Mocsai „díja”

A sportszerűségi díj kategória széles sávot ölel fel. A legkevésbé találóak közé azonban vélhetően az tartozik, amikor az utolsó helyen végzett csapat kapja, gyakorlatilag megköszönve, hogy egyáltalán szerepelt a mezőnyben.

A nemes cselekedet, a tiszta játék, a segítő szándék megnyilvánulása sokkal inkább közelít ahhoz, amiért életre hívták az elismerést.

Persze számos példa akad, miért vehet át valaki Fair Play-díjat, és számtalan létezik abból a fajtából is, amikor nem tudták másra „ráhúzni” a köpenyt, így aztán az illető ezzel a – mondjuk úgy – jutalommal gyarapodott.

Aktuális történetünk egy utánpótlás labdarúgó-tornához kapcsolódik. A 11 éves fiú azok után jutott szerephez az eredményhirdetéskor, hogy négy nappal korábban elveszítette az édesapját. A sportos család legifjabb sarja előtt adott volt a választási lehetőség. Maradhatott volna otthon, és gyászolhatott volna szerettei körében, ám aligha feltételezhető, hogy tisztában lett volna vele, ez mit is jelent valójában. Az izgő-mozgó gyermeknek a csapat, a társak, a meccs meghatározó jelleggel bír, így bár mindentől fájóbb hatás érte, pályára lépett, és segítette a közösséget. A harmadik helyezés nem a csúcs, ennek a közeli haláleset okán sem lehet örülni, mint ahogy az is inkább könnyeket csalt a szemekbe, hogy játékot vállaló fiút azért szólították ki a szervezők, mert azt akarták jelezni, vele vannak a legnehezebb napokban, osztoznak a megpróbáltatásban.

További néhány nappal később az ifjú ott állt édesanyja és két nővére mellett az elhunyt édesapa ravatalánál. Fogadta az együtt érző szavakat, a simogatásokat, kezet fogott, puszit adott, ölelt, sírt, szenvedett. Túl korán állította az élet olyan helyzet elé, amire lehetetlen felkészülni. A templomba zsúfolódott tömeg és a falakon kívül rekedt sokaság mind az ő szeretett édesapját búcsúztatta. Akkor volt néhány pillanat, amikor a gyermek talán megérzett valamit abból, hogy nem csak apaként volt nagyszerű ember az ő példaképe.

Mocsai Lajos szavait is minden bizonnyal később fogja fel Tamáska. A Testnevelési Egyetem rektora arra tett ígéretet, hogy dr. Csomós Tamás családjáról az intézmény addig gondoskodik, amíg a gyermekek nagykorúvá válnak, illetve befejezik felsőfokú tanulmányaikat. A búcsúbeszéd ezen részét taps fogadta. Temetésen hasonlót kevesen éltek meg, miközben ezúttal sokak nyilvánultak meg elismerőleg.

Ezért nem jár díj, attól többet érdemel.