Versbe önti élettörténetét a 80 éves Kovács István, kecskeméti költő

– Néhány éve kezdte el az életműkötetének szerkesztését. Mikor várható a megjelenése?

– Bízom benne, hogy az év végére már kézbe vehető. Hatalmas munka, mintegy ötezer verset írtam az évtizedek alatt, ezekből szeretném bemutatni azokat, melyek a leginkább kifejezik az életről alkotott véleményem, hitvallásom. A munka jól áll, jelenleg is az unokámmal a szerkesztésén dolgozunk.

– Mennyi vers kap helyet benne?

– Több rosta után mintegy 1000-1200 versnél tartok. Ebben van több olyan, ami korábbi köteteimben is olvasható, de sok az új is közte. 

– A közelmúltban számos rendezvényen fellépett a magyar kultúra napja kapcsán. Hogy látja, van még igény a versekre?

– A Magyar Kultúra Lovagjaként azért tevékenykedem, hogy a magyar irodalom remekeit népszerűsítsük, valamint, hogy saját és kortársaim versei minél szélesebb körhöz eljussanak. Vallom, és látom, hogy egy-egy tematikus rendezvényen nemcsak az idősebb generáció, hanem a fiatalok is kíváncsiak a költeményekre. Egyedül a dolgozó középkorosztály az, akinek se ideje, se érdeklődése az irodalom iránt. Ez érhető, hiszen ebben a mai világban nem egyszerű érvényesülniük, küzdeniük kell. Természetesen azért köztük is akad néhány kivétel. 

– Ezek szerint a fiatalok nyitottak a versírásra, a versek világára?

– Igen, sőt nagy örömömre, néhány gyermek saját maga által írt verset szavalt a kultúra napi rendezvényen a Széchenyi István Közösségi Házban. Ennek apropóján vetődött fel bennem, hogy ismét útjára indítanám az iskolai költészeti programsorozatot. Ebben partnerre találtam Szamler László önkormányzati képviselőben, akivel már beszélgetünk a lehetőségekről.

– Mit takar ez a rendezvénysorozat?

– Több mint 10 éve a Bács-Kiskun Megyei Írók és Baráti Kör tagjaival rendszeresen jártunk iskolákba rendhagyó irodalom órákat tartottunk, közösen verseltünk. Sőt egy ideig a planetáriumban is voltak programjaink, a csillagászathoz kapcsolódó versekkel. Nagyon sok iskola nyitott volt rá. Azóta sok minden történt, sajnos számos tagtársunk elhunyt és maga a kör is befejezte működését. Ennek ellenére vagyunk még néhányan helyi költők, akik szívesen nyitunk a fiatalok felé. Iskolákba és óvodákba is szívesen megyünk. 

– Lenne tematikája is?

– Fekete Istvánban gondolkodom elsőként. Sokan nem tudják, de ő nemcsak regényeket, hanem verses köteteket is írt. Szeretném, ha a diákok az ő költői munkásságát is megismernék. Sok gyermekverset írt.

– Betöltötte a 80. születésnapját, de látva a naptárát, ugyanolyan aktív mint évekkel ezelőtt.

– Valóban így van, nagyon jól érzem magam. Sok felkérést kapok, költő barátaimmal is összejárunk, a nyugdíjas klub aktív tagjaként rengeteg eseményre járok, énekelek, táncolok, és mint utaltam rá, írom az életmű kötetemet.

– Hogyan telt a születésnapja?

– Nagyon különlegesen. Hajnalban felébredtem, és azon vettem észre magam, hogy verset írok az életemről. 102 versszakig jutottam délig. Nagyon jó érzés volt, jelenleg a folytatásán dolgozom. A 102 versszak 1956-ig tartott, mely jelentős mérföldkő volt a családom életében. Arról írok, hogyan gyerekeskedtem, hogyan váltam költővé. Ez lesz életem leghosszabb költeménye. Úgy érzem, könnyebb így összefoglalnom az életem, mintha regénybe írnám meg. Dallamos, ritmusos vers, vélhetően 400-450 versszaka lesz. Néhány régi magyar szót is elrejtettem benne, mellyel tanítani szeretnék, és azt, hogy fennmaradjon az utókor számára.