a MÁVAG-ban lett főmérnök, a vállalat igazgatója, majd főigazgatója, 

1940 júniusában a MÁV elnöke lett, és bekerült a felsőházba. Kiváló sportember és szenvedélyes repülő volt, pilótaképesítését diplomájával egy időben szerezte meg. 1939-ben egyedül repült Budaörsről az indiai Bombaybe (Mumbai), 1940 nyarán tett észak-afrikai és közel-keleti nászútján is ő vezette a repülőgépet.

A nagypolitikában sokáig nem vett részt. Közismert volt Hitler-ellenessége, és az ellenszenv kölcsönösnek bizonyult: a németek anglománnak tartották, mert jól beszélt angolul és kiterjedt angolszász kapcsolatokkal rendelkezett. Személye a második világháborúba való belépés után került előtérbe, amikor a kormányzó – aki elmúlt már 70 éves – egyre erőteljesebben vetette fel az utódlás kérdését, világossá téve: erre idősebb fiát tartja alkalmasnak. 

A kormányzó március elején menesztette az országot háborúba vivő Bárdossy László miniszterelnököt, és helyére az angolszász hatalmakkal béketapogatózásba kezdő Kállay Miklóst nevezte ki.

Amikor megindult a 2. magyar hadsereg kiszállítása a szovjet frontra, a „kiskormányzó” nem helyeselte az akciót, de mivel jelképesen és ténylegesen is osztozni akart a katonák sorsában, tartalékos főhadnagyként velük tartott. A fronton kivételezést nem kért és nem kapott, vadászpilótaként felderítő és bombázógépeket kísért. Huszonnégy harci bevetésen volt túl, amikor (források szerint az utolsó bevetésén) 1942. augusztus 20-án hajnalban Nemeslaki Zoltán őrmesterrel egy magyar felderítőgép kísérésére indultak. A kormányzóhelyettes Héja típusú gépe hajnali öt óra hét perckor egy Alekszejevka nevű orosz kisváros mellett lezuhant, Horthy István a balesetben életét vesztette.

A hivatalos vizsgálat szerint baleset történt, de sok legenda is szárnyra kapott. Sokan szabotázsról beszéltek, maga Horthy úgy vélekedett emlékirataiban, hogy fia a németek által szervezett merénylet áldozata lett. Olyan szóbeszéd is járta, hogy a kormányzóhelyettes István névnapi mulatság után, másnaposan szállt fel, holott a református Horthy nem tartotta Szent István napját, a fronton pedig nem ivott alkoholt. A vadászgép maradványait 2012 nyarán találta meg egy magyar és orosz kutatókból álló expedíció, és a roncsok egy része 2013-ban visszakerült Magyarországra. Ezek vizsgálata is azt támasztja alá, hogy 

A tragédiát több jelentéktelen, külön-külön kivédhető körülmény okozta, amelyek azonban együtt (a légibalesetek szokásos metódusa szerint) már megoldhatatlan helyzetet eredményeztek. A Héja-gépekbe utólag szerelték be a pilótaülést védő páncéllemezt, amitől a repülőgép súlypontja megváltozott, és az aerodinamikai sajátosságai miatt eleve dugóhúzóba kerülésre hajlamos szerkezet méginkább érzékennyé vált a vezetéstechnikai hibákra. Bajtársai szerint az egyébként tapasztalt repülő ifjabb Horthy nem szerzett elég tapasztalatot a korábban megszokott típusokhoz képest másfajta, sokkal nagyobb felkészültséget igénylő gép vezetésében.

Az 1942. évi XX. törvénycikk megörökítette a kormányzóhelyettes emlékét, de az utódlás kérdése nyitva maradt. Magyarország német megszállása, majd az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet kudarca után Horthy lemondott, a hatalmat a nyilasok vették át.

A kormányzó a baleset után Kisfaludy Stróbl Zsigmondtól rendelt szobrot fia síremlékére. A városi legenda szerint a művész egy propellert tartó nőalakot mintázott, amelyet aztán a szovjeteknek is eladott, immár a gellérthegyi, olajágat tartó Szabadság-szoborként. Mindebből egy szó sem igaz, a Kisfaludy által a Petőfi (akkor Horthy) híd budai hídfőjéhez tervezett szobor soha nem készült el.