Textilszobrászat, mint hobbiművészet

[caption id="" align="alignright" width="300"] Csomák Lászlóné
[/caption]

– Lakásdíszekkel és szobrokkal kezdte, végül a kreatív újrahasznosításig is eljutott. Újjávarázsol törött tükröt, vázát, kaspót, lámpát.hogy talált rá a paverpolra?
– Egykori gimnáziumi évfolyamtársam posztolt egy ilyen kézműves oldalt a közösségi oldalán. Elhívott egy képzésre, de igazából semmit nem árult el a dologról. Sok győzködés nem kellett, ahogy megláttam, kipróbáltam, elsőre beleszerettem a textilszobrászatba, mint hobbiművészetbe.  

– Mi ez a paverpol?
– Alapja egy drótból meghajlított váz, erre alufóliából felépül az elképzelt forma, amire rákerül egy speciális ragasztóba mártott textilréteg. Ezután lehet „öltöztetni” a művet, csipkével, gyönggyel, kaviccsal vagy ami tetszik. Én eleinte bronzfestéket használtam, újabban merészebb, színes megoldásokkal kísérletezem. Új ötlet az is, hogy a textil eredeti színét meghagyom, átlátszó ragasztóval dolgozom, és utólag színezek. A gyakorlat sok mindent kihoz az emberből. Széles a lehetőségek tárháza, kreativitásra ösztönöz maga ez a termékcsalád is. A színezőpaszták, fénylakkok, különböző adalékanyagok újabb és újabb lehetőségeket kínálnak, amit előbb csak kipróbál az ötletelő alkotó, majd alkalmaz is.    

– Egyszerűnek hangzik. Valóban az?
– Sokan nem hiszik, de meggyőződésem, hogy ezzel a technikával bárki képes megvalósítani az ötleteit. Úgy érzem, ez mindenkiben benne van. Csak egy adag fantázia kell hozzá. Az alkotás felszabadítja az energiákat. Csapatban különösen jó dolgozni, közösen ötletelni, inspirálni egymást. Az alapokat természetesen meg kell tanulni. A ragasztóban másként viselkedik egy selyem, egy pamutanyag, egy masszívabb szövet. A kezdőknek azt tanácsolom, ne internetről próbálják elsajátítani a fogásokat, inkább keressenek egy hozzáértő oktatót. Időt spórolnak, és olyan tapasztalatokra tesznek szert, amiket önállóan talán fel sem ismernek.   

– Mennyire sérülékenyek az így készült dísztárgyak, szobrok?
– Ha masszív az alapja, és jól el van készítve, akkor szinte egyáltalán nem kell attól tartani, hogy eltörik, megrongálódik.

– Honnan merít ihletet?
– Egy régi óra, esküvői csipkekesztyű, a nagypapa nemzetiszín szalagja – mindegyik képes arra, hogy elindítson bennem valamit. Tervezem is, hogy készítek egy kollekciót a családi hagyaték régi tárgyaiból. Egy ajándékba kapott virágcsokor dekorelemei, egy régi lámpabúra is alkalmas arra, hogy általa megjelenítsek valami egyedit. A kézművesség megtanított arra, hogy semmit sem szabad kidobni. Emellett természetesen használok vadonatúj anyagokat, díszítőelemeket is. Van, aki a szobraihoz gipszből készült sablon arcokat, torzókat használ, én igyekszem egyéni  kidolgozású, megformálású arcokat alkalmazni.

– Túl van több kiállításon.
– Legelőször tavaly novemberben Gödöllőn mutattam be a munkáimat, majd tavasszal Budapesten, az Országos Babakiállításon, később a szabadszállási művelődési házban. Gyorsan híre ment a dolognak, az elmúlt héten Fülöpszállásra vitték a dolgaimat. A szabadszállási testvérvárosi találkozó keretében szombaton ismét berendeztünk egy kiállítást a József Attila Közösségi Házban. Legközelebb Kiskőrösön, az adventi időszakban lesz egy nagyobb tárlatom a helyi művelődési házban.

Popovics Zsuzsanna Csomák Lászlóné -->