A családirtó belügyminiszter

1951. április 20-án Zöld Sándor belügyminiszter hazatért fővárosi, Benczúr utcai lakásába, elővette kétcsövű vadászpuskáját és agyonlőtte édesanyját, majd következett a felesége, hatéves kislánya és nyolcéves fia, végül önmagával is végzett.

Az eset azokat a kommunista vezetőket is meglepte és megrázta, akik a belső leszámolásokban is edzettek voltak, ha kellett, egymást küldték bitófára. A korabeli magyar közvélemény elől természetesen megpróbálták eltitkolni a borzalmas tettet. Zöld szőnyegbe göngyölt holttestét Budapest határában ásták el, a lehető legnagyobb titokban. Az áldozatok földi maradványait nem vetették alá a szokásos vizsgálatnak. A politikust később kihantolták és díszsírhelyet kapott, de a jelenlegi ismereteink szerint később sem vizsgálták meg a maradványait – írja a belügyminiszterrel kapcsolatos eseményeket kutató Bank Barbara történész. A Kádár-rendszerben is egyaránt teljes titoktartás övezte az eseményeket, emiatt sokan úgy gondolták, mégsem öngyilkosság történt, hanem Zöld és családja egy belső leszámolás áldozata lett. Ezt a történészek kizárják, ekkoriban ugyanis nyilvános kirakat­perekkel bántak el egymással az elvtársak, így járt sokak mellett Rajk László, Zöld belügyminiszter-társa is.

Vajon mi történhetett a szörnyű gyilkosság előtti napokban? Vajon milyen történtek hatására omlott össze a belügyi tárca vezetője? Vajon milyen események elől akarta ezzel a módszerrel „megkímélni” a családját?
Zöld Sándor tökéletesen ismerte a kommunista módszereket, és azzal is tisztában volt, hogy ha valaki kegyvesztetté vált, annak a családja is a lehető legdurvább megtorlással számolhat. Példák bőven voltak rá, egyik elődjét, Rajk Lászlót már kivégezték, közvetlen elődjét, Szebenyi Endre belügyi államtitkárt felakasztották, mások mellett Ries István igazságügy-miniszter-társát a váci börtönben agyonverték. Ezenkívül természetesen megrázó sors várt az áldozatok családtagjaira is.

1951 tavaszán újabb belső leszámolási hullám vette kezdetét, és Zöld most már azzal a Rákosival került konfliktusba, akinek lényegében a belügyi posztot köszönhette. A gyilkosság előtt napon Farkas Mihály és Péter Gábor, a diktatúra rettegett gyilkosai kíméletlen támadást intéztek ellene az egyik ülésen. Ténylegesen is tapasztalhatta, hogy körülötte is szorul a hurok. Nem sokkal a szörnyű tett elkövetése előtt az orvos politikust többen látták a Városligetben egy padon a feleségével. Pármondatos búcsúlevele így szólt:” Tudom, mi vár rám és családomra. Minek várjam meg, hogy hosszú tortúra után ez legyen a sorsom?”

Ki is volt a „körmös” Bauer?

Bauer Miklós (1921–2008) jogász, az ÁVO, majd az ÁVH kihallgatótisztje, alezredese, Bau­er Tamás volt SZDSZ-es képviselő apja. 1945 januárjától az ÁVO, aztán az abból formált, már önálló ÁVH tisztje lett. Péter Gábor, a szervezet leghírhedtebb vezetője a „legjobb munkaerők” között tartotta számon. Az Andrássy út 60.-beli kihallgatásai során a foglyok beszámolói szerint előszeretettel alkalmazta a körömletépést mint eszközt a kívánt vallomás kicsikarására. A rendszerváltás után jól menő ügyvédi irodát alapított, Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő volt a társa.

Villámkarrierrel a hatalomba

Zöld Sándor 1913. május 19-én született Nagyváradon, szegény iparoscsalád gyermekeként. Édesapja kőművesként és cipészként dolgozott.
A trianoni diktátumot követően a család Berettyóújfaluba költözött. Érettségijét követően, 1931-ben beiratkozott a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karára, 1939-ben ott megkapta a diplomáját. Az illegális kommunista pártba Kállai Gyula szervezte be 1932-ben.

1944. december 23-ától az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztériumi politikai államtitkáraként jelentős szerepet játszott az államigazgatás megszervezésében, és haláláig parlamenti képviselő volt. 1948. október végén újra a Belügyminisztériumba került, adminisztratív államtitkári pozícióba. Az 1950. májusi kv-ülésen beválasztották az MDP PB-ba, majd június 23-án kinevezték belügyminiszternek, a felmentett Kádár
János helyére.