Ünnepelt primadonnából vérbeli komika

A színészbejáróhoz beszéljük meg a találkozót. Mire megérkezünk, Csombor Teréz már ott van, csak még gyorsan odaszalad a kolléganőihez elköszönni és csókot dob egy rádudáló autósnak. Széles gesztusok, puszik, mosolyok – nekünk is jut belőlük, amikor végre leül mellénk a padra. Gyors frizura- és ruhaigazítás, a mozdulatokban egyformán benne van az egykori primadonna, és az utóbbi időben bohókás karakterszerepekben megismert színésznő.

11 hosszú év

Csillogó estélyik, nagy sminkek, látványos belépők, primadonna- és szubrettszerepek – így ismerte meg Csombor Terézt a kecskeméti közönség valamikor a ’80-as évek közepén, és így szerették meg sokan. 20 év alatt közel 100 szerepet játszott, majd következett egy igazgatóváltás, és a szerződés nélkül maradt színésznő 11 évre eltűnt a teátrum színpadáról. A hosszú kihagyás után egészen más szerepek várták vissza. Az idei évadban a PRAH otthonkás, lompos háziasszonyaként, a Padlás bohókás Mamókájaként, a Hello, Dolly! bolondos Ernestinájaként lépett közönség elé, és aratott zajos sikert. Amikor arról kérdezzük, nehéz volt-e estéről estére plusz 10-20 évet magára sminkelnie, csak legyint.
– Sőt! Szeretem az idős karaktereket! – mondja. – A PRAH női figurájában benne vannak édesanyám gesztusai, az alattyáni asszonyok kicsit szögletes, az élettapasztalattól karcos gondolkodása. Szeretem figyelni az embereket: nézem a mozdulataikat, kilesem, hogyan reagálnak a helyzetekre. Elraktározom, és ösztönösen húzom elő egy-egy szerep kapcsán. Kevesen tudják, de sokat foglalkoztam idős emberekkel. Vitézné Horváth Évától és Édl Erzsébettől kaptam lehetőséget még azokban a nehéz években, amikor nem lehettem színpadon, hogy a Margaréta Otthonban az idős lakók mentális gondozásával foglalkozzak. Beszélgettünk, vidám történeteket meséltem nekik, énekeltünk. Volt 85 éves tanítványom, aki igazi bonviván lett a kezem alatt! Sokat jelentett ez a munka, nem felejtem el. Ahogy Szabó Sándornak és Nyilas Beának sem, hogy részt vehettem a KTV archívumának rendezésében. Az volt az első szalmaszál, én pedig kapaszkodtam belé, ahogy csak bírtam, mert tudtam, hogy ki kell vergődnöm a szakadékból.
[caption id="" align="alignleft" width="334"] Az idei évad legjobb epizodistája
[/caption]

Mintha az emberek is szánakozva néztek volna rám...

– Csúnya időszak volt – mondja, amikor arról a 11 évről kérdezzük. Nem szívesen beszél róla. Először édesapját, majd édesanyját veszítette el, egyedül nevelte fiát, komoly anyagi gondokkal küzdött.
– Volt, hogy mentem az utcán, és fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen hova megyek. Hol keressek munkát? Mintha az emberek is szánakozva néztek volna rám. Úgy éreztem, azt várják, magyarázzam meg, miért kerültem ebbe a helyzetbe. Magyarázzam meg, amit én magam sem értek. Hiszen most is úgy érzem, hogy nem hibáztam. Mindig komolyan vettem a hivatásomat. Ehhez képest nem az történt, hogy a főszerepek után kisebb szerepeket kaptam, hanem nem kaptam semmit. Én akkor erre nem voltam felkészülve. Egyáltalán nem.

Játszott ugyan egy-egy szerepet Tatabányán, Pécsett, majd jó pár évvel később színészmesterséget tanított a ceglédi művészeti iskolában, de a kecskeméti színpadot ez nem pótolta.
– Sokáig elkerültem a színháznak a táját is. De egyszer valahogy mégis arra mentem és láttam, hogy nyitva van a hátsó ajtó. Öszszeszedtem minden bátorságomat, és elhatároztam, hogy egy pillanatra bekukucskálok a színpadra. Sose felejtem el! Megpróbáltam felkapaszkodni a lejtős részen, és nem ment! Visszacsúsztam. Újra meg újra visszacsúsztam. Ríva jöttem el.

Rettegés a színpadtól

Néhány évvel később, amikor Bodolay Géza visszahívta egy szerepre a Laurába, nehéz lett volna eldöntenie, mi volt keservesebb: az elutasítás vagy a visszatérés.
Ő, aki 100 szerepet eljátszott, rettegett a színpadtól.
– Boldog voltam, és bizonyítani akartam. De a lelkem mélyéig bizonytalan voltam. Csak abba tudtam kapaszkodni, hogyha az igazgató és a rendező, Pinczés István azt gondolja, hogy képes vagyok eljátszani Laura anyját, akkor biztosan úgy is van. Ők bíztak bennem, én pedig bennük bíztam, mert magamban nem nagyon tudtam. Aztán próbáról próbára szedtem össze magam. Nagyon sokat köszönhetek a kollégáknak. És persze a közönségnek is. Rettegtem attól, hogy nem tudják elfogadni az új külsőmet. Meghíztam, és ez a mai napig nagyon bánt. De hiába fogyókúrázom, nincs eredménye. Azért biztatom magam: leszek én még 10 kilóval karcsúbb!

Imádom az új szerepeimet!

Az elmúlt három évben egymást követték a karakterszerepek. A bolondos mamikák talán zajosabb sikert hoztak megformálójuknak, mint az operettvilág egykori hősnői.
– Imádom az új szerepeimet! Pályakezdőként operaénekesnek szántak. Szerződést is ajánlottak, de én úgy döntöttem: inkább színész leszek. Abban több lehetőséget láttam a játékra. Úgy érzem, most értem el oda, hogy ezeket a színeket, a színészmesterségbeli tudásomat meg is tudom mutatni. Nem sírom vissza a primadonna-szerepeket: jó volt, szép volt, elég volt. Persze tudom azt is, hogy sok néző számára a csillogó operettvilág jelenti a Színházat, és a gyönyörű belépővel megjelenő primadonna a Művész. Ők most talán kevésbé kötődnek hozzám. De azok, akik a karaktereket, a sorsokat keresik a színpadon, most úgy érzem, jobban észrevesznek.

A következő premierje július 3-án lesz az Udvarszínházban, ahol Sára Bernadette partnereként a Furcsa pár című darab női változatának egyik főszerepét játssza Márton András rendezésében. Szuperlatívuszokban beszél róla: nagyszerű szereposztás, kiváló kollégák, remek rendezés! – Hallgatjuk és hiszünk neki.

Bár fiát, Orth Pétert mérnöknek szánta s el is küldte a veszprémi fÕiskolára, az elsÕ félév végén szembe kellett nézni a valósággal: a színmÛvészeti lesz Péter saját választása. Jelenleg a Nemzeti Színház társulatának tagja. Az idei évad legjobb epizodistája -->