200 éve született a „felesleges ember” szellemi atyja

Kétszáz éve, 1818. november 9-én született Ivan Szergejevics Turgenyev orosz író, költő, az Apák és fiúk szerzője. Turgenyev az Oroszország nyugati részén található Orjol városában született dúsgazdag földbirtokos családban, apja a cári lovasság ezredese volt. Gyermekéveit szülei birtokán töltötte, itt vált a természet és a vadászat szerelmesévé. Anyja zsarnoki módon bánt jobbágyaival, fia azonban szívesen időzött közöttük, és alaposan megismerte nyomorúságos életüket. Kiváló nevelést kapott, Moszkvában és Szentpétervárott járt egyetemre, filozófusnak készült, közben írogatott is, Puskin és Lermontov voltak a példaképei. 1838-tól három éven át Berlinben tanult, érdeklődése ekkor fordult a társadalmi kérdések és a politika felé.

Hazatérve két évig hivatalnokoskodott, majd 1845-től végleg az írást választotta hivatásul. Pályájának korai szakaszát a műfaji sokszínűség jellemezte, verseket, elbeszéléseket és drámákat is írt, ennek az időszakának leghíresebb műve a Parasa című poémája. Ekkoriban került jó barátságba a kor neves kritikusával, Belinszkijjel, majd Herzennel és Dosztojevszkijjel is. A nyugatosok és szlavofilek közötti vitában egyértelműen az előbbiek pártján állt, hazájának fejlődését a Nyugat követésében, a társadalmi reformok megvalósulásában látta.

1843-ban ismerte meg Pauline Viardot francia énekesnőt, egy neves francia író feleségét, akivel holtig tartó szerelembe esett.

Turgenyev nem nősült meg soha, életének nagy részét Viardot-ék közelében töltötte.

Ivan Turgenyev: Virág

Találtál már sötét berekben

szerény virágot? Zöld közül

nézett rád fűbe rejtezetten.

(Idegen voltál s egyedül.)

Rád várt – a harmat-érte fűben

magában nyílt, s napokon át

számodra őrizgette hűen

nyílása első illatát.

Te ingó szárával leszedted,

mosoly mutatta: élvezed,

s óvatosan gomblyukba tetted,

amit megölt gonosz kezed...

S már úti porban jár a lábad,

s körül minden mező aszott.

Az égi hő bőséggel árad,

s virágod rég elhervadott.

Frissült a hajnal záporától,

árnyékos csend nevelte fel,

s meghalt a dél forró porától,

heves sugár perzselte el.

Sajnáld-e sorsát megsiratva?

Hiába volna. Hűs helyen

azért lett tán, hogy pillanatra

a szívedhez közel legyen.

(Fordította: Áprily Lajos)

1850-ben írta meg az Egy felesleges ember naplója című művét, amelyben az orosz irodalom jellegzetes alakját, az akaratgyenge, cselekvésre képtelen, kallódó értelmiségi típusát alkotta meg.

Színművei közül Az agglegény címűt bemutatták, a többit a cenzúra megcsonkította, a színházak egyébként sem játszották, mert könyvdrámának tartották őket.

1852-ben jelent meg az Egy vadász feljegyzései elbeszéléskötete, amelyben a vidéki életet, a jobbágyság sorsát ábrázolta addig soha nem látott részletességgel. Ezért, illetve a cenzúra megkerülésével kiadott Gogol-nekrológja miatt letartóztatták, s egy hónap börtön után másfél évre a családi birtokra száműzték. Szabadulása után visszatért Szentpétervárra, s megírta Rugyin című regényét, melynek haladást áhító, de cselekedni képtelen főhősét egykori barátjáról, az anarchista Bakunyinról mintázta.

1856-ban elhagyta Oroszországot, utazgatott, hosszabb ideig Párizsban élt, ahol barátságba került Flaubert-rel, Maupassant-nal, Zolával. Ebben az időben írta meg egyik leglíraibb regényét Nemesi fészek címmel, majd a borúlátó hangvételű Hamlet és Don Quijote című esszéjét.

Az oroszországi reformok halogatása miatti aggodalmát, a nemzedékek közti szakadékot ábrázolta az 1862-es Apák és fiúk című regényében. A fogadtatás kedvezőtlen volt: az ifjú radikálisok megsértődtek, az egy nemzedékkel előbbi konzervatívok pedig hiányolták a nihilizmus leleplezését. A támadások miatt az író ismét elhagyta hazáját, és Viardot-ékkal hol Baden-Badenben, hol Párizsban élt, majd 1874-ben a Párizs közelében fekvő Bougivalban vásárolt birtokot, innen látogatott haza időnként. Francia és angol irodalmat fordított, fantasztikus elemeket tartalmazó novellákat írt, a kritikusok mindebben tehetségének hanyatlását látták, majd új műfajt alkotva prózai költeményeket adott közre, amelyek Schopenhauer hatásáról tanúskodnak.

1878-ban a párizsi nemzetközi irodalmi kongresszus elnöke, majd az oxfordi egyetem díszdoktora lett. 1879-ben rövid időre hazalátogatott, útja csupa kedvező élményt hozott számára: kibékült az ifjú értelmiségiekkel, bemutatták az Egy hónap falun című drámáját.

1881-ben egészségi állapota megromlott, rákot diagnosztizáltak nála, bougivali birtokán halt meg 1883. szeptember 3-án.

Turgenyev írásművészetét elsősorban az új, kialakulóban lévő társadalmi jelenségek és embertípusok éles megfigyelése, a finoman árnyalt természetleírások, az emberi érzelmek mélyreható, igaz ábrázolása és a tiszta, minden sallangtól mentes stílus jellemzi.

Magyarul minden jelentősebb műve megjelent, darabjait gyakran tűzik műsorukra a színházak. Legutóbb 2017-ben a székesfehérvári Vörösmarty Színházban vitték színre Brian Friel Apák és fiúk című darabját, amely Turgenyev azonos című regénye alapján készült.

Borítókép: Turgenyev Repin festményén, 1874. Forrás: Wikimedia