Halálos veszélyt rejt a Hold

A holdpor jelenti a sok veszélyforrás közül az egyiket, amivel az emberiségnek meg kell birkóznia, ha küldetéseket akar szervezni a Holdra – olvasható abban az absztraktban, amelyet az Amerikai Geofizikusok Uniójának washingtoni találkozóján fognak bemutatni.

Az Origo cikke szerint a Donald Hendrix, a Stony Brook University munkatársa és kutatócsoportja asztronauták által Földre hurcolt holdpormintákat elemzett, és arra jutott, hogy abban a tüdőt károsító vegyületek bújnak meg.

Két, a holdporban megtalálható szilikátásványt, olivint és augitot áztattak tüdőfolyadékot szimuláló oldatban; ezekből olyan anyagok kerültek ki, amik a tüdősejtekkel kapcsolatba lépve rákot kiváltó toxikus hidroxilgyököket szabadítottak fel.

E finomszemcsés ásványok rendkívül veszélyesek az egészségre – kommentálta a tanulmány megállapításait Hendrix a New Scientist magazinnak.

Nem a mostani az első kutatás, ami a holdpor veszélyeire hívja fel a figyelmet: egy korábbi publikációban azt állapították meg, hogy a holdpor DNS-károsodást idéz elő az emberi szövetekben, a pusztító hatásokat a laboratóriumi kísérletben emberi tüdőn és egéragyakon reprodukálták: a tüdősejtek és neuronok 90 százaléka elpusztult a mérgező kemikáliáktól.

Sajnos a holdporral szembeni védekezés nem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Mivel a Holdnak csak elhanyagolható légköre van, semmi sem védi a felszínt a töltött részecskék támadásaitól.

Az elektromosan feltöltődött porszemcsék játszi könnyedséggel tapadnak az űrhajósok ruháira, akik aztán a parányi gyilkosokat magukkal hurcolják az űrhajók belsejébe.

Ez történt az Apollo-küldetések során is. A holdpor allergiaszerű rohamot váltott ki Harrison Schmitt asztronautánál: tüsszögni kezdett, szeme bevörösödött, torka kapart. Hosszú távú holdexpedíció esetében ennél még nagyobb károsodások léptek volna fel szervezetében.

Borítókép: Illusztráció / Shutterstock