2024.02.12. 06:00
Kiderült: a hipochonderek tényleg korábban halnak meg
Nagyszámú beteg adatain végzett számítógépes elemzések azt mutatják, hogy azok a betegek, akik túl sokat aggódnak, mert úgy érzik, „lehet, hogy súlyos betegségük van”, nagyobb valószínűséggel korán halnak meg.
Forrás: Shutterstock
A hipochondria olyan mentális betegség, amelyben az emberek erős szorongást éreznek, félnek attól, hogy kisebb-nagyobb testi-lelki rendellenességek miatt megbetegednek, holott az orvosi tesztek, diagnózisok esetükben nem mutatnak ki komolyabb problémát. Ez szomatoform zavar, amelyben az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, holott szervi baja többnyire nincs.
Egy nemrég készült, reprezentatív vizsgálatból azonban kiderült, hogy
a hipochonderek tényleg gyakorta korábban halnak, pedig valójában nincs is súlyos betegségük.
A svéd országos felmérést 4129 hipochondriában szenvedő személy és 41 290 nem hipochonder, demográfiailag egyező egyén bevonásával végezték. Az országos kohorsz vizsgálatból számszerűen, egyértelműen kiderült, a kórosan betegségüket keresők korábban távoznak el.
A szorongásos zavar elterjedt, de aluldiagnosztizált pszichiátriai rendellenesség, amelyet a súlyos és progresszív testi rendellenességek iránti tartós aggodalom jellemez.
Kiderült, hogy a hipochondriában szenvedők szignifikánsan nagyobb valószínűséggel „alacsony iskolai végzettségűek”, „szinglik” és „alacsony jövedelműek”.
A hipochondriában szenvedők átlagosan öt évvel fiatalabb korban haltak meg,
mint mások, és halálozási kockázatuk megnőtt mind a természetes halálokok, mint a betegség okozta halálozás, mind pedig a természetellenes okok, például az öngyilkosság miatt.
A természetes okok miatt elhunyt hipochonderek nagyobb valószínűséggel haltak meg szív- és érrendszeri, valamint légúti betegségekben, de érdekes módon esetükben nem volt gyakoribb a rák okozta halálozás. Ami kissé furcsa, tekintve, hogy a hipochonder betegek legtöbbet említett szorongása a „lehet, hogy rákos vagyok”. Az öngyilkosságok aránya viszont – sajnos logikusan – négyszer magasabb volt, mint a hipochondriában nem szenvedők esetében.
Különös, hogy bár a hipochondereknek nincs súlyos betegségük, mégis rövidebb élettartamúak, mint mások. Ismeretes azonban, hogy a hipochondria erősen összefügg a mentális zavarokkal. Ha az egészségügyi szakemberek közömbösen kezelik a hipochondereket, vagy ők úgy érzik, hogy nem tartják tiszteletben őket, az hozzájárulhat a depressziójukhoz és a szorongásos zavaraikhoz.
Másrészt a szorongásos és mentális betegségben szenvedők nagyobb valószínűséggel isznak, dohányoznak és drogoznak, és ezek az életmódbeli szokások szintén hozzájárulhatnak a betegségek kialakulásához.
Ezenkívül látni kell, hogy egyes szorongásos betegek családtagjai gyakran súlyos betegségekben szenvednek, így lehetnek olyan genetikai tényezők, amelyek növelik a betegség kialakulásának kockázatát.
Összességében a kutatás eredményei azt a paradoxont illusztrálják, hogy a hipochondriás egyéneknél megnövekszik a halálozás kockázata, annak ellenére, hogy félnek a betegségtől és a haláltól. Pedig a tanulmányban vizsgált legtöbb haláleset okát a potenciálisan megelőzhető kategóriába soroltak.
Úgy fogalmaznak, hogy „ha ezeknek az egyéneknek a szomatikus tüneteit csupán elképzeltnek tekintjük, az súlyos következményekkel járhat”. Többet kell tenni a megbélyegzés csökkentése, az ilyen személyek észlelésének, diagnosztizálásának és megfelelő integrált (azaz pszichiátriai és szomatikus) ellátásának javítása érdekében.
Digitália
- Saját halálos mellrákját kezelte (sikeresen) egy tudós vírusterápiával
- A világ legkelendőbb telefonja: kitalálja, melyik az?
- Hazai tervezésű pilóta nélküli légijármű forradalmasítja a tisztítástechnológiát
- Ezért van mesterséges intelligencia a Samsung tévéiben
- Így torzítják a gondolkodásunkat az interneten látható képek