Makranczi Zalán és az eltaposott kredenc

– Üdvözlünk ismét Kecskeméten. Milyen érzés visszatérni?
– Igazából még nem érzem, hogy elmentem. Nem telt el annyi idő. Ott folytatom, ahol nyár elején abbahagytam. De mindenképp nagyon jó, hogy van hova visszajönni. A közönség a Windsori víg nőkben, a barátok meg a színházi büfében találkozhatnak velem.

– Azt, hogy a Bárkában játszol, már sokan tudják. De közben egy film főszereplője is lettél. Mesélj erről!
– Megkerestek, hogy lenne egy szerep Alföldi Róbert filmjében, a Nyugalomban. Aztán egy jó féléves, nyolc vagy tízfordulós szereplőválogatás következett, melynek a végén elnyertem Veér Andor szerepét.

– Azt hittem, fix embereket hívtak, meghatározott szerepekre.
– Csak Udvaros Dorottya volt a biztos. Hiszen a színpadi változatban is ő alakítja a férfi főszereplő édesanyját. A többieknek meg kellett küzdeni a szerepért. Én lettem a fiú, akivel édesanyja valami nem megszokott viszonyban él.

– Nem lehet egyszerű dolgod. Adott Bartis Attila sokat támadott regénye, ehhez jön a különleges világlátású Alföldi Róbert, mint elsőfilmes rendező…
– Igazán nem is maga a szerep okozott nehézségeket. Hanem a kamera előtti játék. Az elején úgy játszottam, mint a színpadon. De időközben rájöttem, az nem jó. Úgy kell, mint egy ember. De egy-másfél hét alatt ráéreztem a ritmusra.

– Nehéz volt „édesanyáddal”?
– A forgatás kezdetén nem is találkoztunk. De aztán! Csak vele két hétig. Látszott, hogy szívügye a film, mindent megtett, azért, hogy rendben menjenek a dolgok. Nagyon sokat segített. De nemcsak ő, a többiek is vérprofik voltak. Mint egy család. Mindenki figyelt mindenkire, miközben nagyon izgult.

– Például a szexjelenetekben?
– Intim pillanatok voltak ezek. A nő meg én, meg vagy tizenkét ember. Az operatőr, a világosító… Nagyon feszengtem.

– Nehéz volt a forgatás?
– Harminckét nap, reggel hattól este kilenc-tízig. Képzelheted, mennyire vártam a legutolsó jelenetet! Amikor szét kellett vernem a lakás teljes berendezését, amiben éltünk. Hatalmas feszültséglevezetés volt. Veér Andor és Makranczi Zalán számára egyaránt. A csúcspont az volt, amikor eltapostam egy kredencet. Kemény, de jó meló volt. Azt szeretem, amiért meg kell küzdeni.

– Mikor láthat a moziban a közönség?
– A filmszemlén mutatják be, ők akkor láthatják. Hogy én mikor nézem meg, nem tudom. El kell telni még egy kis időnek addig. A forgatás során is csak akkor néztem viszsza magam, amikor a rendező erre kifejezetten megkért.

– Milyen érzés volt filmben szerepelni?
– Mindenképp különleges dolgot éltem át. Benne voltam a közepében, hömpölyögtek a dolgok körülöttem, aztán kiköpött a centrifuga. Én meg csak álltam és néztem. Mi volt ez?