Csank csillaga

Hetvenhetedik születésnapja (október 27.) előtt egy hónappal csillaggá avatták Csank Jánost Egerben. A magyar labdarúgó-válogatottat 1996. április 1-je és 1998. június 30-a között szövetségi kapitányként irányító mesteredző neve a Szerbia ellen 2–1-re megnyert Európa-bajnoki selejtező kapcsán többször előkerült. A szerbeket vezényelő szakvezető, Dragan Stojkovic (akkor még Jugoszlávia színeiben) játékosként volt részese a 26 évvel ezelőtt Budapesten aratott 7–1-es diadalnak, majd a két héttel később, Belgrádban tartott „vérengzésnek”, ami vendégoldalról 5–0-s vereség formájában öltött testet. Történt mindez az 1998-as franciaországi világbajnokság 32-es döntőjébe jutásért kiírt pótselejtezőn. A magyar futballtörténelem (egyik) mélypontjaként emlegetett párharc 1–12-es mérlege lesújtóan hatott, még úgy is, hogy 1986 óta egyetlen szövetségi kapitány sem tudta sem világbajnoki, sem Európa-bajnoki selejtezőn eddig eljuttatni a nemzeti együttest. A kudarc a tréner állásába került, 19 mérkőzés után fel kellett állnia a kispadról, ám a negatív élmény mellé társult egy tipikusan „csankos” mondás, mégpedig az Üllői úti 1–7 alkalmával. A félidőben az öltöző felé tartó riporter azt kérdezte tőle, „Mit lehet mondani erről a szünetben 0–5 után?” Mire a kapitány azt felelte, „Azt nem, hogy csak így tovább!”

A másik végletet, vagyis edzői pályafutásának aranypillanatait legalább ennyien őrzik élményként. Az 1993/1994-es idényben a Vác FC Samsung, a 2000/2001-es kiírásban a Ferencváros csapatával szerzett NB I-es bajnoki címet, a Békéscsabát irányítva 1988-ban elhódított Magyar Népköztársaság Kupát pedig senki sem veheti el tőle. Ahogyan azt sem, hogy az Eger (1984), a Videoton (2000) és a Siófok (2002) trénereként NB II-es aranyakat szerzett. Az élvonalban jegyzett 542 mérkőzés beszédes adat, nála többször csak Garami József (650) és dr. Lakat Károly (625) irányított NB I-es csapatot. Ez a szám bizonyosan nem bővül már, de ezt aligha bánja. Korábban azt mondta, a munka gyógyítólag hat mindenre, a csillagavatón pedig ekképpen tett hitet hivatása mellett:

Csank János maradandót alkotott a magyar futballban, és ki tudja, milyen magasságokig jutott volna, ha olyan lehetőségek között dolgozhat, mint a jelenkor képviselői. Ez már nem derül ki, de csillagként fényesen ragyoghat.