Kegyetlen sors

Nagy hibát követett el hétfőn Jan Verhaas sznúker-játékvezető az egyik legrangosabb tornán, a londoni Mastersen. A hat vb-döntőn is bíráskodó, a sportág klasszis-játékvezetőjének számító holland a John Higgins–Csao Hszin-tung meccsen rossz helyre rakta vissza a lelökött zöld golyót. John Higgins már épp lökött volna, amikor szemet szúrt neki, hogy a sárga golyó helyére került a zöld. Nézőt megmosolyogtató pillanat volt, de Jan Verhaas számára aligha lehetett vicces. Persze lehet, hogy kacagott magában a blamázson, mindenesetre jól leplezte, ha így volt. Úgy tartják, a sportban fontos a gyors felejtés képessége, mert a megtörténteken rágódás csak a további hibáknak ágyaz meg. Igaz ez sportolóra, játékvezetőre, edzőre egyaránt. A koncentráció megőrzése a siker egyik kulcsa, nem árt tehát, ha jó zavarszűrőt épít be magának az ember.

Nehéz sorsuk van a játékvezetőknek. Az adott sportág lehetőségeihez mérten észrevétlennek kell maradniuk, mint egy színházi súgónak. 

Közben készen kell állniuk arra, hogy a drámai cselekmények középpontjába lépjenek, ha kell. Bárhogy sűrűsödjenek is az események, higgadtnak kell mutatkozniuk.

Természetesen más-más szorító helyzeteket produkál egy sznúkermeccs és egy labdarúgó-mérkőzés, eltérő nehézségekkel néz szembe egy csúszókorongbíró és egy kézilabda-játékvezető. Ettől függetlenül egyformán igaz rájuk, hogy lankadatlan figyelemmel kell követniük az eseményeket. A fentebb említett esetben a játékos figyelmeztette a bírót, hogy rossz helyen van a golyó, de egy futballmeccsen aligha támaszkodhat arra a reményre a spori, hogy a műesést bemutató csatár odasétál hozzá, és közli, hogy jogosulatlan a csapata a tizenegyesre, ehelyett számára kellene kiutalni egy sárga lapot. Nem számíthat arra sem a játékvezető, hogy a közönség a szabálykönyvhöz igazodva egyöntetűen ítél meg minden szabálytalanságot, és a lelátóról csak dicsérő szavakkal szólítja meg. 

Az élet ennél sokkal igazságtalanabb és kegyetlenebb a játékvezetőkkel – és ennek révén a játékosokkal, csapatokkal is. Ugyan sok segítséget ad a technika a bíráskodáshoz, de minden pillanatot nem lehet visszanézni, visszatekerni. Az adott pillanat érzékelése alapján születik a döntés. Ha jó, ha rossz, sorsdöntő lehet. Aligha véletlen, hogy az igazán jó játékvezetőket is csak visszavonulásuk után ismerjük fel. Míg szolgálati idejük tart, a szurkolók a hibáikat emlegetik fel, és tudni vélik róluk, hogy valamiért mindig a csapatuk ellen fújnak.