Amikor megalakult a KGST

1949. január 25-én kezdte meg működését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), amely a szocialista országok gazdasági együttműködését, műszaki fejlesztéseinek összehangolását és munkamegosztását kívánta elősegíteni. Az alapító okirat aláírásánál Moszkvában a Szovjetunió mellett Bulgária, Csehszlovákia, Románia, Lengyelország és természetesen Magyarország képviselői voltak jelen, de az elkövetkező években csatlakozott az NDK, Albánia, Mongólia, Kuba, valamint a Vietnámi Demokratikus Köztársaság, és Jugoszlávia társult tagsága mellett számos megfigyelő is jelen volt a szervezet munkájában – írja Borvendég Zsuzsanna az MKI. oldalán.

A KGST egyfajta ellenpólusát kívánta adni a nyugat-európai integrációs folyamatoknak. Létrehozásakor feltehetően szempontként merült fel a Marschall-terv ellensúlyozása is, később pedig a Közös Piac keleti riválisa akart lenni, azonban ezeknek az elvárásoknak soha nem felelt meg.

A szervezet közvetlen befolyással nem rendelkezett a tagállamokat illetően, ajánlásokat fogalmazhatott csak meg, azonban a szocialista államok kölcsönös egyezményekkel, kedvezményekkel segítették az egymás közötti gazdasági-kereskedelmi kapcsolataikat. A Szovjetunió egyértelmű dominanciáját a gazdasági együttműködések terén is érezni lehetett, hiszen az olaj- és a gázellátást elsősorban a Nagy Testvér biztosította a tagországok számára.

A szervezeten belüli munkamegosztás kapcsán említésre érdemes az Ikarus buszoknak a gyártása, amelyre hazánk specializálódott, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy efajta együttműködés sem volt a KGST-n belül különösebben sikeres, hiszen a munkamegosztás tényleges kialakítása nem történt meg soha, de az egymás közötti kereskedelmi- és vámkedvezmények, a munkaerő és a tőke áramlásának biztosítása is megoldatlan kérdés maradt mindvégig.