Néha a megrögzött bűnöző is elismeri: ügyes volt a zsaru

Legyen szó eltűnt személyről, gyermekotthonból megszökött tinédzserről vagy elfogatóparanccsal körözött bűnözőről, Kecskeméten a rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának Akció Alosztálya lendül munkába. Kilencfős csapatot vezet Molnár Lajos őrnagy. Három nyomozó gyűjti az információkat nyilvántartásokból, tanúk, családtagok, hozzátartozók megkérdezésével, az előzmények felkutatásával, számítástechnikai adatok elemzésével, a terepen pedig hat járőr dolgozik.

Hatékonyságukat persze leginkább a megtalálások, elfogások száma jelzi, de néha az is előfordul, hogy valakit szaknyelven szólva csak tartózkodási helyre köröznek, az ilyen személyeket ők nem állítják elő, csak tisztázzák, pontosan hol is laknak. Ilyen eset például, amikor az illető nem jelenti be költözése után lakcímét, és így nem kapja meg a hivatalos leveleket. Nem túl gyakran, de az is megesik, hogy a család a rendőrség segítségét kéri egy hozzátartozó vélelmezett eltűnése miatt, de aztán a nyomozók kiderítik: semmi baja a körözött személynek, csak nem szeretné, ha tudnák, hol is van. Ha ez a helyzet, az alosztály értesíti a bejelentőket, hogy megtalálták a rokont, de a címét nyilván nem közlik.

Régi ismerősük sok tinédzser

– Az eltűntként körözöttek nagy részét a gyermekotthonokból megszökő fiatalok adják, közülük sokakat szinte régi ismerősünknek nevezhetünk, olyan sokszor kerestük már őket – mondja Molnár Lajos.

Hogy hol kezdik a nyomozást? Legelőször általában a gyerekek családjánál, hiszen korábban hiába emelte ki őket onnan a gyámügy valamilyen ok miatt, mégis szüleikhez vágynak vissza, akkor is, ha rosszul bántak velük. A gyermekvédelem általában távolabbi települések intézményeiben helyezi el a gyerekeket, feltehetően, hogy ezzel is védje, elszigetelje őket a károsnak tartott környezettől, emiatt az akció alosztály tagjai sokat utaznak a nyomozások során, akár más megyékbe is. Ha a tinédzser sokadik alkalommal old kereket, természetesen az a legelső, hogy ellenőrzik legutóbbi megtalálási helyét, vagy azt a szálat, amelyen a nyomára bukkantak. Az aktuális kapcsolatrendszer alapos feltérképezése jó eséllyel gyors eredményre vezet.

– Sajnos a fiatalok közül páran rendszeresen rossz társaságba keverednek. Ez a prostitúcióra kényszerítést is jelentheti – folytatja az őrnagy.

A körözött tinik ellenállni nem szoktak a rendőri intézkedésnek, viszont egyesek annál profibban űzik a bujkálást. Tavaly év végén Csengődre, egy jól ismert tanyához már majdnem tíz rendőr ment ki, mert tudták, hogy az elszökött gyermek családja szabályos riadóláncot alakított ki, így mire egy járőrpáros a házhoz érne, bottal üthetné a körözött nyomát, eltűnne a szomszédos erdőben. Így viszont sikerült körbezárniuk a területet, és sikeres volt az akció.

– Soha egyetlen eltűnési ügyet sem szabad rutinként kezelni, még akkor sem, ha tényleg számtalanszor akadt már dolgunk a körözött személlyel. Hiszen az eltűnés hátterében lehet öngyilkossági szándék vagy bűncselekmény is, egy magáról gondoskodni nem képes, demenciában szenvedő idős embert pedig több veszély is fenyegethet, télen mondjuk a kihűlés – hangsúlyozza Molnár Lajos.

Kutattak az utak mellett, az ártérben

Egy rendőr életében természetesen elkerülhetetlenek a sok éjszakázással járó, drámai végkimenetelű, megrázó bűnügyek. Molnár Lajos és alosztálya sem feledi soha, amikor 2016 tavaszán édesapja bejelentése nyomán elkezdték keresni az utoljára Tiszakécskén látott izraeli világvándort, a hazánkban családja gyökereit kutató Gross Ofirt. Mint azóta kiderült, a 40 éves férfi ekkor már nem volt életben, brutális rablógyilkosság áldozata lett: két csavargó életmódot folytató fiatal elcsalta egy romos házhoz, és halálra kövezte.

