Rossi és Cortina

Idén lesz hatvan éve, hogy a világ egymástól távol eső két pontján öt nap különbséggel megszületett két olasz fiú­gyermek: szeptember negyedikén előbb Pat Cortina Montrealban, majd szeptember kilencedikén Druentóban Marco Rossi. Természetesen a szüleik sem tudtak egymásról, miként azt sem tudhatták, hogy a két legény felcseperedve a sportnak – a jégkorongnak, illetve a labdarúgásnak – szenteli majd az életét. 

Marco Rossi többször beszélt arról, hogy a nagypapája gyerekként sokat mesélt neki áradozva az Aranycsapatról, így a magyar labdarúgás történelme messze nem volt ismeretlen neki, mi több, megtiszteltetésnek tekintette, amikor 2012-ben Puskásék egykori klubjánál, a Honvédnál nevezték ki vezetőedzőnek. A folytatás jól ismert, Rossi rövid mosolyszünet után 2015-ben visszatért, 2018 óta pedig a magyar válogatott szövetségi kapitánya, és sikert sikerre halmoz.

Kanadában, a sportág őshazájában nevelkedve Pat Cortina végképp nem volt rászorulva arra, hogy a magyar jégkorongot tanulmányozza. Ám már fiatalon ősei földjén, Olaszországban vállalt munkát, ott lépkedett előre a ranglétrán, s 2000-ben kinevezték az akkor az A csoportban szereplő olasz válogatott szakvezetőjévé. Az előző évtizedben még rendre a negyeddöntőt játszó olaszok az ezredforduló után visszaestek, 2002-ben kihullottak az elitből, egy év múlva nem jutottak vissza, a részletek ismerete nélkül az olasz szövetség és Cortina útjai ekkor váltak el.

Magyarországon viszont éppen akkoriban volt fellendülőben a sportág egy csodálatos generációnak köszönhetően. A magyar válogatott 2002-ben általános meglepetésre második lett a csoportjában, a divízió I-ben, amire már külföldön is felkapták a fejüket. Nálunk akkortájt a szlovák vonal volt meghatározó, éveken át Jan Jasko irányította a válogatottat és a legjobb magyar csapatot, a Volánt is. Jasko 2003-ban távozott, az utódja, Branislav Sajbán finoman fogalmazva nem vált be, így a Volán lecsapott Cortinára, aki akkor már kapcsolatban állt a szövetséggel. Cortina 2005-ben a válogatottat is átvette, amely máig emlékezetes módon 2008-ban Szapporóban feljutott az elitbe. Az olasz szakember 2010-ben elköszönt, de a kapcsolat nem szakadt meg, 2019-ben a női válogatott élére nevezték ki, amellyel egyből felkerült az elitbe, 2022-ben egészen a negyeddöntőig jutott, s a tavalyi kiesés után idén ismét visszakapaszkodott a legjobbak közé.

A két olasz, ha nem is ápol barátságot, tud egymásról. S egyaránt szívébe zárta Magyarországot.