85 éves korában elhunyt Kurt Vonnegut

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Kurt Vonnegut, a modern amerikai regény boszorkánymestere. Haláláról felesége, Jill Krementz értesítette a sajtót. Elmondta, hogy férje néhány hete New York-i, Manhattanben lévő otthonában elesett és súlyos agysérülést szenvedett.

„Hogy mit tartok fontosnak? Azt, hogy az ember tisztességes alkut kössön a sorssal.” - írta a Börleszkben. Német ősöktől származott, Amerikában élt, de soha nem jött amerikai álom a szemére. Mint mondta, ő csupán az amerikai gépezet cserélhető alkatrésze volt.

Ha most hiánya miatt egy kerékkel kevesebb működik az óceánon túli gépezetben, jajj nekik...

Megkértünk két közismert művészt, Bori Tamást és Makranczi Zalánt (akik imádták a Mestert, és a közelmúltban a Bajnokok reggelijéből felolvasó estet is tartottak), mondják el, mit éreznek most, amikor Kurt Vonnegut elment.

Bori Tamás, a Katona József Színház színművésze a következőket írta:

Meghalt Kurt Vonnegut
(Valaki. Valamettől valameddig. Megpróbálta.)

Ez a hír. Nekem meg reagálnom kéne erre valahogy.
A gond csak az, hogy nem megy.
Mert bár a nyolcvanötödik évében nem vérlázító valakinek bedobni a törölközőt, csak hát mégis…
Mert vannak állandó dolgok.

Hevenyészett nekrológ gyanánt írogálhatnék mókás idézeteket a könyveiből, de
Ezek – bár szállóigeként is megállják a helyüket – a kontextusukból kiemelve korántsem olyan jók, mint a könyvben.
Úgyhogy csapongok. Szubjektíven, és igazságtalanul.

Szóval mi a fenét lehet írni valakiről, akit személyesen nem ismertem.
Aki könyvei által mégis egész komolyan tehet arról, hogy olyanná lettem, amilyenné.
Hogy kamasz koromban nagyon jókor került a kezembe a Bajnokok reggelije, meg a Macskabölcső, meg a Mesterlövész, aztán az Ötös számú vágóhíd (ami azt hiszem a huszadik egyik legjobb regénye) .

Vagy hogy egy irodalmár barátom néhány éve lesajnálóan annyit jegyzett meg, hogy a hülye cinizmusomat a Vonnegut könyvek táplálják.
Lehet.
Csakhogy.
Vonnegutnál humanistább cinikust azért keveset hordott a hátán a föld.

Egyet mindenesetre megígérek.
A napozótejet nem felejtem el használni.
Hehe.
Így megy ez.
Csirip-csirip.

Isten veled bús hétfő!
Isten veled Hazátlan Ember!
Isten veled Kilgore Trout!
Isten veled Kurt Vonnegut!


Makranzi Zalán, aki a következő évadtól a Bárka színház tagja, így sóhajtott fel:

Oh. Pedig mindig azt szerette volna, ha a P*ll M*ll cég gyilkolja meg. A világ egyik leghumánusabb embere volt, aki olyan szinten felülről tudott ránézni a dolgokra, ahogy nagyon kevesen. S amit gyakran már cinizmusnak gondol az ember, az nagyon sokszor inkább ahhoz hasonlít, amikor apa a hülye fiát tanítgatja, de a legnagyobb szeretettel. Hát így.

További fontosabb művei a fentieken kívül: Börleszk (1976), Mesterlövész (1983), Galápagos (1985), Hókusz-pókusz (1990), Időrengés (1997). Későbbi regényeiben csökkent a fantasztikum, és nőtt az amerikai társadalom rajzának aránya.

-->