Telt ház a hajléktalanszállón

Már október közepén hat plusz matracot helyeztek el a kecskeméti, Matkói úti Hajléktalanellátó Központban, jóllehet november 1-től veszi kezdetét hivatalosan a krízisellátás a hajléktalanszállókon.

– Idén korábban beköszöntöttek a hideg éjszakák, így már október 15. után igény volt a telt ház miatt az általában csak a téli időszakban működő krízisszállásunk matracainak előrehozott kihelyezésére. Intézményünkről elmondható, hogy hat intézmény működik egy helyen, melyből három alapellátás: az éjjeli menedékhely, a nappali melegedő és télen a 20 matracból álló krízisszállás. A Máltai Szeretetszolgálat értékrendje, hogy senkit nem hagyunk az utcán, és ha nem is tudunk ágyat biztosítani a szobákban, egy matraccal megoldjuk a hozzánk fordulók problémáit – közölte Patai Edit, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által üzemeltetett, kecskeméti Komplex Hajléktalanellátó és Rehabilitációs Központ intézményvezetője.

A hajléktalanellátó nappali melegedője egyszerre 45 embert képes fogadni, ahol minden betérőt forró teával és két szelet zsíros kenyérrel fogadnak. Az alapellátásban résztvevőknek felmelegedési és fürdési lehetőséget, valamint meleg ruhákat és cipőket is biztosítanak a szállón.
– Az intézményünkben nincs az alapellátásban étkeztetési lehetőség, viszont a Hoffmann János utcán népkonyhát működtetünk, emellett a városban még két helyen várja ingyen konyha a rászorulókat – tájékoztatott az intézményvezető.

– Intézményünkhöz már nem tartozik utcaszolgálat, de a Hoffman János utcai telephelyünkön működik. Ők a Kecskeméti Jóléti Egyesület utcaszolgálatával együtt járják az utcákat. Csak „keménymagnak” hívjuk azokat az embereket, akik még kint vannak, és nem tudjuk rávenni őket, hogy bejöjjenek. Ők csak akkor jönnek, mikor már tényleg nagyon hideg van – mondta Patai Edit. Kifejtette: a „keménymag” többsége szenvedélybeteg, pszichiátriai eset, aki képtelen egy közösség szabályaihoz alkalmazkodni. Elfogadták állapotukat, és nem akarnak rajta változtatni: kéregetésből élnek. 

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Patai Edit
[/caption]

– Vannak azonban, akik szégyellik, és még nem fogadták el helyzetüket: mellékhelyiségekben, kamrákban, elhagyott lakókocsikban, lépcsőaljakban laknak. Őket még tudnánk segíteni: ezeket az embereket próbáljuk megtalálni – tájékoztatott az intézményvezető, aki hangsúlyozta: ahhoz, hogy valaki hajléktalanná váljon, a mai világban nem kell sok. Elég egy rossz döntés, például egy devizahitel aláírása. Tapasztalatai alapján továbbá egyre több a fiatal a központ ellátottjai között. – Egyre nagyobb arányban fordulnak elő rendszerünkben a gyermekvédelemből kikerült, gyökértelen fiatalok, akik nem tanulták meg a társas kapcsolatokat, hogy mi a rezsi, és egyáltalán beosztani a pénzüket – mondta. 

Bár az illuminált állapot az ellátásból kizáró tényezőnek minősül, a hideg időszakban a részegek befogadására is nyújt megoldást a hajléktalanellátó központ. – Ha egy részeg embert a téli időszakban kiteszünk az utcára, garantáltan megfagy. Ezért működtetünk egy elkülönítő helyiséget, ahol kijózanítóként tudjuk őket egy kis szénhidráttal táplálni. Miután az alkohol felszívódott, akkor engedjük őket a közösségbe – fogalmazott Patai Edit.

Az intézményvezető elmondta: központjukban nagy örömmel fogadják a lakossági adományokat. – Jelenleg elsősorban konyhai eszközökre és ruhaadományokra lenne szükségünk. Amiből nagy a hiány nálunk: a zokni, sapka, sál, kesztyű, trikó, fehérnemű, harisnya, vízhatlan kabátok, zokni és főleg a 40-41 szám feletti cipők. Utóbbit nagyon nehéz találni, és nem számít, ha használt, csak ne ázzon be – fogalmazott.

Pencz Zoltán 4 éve hajléktalan. Korábban feleségével és öt lányukkal egy 84 négyzetméteres házban éltek Kerekegyházán, ám felesége elhagyta, és a válása során mindenét elvesztette. Könnyeit törölgetve mondta el, hogy a legjobban az fáj neki, hogy 4 éve semmit nem tud a gyermekeiről. – Azt tudom, hogy a három nagyobb lányom már kirepült, a két kicsi pedig a volt feleségemmel él, de az anyjuk eltiltotta őket tőlem. Nem tudom, miért – kezdte történetét a 63 éves Zoltán. Elárulta: tudja, hogy két kisebb lánya Nagykőrösön tanul, ezért gyakran elment a kecskeméti buszpályaudvarra, hátha látja őket, ám eddig egyetlen egyszer sem sikerült találkoznia velük.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Pencz Zoltán 4 éve hajléktalan
[/caption]

A Matkói úti Hajléktalanellátó Központnak köszönhetően soha nem kellett az utcán aludnia. – A magas darutól, a buszon át, a kamionig, mindenre van jogosítványom. Dolgoztam is mindig, míg meg nem kellett műteni a nyakcsigolyámat. Aztán elkezdett zsibbadni a gerincem, gyakorlatilag nem érzem a lábfejemet, asztmás lettem, és nemrég torokrákot állapítottak meg nálam az orvosok – mondta. Hangsúlyozta: nem hagyja, hogy legyőzzék betegségei, és mikor állapota engedi, mindig szívesen vállal munkát.

Sokan az utca mellett döntenek

A Matkói úti Hajléktalanellátó Központban a plusz matracok révén jelenleg 121 rászorulót tudnak befogadni éjszakánként az alapellátás keretében. A Máltai Szeretetszolgálat felmérései szerint körülbelül 400-450 hajléktalan él Kecskeméten, így a telt ház ellenére még mindig bőven akadnak, akik tudatosan nem veszik igénybe a központ által nyújtott szolgáltatásokat, és inkább az utca mellett döntenek.

Kifejtette: nagy segítség, hogy melegben lehet, kap takarót, ágyat és gyógyszereket. – A négy év alatt sokáig „csörgős” voltam, most már öt hónapja az intézmény Hajléktalanok Otthonának nevezett részlegében van helyem. Mosnak rám, és naponta háromszor kapok meleg ételt. Jó, hogy egész nap melegben lehetek – fogalmazott. Elárulta: az éjjeli menedékhelyen alvók zsákba rakhatják a ruháikat, melyeket zárt helyen tartanak napközben a központ munkatársai. A zsákok zörgése miatt emlegetik „csörgősökként” az alapellátottakat a hajléktalanok egymás között.

Bár kapja a rokkantnyugdíjat, nem lát esélyt arra, hogy a jövőben akár egy albérletet fent tudjon tartani. – Annyi nincs a nyugdíjam, hogy elmenjek innen. Az egyetlen esélyem az lenne, ha találnék egy társat, mert ketten csak könnyebb. De ugyan melyik hölgy állna szóba velem? – fogalmazott Pencz Zoltán, aki elárulta: minden nap elmegy egy órát kerékpározni, egyedül ez tartja benne a lelket.