Csehi Tamás hazatért

– Győzelemmel felérő döntetlennek tűnt a vadkerti 3–3. Így éltétek meg?

– A végén igen. A hajrában már csak tíz emberrel küzdöttünk, 3–2-es hátrányban, a szívünk vitt minket előre. Az is jó dolog, hogyha egy mérkőzésen adódik olyan fázis, amikor ha nem is megy a játék, van több olyan játékos, akinek a szíve a helyén van. Ebből is látszik, hogy mennyire van tartása egy csapatnak. Bebizonyosodott, hogy a miénknek van, és hogy soha nem adjuk fel. Az igaz, hogy néhányan egy kicsit talán nagy mellénnyel jöttek ki a pályára Soltvadkerten, pedig a héten mondtuk is, nem szabad elszállni attól, hogy az első három fordulóban háromszor nyertünk. Jó csapat leszünk, kell egy kis idő, sokat dolgozunk, de ha sikerül egy kicsit előrébb lépni, talán ott tudunk lenni az élbolyban. Bár nem ez a cél, hanem az első hét, azt gondolom, hogy az mindenképpen teljesíthető.

– Belülről milyennek tűnt a vadkerti 3–3?

– Véleményem szerint igazságos volt a döntetlen, mindkét csapat nyíltan futballozott, folyamatos volt a játék, mindkét oldalon sok volt a helyzet, és ebből végül egy nagyon jó mérkőzés kerekedett ki. Részünkről az előző három meccsen a védelmünk egy kicsivel stabilabb volt, ezúttal kevésbé, de hát minden mérkőzés más.

– Két gólt szereztél, és fontos szereped volt a harmadik találatban is. Melyik megoldás volt a szívednek a legkedvesebb?

– A második, amikor becsúsztattam a labdát. Az előtt a gól előtt a 16-os sarkáról indulva robbantam be a rövid saroknál az ötösre, és csak egy kicsit csúsztattam meg a labdát, annyira, ami ahhoz kellett, hogy becsapódjon a hosszú sarokba. Ráadásul nem is olyan helyzet volt, hogy magamra hagytak volna, nagy volt a tumultus, meg kellett előznöm a kapust és a védőt is, szerencsére sikerült. Mindemellett fontos gól is volt, hiszen a 62. percben kaptunk egy gólt, és az én második találatommal azonnal tudtunk egyenlíteni.

– Hogyan kötöttél ki Hartán?

– Én eleve hartai vagyok. Tizennégy évesen kerültem el Dunaújvárosba, ott folytattam a korosztályos csapatokban a pályafutásomat, ott lettem NB I.-es játékos, aztán átkerültem Paksra hét évre, majd onnan kerültem vissza Dunaújvárosba. Az idei év elején nagyon csaltak haza, többek között a keresztapám, Lehoczki Henrik is, aki az egyik vezető a klubnál, és akinek a szavára mindig is adtam. De mások is nagyon szerették volna, ha hazatérek. Én azt mondtam, hogy szívesen hazajövök, ha tudok segíteni. Meggyőztek, hogy igen, ráadásul átvettem a serdülők edzői posztját is, így az edzői pályafutásomat is el tudom kezdeni egyengetni, hiszen ezen a vonalon is vannak terveim.

– Kis közösség a Harta, kicsi a keret. Ennek van előnye is, tudnak egymásért küzdeni, hátránya is, hiszen sérülések esetén alig tud kiállni a csapat. Sikerült beilleszkedni? Hamar befogadtak?

– A beilleszkedéssel nem volt problémám, szinte azonnal ment, csapatkapitánynak is megválasztottak. Voltam Dunaújvárosban és Pakson is cséká, ami arra utal, hogy a tiszteletet mindig gyorsan kivívtam minden közösségben, és mindig is tudtam úgy képviselni egy csapat érdekeit, ahogy kell. Fel is néznek rám, aminek nagyon örülök, és szerencsére jól is megy a játék, tehát sikerült meghálálnom a bizalmat. A közösség valóban remek, nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ne csak az edzéseken, a meccseken találkozzunk, hanem a pályán kívül is jó kollektívát alkossunk. Az összetartó közösség pontokban is mérhető többletet jelenthet egy csapat életében. Ha egy együttes tagjai tudnak egymásért küzdeni, akkor sok mindent elérnek.

– Agresszív stílusáról ismert a Harta. Döbbenetes techno döngött az öltözőből kivonulás előtt, az volt a külső szemlélő benyomása, hogy két perc ilyen technokúra után a falon is átmenne a csapat.

– Meccs előtt különböző fajta zenékkel megy a hangolás, ráadásul fokozó hatással, tehát amikor indulunk kifelé melegíteni, olyankor döng a legpörgősebb zene. Az egyik csapattársam és én kezeljük a zenét, de mindenki beleszólhat, hogy mit rakjunk be, persze a választék mindig a végére fokozódik. Így a kivonuláskor bennünk van az a plusz, amit a zene tud adni. Ami az agresszivitást illeti, nem gondolom, hogy agresszív csapat lennénk. Ha letámadunk, akkor úgy tesszük, hogy meg is állítsuk az ellenfél támadását. Azt sem gondolom, hogy túl durvák lennénk. Aki nézi a meccseinket, az azt látja, hogy szép gólokat rúgunk, tehát tudunk mi focizni. Attól, hogy akár sárga lap árán is megcsináljuk a taktikai faultot, még nem vagyunk durva csapat. Egyébként pedig agresszívnak kell lenni, anélkül ez nem megy. A célnak megfelelően kell futballozni.

– Meglehetősen jól áll a gárda. Meddig mehet ez így? Nyilván szeretnétek, ha minél tovább.

– Azt gondolom, hogy egy jó szezonunk lehet az idén, ha betartjuk azokat a dolgokat, amiket eddig is. Nem szabad elszálljunk magunktól, az kell, hogy alázattal küzdjünk egymásért, és hogyha kell, csúszva-mászva menjünk a sikerért, és akkor szerintem elég sokáig állhatunk előkelő helyen. Elég jó keretünk van, és egy meglehetősen jó közösség alakult ki Hartán az elmúlt években, ráadásul az idén, ha nem is sokat, de jól igazoltunk. Az is fontos, hogy együtt maradt a korábbi mag, az a váz, amelyre lehet építeni, és rengeteg jó fiatal játékos van az ifinkben is, akiket reményeim szerint a jövőben be lehet építeni, és még több hartai fog játszani ebben a csapatban. Mert minden feltétel adott ahhoz, hogy sikeresek legyünk.

Csehi Tamás névjegye

Felnőttmérkőzéseinek száma: 435

Életkor 35

Poszt: csatár

Mezszám: 9

Volt klubjai: Dunaferr, PMFC, Paksi SE, Paksi FC, Szolnoki MÁV, Dunaújváros PASE