Az internet rabjai

Sajnos mostanában észrevettem magamon, hogyha unatkozom, előveszem a telefonom és csak görgetem, görgetem. Egyre több olyan oldalt találok, ami érdekes számomra. Kicsit, ha lehet azt mondani, függő is lettem. Folyamatosan keresem az újabb és újabb oldalakat, ahol megmutatják, hogyan tudok én is finomabbnál finomabb ételeket készíteni. Vagy ahol éppen azt láthatom, ahogy egy papagáj énekel vagy egy macska játszik egy labdával. 

Szóval mindig van valami újdonság, ami leköti a figyelmemet, pedig pár perccel korábban még azt terveztem, hogy könyvet fogok olvasni, de nem, én inkább az internet világában mélyedek el, és nézem, ki hol nyaral, ki mit főz vagy kinek tanult meg a gyermeke járni. És így telik el akár két óra is, amit szinte észre sem veszek, csak mikor már rám esteledik. Döbbenetes, milyen gyorsan telik az idő, ha a telefon a kezemben van.

Egyre több alkalommal látom, hogy már akár 7–8 évesek is a saját telefonjukba mélyedve lapozzák a közösségi oldalakat. Itt lehetne mondani: ,,Bezzeg az én időmben!” Igen, valóban, az én időmben még nem volt ennyi mobiltelefon. Nélküle is vígan elvoltunk. Bújócskáztunk, fociztunk, tollaslabdáztunk, átkerékpároztunk a szomszéd faluba, és így is remekül éreztük magunkat. Most pedig már el sem tudjuk képzelni az életünket a kütyük nélkül, és valóban furcsa is lenne, hiszen már annyi mindent megtalálhatunk a világhálón. Simán elsajátíthatjuk, hogyan kell a világ legpuhább kenyerét sütni vagy hogyan ápoljuk kertünk virágait a nagy hőségben, vagy amit csak szeretnénk. 

Ha nem lenne internet a telefonomon, én sem tudnék ennyit kommunikálni a családommal, a barátaimmal, akik messze laknak tőlem, de attól még nem lenne muszáj ilyen sokat online lennem. Próbálok is róla leszokni, hiszen időnként senkinek sem árt, ha egy kicsit kijelentkezik az online térből.