BAON
Bács-Kiskun vármegyei hírportál
november 17., vasárnap
Komoly érzelmeket láthattunk egy hete, amikor a Bp. Honvéd 2-1-es vereséget szenvedett Felcsúton a Puskás Akadémiától, és ezzel ténnyé vált, hogy a kispestiek kiestek az első osztályból, és mostantól az NB II-re készülnek. Legutóbb húsz éve fordult elő ilyen csúfság az egyik legpatinásabb magyar klubbal, amely tizennégy bajnoki címmel büszkélkedhet. Hosszasan sorolhatnánk a Honvéd legendáit Puskástól Bozsiktól és Kocsistól kezdve Tichy Lajoson, Kozma Mihályon, Pintér Sándoron keresztül Garaba Imréig, Nagy Antalig, Esterházy Mártonig, Kovács Kálmánig vagy éppen Illés Béláig – valamennyi névhez szűkös lenne ez a hasáb az újságban.
A kiesés ténye különösen meghökkentő annak a tudatában is, hogy hat éve ez a klub bajnoki aranyérmet ünnepelt. Két évvel később új tulajdonosok érkeztek Kispestre, akikről a korábbi, George F. Hemingway néhány hete ezt mondta: „Ennyi rossz embert alkalmazni ilyen sokáig szinte művészet.” Kétségtelen,
a tulajdonosok által választott vezetők sok maradandót nem alkottak, közben sikerült az akadémiát is elsorvasztani, azaz szakmai szempontból a Honvéd futballja a teljes csődbe torkollott.
Ha a befektetett pénzhez nem társul kellő szürkeállomány, felkészültség és tudás, akkor minden egyes fillér kárba vész, olyan, mintha az ablakon hajították volna ki.
Most a kudarcra ráment a sportigazgató, a tanácsadó, a vezetőedző és az ő stábjának az állása, az ügyvezető igazgató pedig a klub honlapjának adott interjúban ezt nyilatkozta: „Ezért elsősorban engem, a cég ügyvezetőjét terhel a felelősség, nem fogom és nem is szeretném másra hárítani azt. Nagyon fontos, hogy vezetőként ne csak a sikerek kapcsán lubickoljunk a rivaldafényben, hanem kudarcok esetén is képesek legyünk viselni az akár igen indulatos és sajnos jogos kritikákat. Ennek tükrében minden egyes nap azon fogok dolgozni, hogy visszatereljük a Honvédot a helyes útra, mert ez a minimum, amit egy ilyen kudarc után meg kell tenni.”
Jó lenne tudni, mi rejlik a szavak mögött. Mit jelent az, hogy övé a felelősség? És, ha így van, akkor ez milyen következményekkel jár? Mindenkinek mennie kellett, de az, aki saját maga szerint felelős a kudarcért, marad, és dolgozik tovább? Egy ilyen nyilatkozat jól hangzik, de ha jól belegondolunk, nincs mögötte tartalom, hiszen azt sem tudjuk meg, hogy konkrétan mi volt a hiba, mit rontott el a felelős ember, mivel és mikor irányította a Honvédot a helytelen útra. Ezek így csak szavak, amelyek talán jól hangzanak, ám igen üresen csengenek.