– Már kezdettől rosszat sejtettünk, hiszen valószínűsíthető volt, hogy valami baj történt vele. Szinte mindig közterületen mozgott, a vasútállomás mellett sátorozott, feltűnő, furcsa jelenség volt. Igazoltatták is kollégák, mert a helyiek migránsnak hitték, de kiderült, hogy engedéllyel tartózkodik hazánkban. Később édesapja jelezte, hogy több napja nem adott magáról életjelet. Bevallom, mivel tudtuk, hogy gyakran az út mellett gyalogolt, először arra gondoltam, hogy egy cserbenhagyásos gázolásban vesztette életét, és holttestét az elkövető elrejtette. Rengeteg terepkutatást végeztünk a környező utak mellett, a holtágnál, az ártérben, eredménytelenül – emlékezik az alosztály vezetője.

A rendőrökre nagy nyomás nehezedett, a megyei vezetés is kiemelt figyelemmel kísérte a kutatást, de az izraeli nagykövetség és Gross Ofir édesapja is rendszeresen érdeklődött a fejleményekről. A Nemzeti Nyomozó Iroda célkörözési egysége is küldött két munkatársat segítségül. Végül az hozta az áttörést, hogy az akció alosztály egyik tagja egy sokadik tiszakécskei adatgyűjtés alkalmával felfigyelt az éppen meghallgatott férfi telefonjára. Elkérte, megnézte, és héber írásjeleket látott. Végül ezen a szálon sikerült felgöngyölíteni az ügyet. Gyorsan meglett a két gyanúsított, az akciósok elfogták őket, következett a kihallgatás, végül a tettesek megmutatták a gyilkosság helyszínét is. Molnár Lajos maga találta meg az izraeli férfi holttestét.

– Itt mi megálltunk, eddig volt a hatáskörünk és az illetékességünk az ügyben. Biztosítottuk a helyszínt, jelentést tettünk a főkapitányságnak, jött a forrónyomos csapat. Már a helyszínen a főkapitány-helyettes úr is megköszönte a munkánkat. Rengeteget dolgoztunk ezen a nyomozáson, úgy érzem, szakmailag minden tőlünk telhetőt megtettünk – mondja az alosztályvezető, aki aztán főkapitányi dicséretben részesült.

Néha a bűnöző is elismeri, profik voltak a zsaruk

Az akció alosztály legtöbb izgalmat jelentő feladatköre az elfogatóparanccsal körözött bűnözők kézre kerítése. Vannak, akiket egy órán belül visznek is a kapitányságra, más akár 1,5–2 évig sikeresen bujkál előlük.

– A munka legnagyobb része nem is az elfogás, hanem amíg megtaláljuk a körözött tartózkodási helyét – adott esetben akár titkos információgyűjtést, titkosszolgálati eszközöket is bevetve –, és előkészítjük az akciót, hogy lehetőség szerint ne sérüljön meg senki, se a célszemély, se mi – magyarázza Molnár Lajos. Ha felmerül a gyanúja, hogy a keresett illetőnél lőfegyver van, akkor az elfogást a Terrorelhárítási Központ végzi, de ez nagyon ritka, tavaly az ő ügyeikben nem is volt rá példa. Minden egyéb esetben viszont az alosztály intézkedik. Ez nyilván igényel egy átlagosnál jobb kondíciót. A csapat tagjai között van olyan, aki szenvedélyesen űz többféle küzdősportot, de a többieket se kell félteni, ha közelharcra kerülne sor.

– Az még nem fordult elő, hogy fegyverrel fordultak volna ellenünk, de ez talán annak is köszönhető, hogy sokszor hetekig készítjük elő az elfogást. Amíg nem látom elég biztonságosnak, a körülmények vagy információhiány miatt, addig nem lépünk, kivéve persze, ha a körözött szökni akar – emeli ki az őrnagy. Az ideális helyszínre, időpontra való kérdésre tömören úgy felel: olyan közterület, ahol az akció mást nem veszélyeztet, és lehetőség szerint akkor, amikor a bűnöző éppen elindul adott helyről, vagy érkezik oda.

– Pár hónapja kerestünk egy férfit, egy betörőbanda tagját, aki a 90-es években fegyveres rablásokat is elkövetett, egyszer fővárosi kollégáknak lábon is kellett lőniük, bár így is megszökött és egy évig el tudott tűnni. Megtudtuk, hogy jó ötven kilométerre, egy tanyán rejtőzködik. Elmentünk, elfogtuk, semmi probléma nem volt. Már hazafelé szállítottuk, mikor megszólított a kocsiban: – Őrnagy úr, engem már nagyon sokszor köröztek, sokszor elkaptak, de most volt először, hogy megadtam magamat, mert láttam, hogy semmi esélyem nem lesz, teljesen fölösleges próbálkozni – mondta. Ha egy ilyen mindenre elszánt bűnöző ilyet mond, nekem ez is elismerés, az ilyen pillanatokra is mindig emlékezni fogok – összegez Molnár Lajos. Aki hangsúlyozza: szerencsésnek érzi magát az egysége miatt, mert egy nagyon jó emberi közösség, munkatársai egymást segítve dolgoznak.