Versekkel vándorol a Kárpát-medencében

Tóth Péter tanár, versmondó évekkel ezelőtt elhatározta: verselő misszionáriusként járja végig a Kárpát-medence minél több magyar települését, közösségét. Tavaly ilyenkorig testnevelő tanárként dolgozott szülővárosában, majd nagyot gondolt, és vándorbotra cserélte a tanítást. Azóta olyan helyeken idézi meg elsősorban József Attila és Radnóti Miklós költészetét, ahol „a madár sem jár”.  

– Nagy bátorság kellett az induláshoz?
– A biztos tanári állás felmondásához igen. A verselés nem új dolog számomra. Megnyertem hét országos versmondó versenyt, három éve rendszeresen fellépek szerte a Kárpát-medencében. Annyi változott, hogy míg korábban ez volt a második hivatásom, most „főállásban” verselek. Úgy éreztem: ha ezt most, harmincegynéhány évesen nem lépem meg, később egész életemben rágódni fogok azon, hogy mi lett volna, ha...

– Hol talál értő közönségre egy mai verselő?
– Először szűkebb hazámban próbáltam szerencsét. Felcsaptam a megyei telefonkönyvet, felhívtam minden művelődési házat, majd levélben küldtem részletes bemutatkozást. Ugyanígy „ajánlottam magamat” a Balaton környékén. Konkrét meghívást nem kaptam. Szeptemberben még füvet nyírtam a kunszentmiklósi uszodában. Aztán októberben benyújtottam, és elnyertem egy pályázatot, ami arról szólt, hogy novembertől június végéig 147 határon túli iskolában tarthatok verses fellépést. Megszerveztem az utazást, vándorbotot fogtam és irány Felvidék, Kárpátalja, Partium, Székelyföld, Vajdaság és Drávaszög!

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Nekik is szólt a magyar vers – egy magyar iskola, valahol a Kárpát-medencében
[/caption]

– Hogy közlekedett?
– Vonattal, autóstoppal, illetve több helyen pedagóguskollégák fuvaroztak egyik iskolából a másikba. A horvátországi Drávaszögön volt iskola, ahol azzal fogadtak, hogy náluk a háború óta nem járt magyarországi előadó. Kárpátalján és Vajdaságban korábban is rendszeresen felléptem, ott nem volt gond a szervezés. Hajvert Ákos vajdasági barátom mozgósította a felvidéki kapcsolatait, így ott is kedves ismerősként fogadtak. Erdélyben tanárismerőseim voltak segítségemre. az első néhány előadás után szájhagyomány útján terjedt, hogy ott vagyok, vállalok fellépéseket a Partiumban és Székelyföldön. Mondhatni kézről-kézre adtak az iskolák, Csikszeredából egyfajta csillagtúrában jártam a vidéket.

– Mivel lépett a gyerekek elé?
– Tízből nyolcszor József Attila versekkel, a VasútÁL(l)OMás című rendhagyó irodalomórával. Vajdaságban Hajvert Ákossal adtunk közös műsort a magyar irodalom legszebb verseiből, Nem mondhatom el címmel. Emellett mintegy tucatszor előadtuk a Tanár úr, kérem című gyerekvers-válogatást, az általam vezetett Kunszentmiklósi Versmondó Stúdió gyerektagjaival, Vajdaságban és Felvidéken.

– Úti élmények, hozadékok?
– Arad és a mártírok vesztőhelye, Kassa és Rákóczi fejedelem sírja, Hargita és a csíki falvak, gyimesi hegygerincek – valamennyi emlékezetes helyszín, ahol egyszerűen jó lenni. Naplóm tanúsága szerint mintegy 19 ezer kilométert utaztam, 20 ezer diák és pedagógus előtt verseltem. Holtpontra nem emlékszem, vitt a lendület, a kíváncsiság. Feldobott az a tudat, hogy megkaptam, amire vágytam, azt csinálom, amit szeretek. Szerencsére jól tűrtem az utazást. Kétszer is előfordult, hogy 7 nap alatt, 4 országban, 8 előadást tartottam. A gyerekek visszajelzéseiből kiderül: József Attila költészete egyformán aktuális Felvidéken és Vajdaságban, ma is ugyanúgy hat egy erdélyi fiatalra, mint egy kárpátaljaira. Volt olyan gyerek, aki leírta, hogy eddig nem olvasott verseket, de most már fog. Más elmesélte, hogy tartott a dologtól, mert unja a felolvasást és verselemzést. Majd, amikor odaálltam elé, és meséltem magamról, József Attiláról, és sorra jöttek a versek, úgy érezte, a verssorok róla, az ő életéről szólnak. Ez is volt a célom. Tudatosítani a gyerekekben, hogy minden ember jónak születik, és fontos, hogy felnőttként is maradjon bennünk ebből a gyermeki tisztaságból.
           
Lesz folytatás

Jövőre Arany János emlékév lesz, Péter már erre készül egy rendhagyó irodalomórával. Érdekli Márton Áron püspök életútja, aki végigélte a XX. századot, egyben karizmatikus személyiség volt. Az erdélyi magyar irodalomból is szeretne szemezgetni, melynek tárháza szinte kimeríthetetlen. A VasútÁL(l)OMás című műsora még sokáig repertoáron marad.