Vagy mégsem?

Melyik a sportszerűtlenebb? Az a csapat, amelyik nem jelenik meg a sportághoz szükséges létszámban, vagy az, amelyik ezt nem tolerálja, és úgy áll ki az adott mérkőzésre, ahogy az ellenfélnek is kellene (vagy, mondjuk, illő lenne)? Miért-e felvetés? Csupáncsak azért, mert utánpótlás és amatőr szintű labdarúgó-mérkőzések, továbbá kispályás focimeccsek egyre inkább visszatérő jelensége a létszámhiányos szereplés. Az okok szerteágazóak, és a megoldást nem ez a dolgozat hivatott előbányászni. A kérdőjelek ettől persze sorjáznak.

Egy olyan világban, ahol eddig soha nem látott támogatást és lehetőséget élvez a futball és annak minden szereplője, miért élnek vissza a magukat ebben a rendszerben valahol elhelyezők azzal, hogy „tényezők” lehetnek? Hogy nem tisztelik meg sporttársukat? Vagyis, ha egyszer letették a garast, akkor csörgessék is! Becsapják csapattársukat, csalódást okoznak az ellenfélnek (a nézőkről nem is beszélve). Arról a szerencsésnek még véletlenül sem nevezhető csapatvezetőről nem beszélve, aki próbálja életben tartani a mikroközösséget, s közben olyan szellemi magasságba ne is tévedjünk, hogy a tiszta játék szellemisége milyen csorbát szenved.

Hétvégi példa: az évek óta létszámgondokkal küzdő, a labdarúgás legalacsonyabb szintjén jegyzett, egészen kis csapat kilenc játékossal utazott el az osztály bajnoki címre esélyes alakulatához. Az erőviszonybeli egyenetlenség nem egészen fél óra múltán hazai részről „sorcserében” mutatkozott meg, majd a szünet után a vendéglátók is tizenegy mínusz két labdarúgóval folytatták az össze nem csapást. Mert párharc közel sem volt. Ellenállás nélküli, laza labdajáratás utáni könnyed gólszerzésben bővelkedő 90 percet láthattak a nézők. Illetve nem mindenki!

Többen ugyanis nem kértek a 17–1-es hazai győzelemmel véget ért fociparódiából, és korábbra hozták a vendéglátóegység felkeresését.

Ez egyébként is a vasárnap délután szerves részét képezte, csak, ugye, jobb lett volna némi kis izgalom a pult előtti buzgalom előtt.

Akad megye, ahol zöld lap jár a sportszerűség – nem a kantinra gondolva – ilyetén módon történő megnyilvánulásáért. A közelmúltban ebből a színű cédulából többet is felmutattak.

A létszámhiányosan szereplőnek meg jön a fegyelmi, végső esetben a kizárás, a csonka mezőny és a szokásos magyarázat „Virág elvtárstól”: – Ugyan kit csaptunk be, magunkat? Mi tudjuk, miről van szó.

Vagy mégsem?