Kecskemét szecessziós építészetéről és díszítményeiről tartottak konferenciát a Cifrapalotában

A konferencián Prof. Dr. Sztachó-Pekáry István, Kecskemét alpolgármestere köszöntő beszédében elmondta, hogy Kecskeméten olyan szecessziós emlékek találhatók, amelyek a Kárpát-medence és azon belül pedig a magyarság számára meghatározók. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint bátran kijelenthetjük, hogy Kecskemét a szecesszió városa.

Wachsler Tamás, a Magyar Kultúráért Alapítvány fb. tagja és a Steindl Imre Program vezetője köszöntőjében kitért az Országház építésének történetére, melynek mint mondta, első látszatra kevés köze van a szecesszióhoz. Azonban beszédéből kiderült, hogy az Országházban több helyen is megjelennek szecessziós díszítőelemek. 

A konferencián neves művészettörténészek, építészmérnök és informatikus is tartott előadást.

Ifj. Gyergyádesz László művészettörténész így fogalmazott a konferenciát illetően:

Kecskeméten az urbanizáció nem a kiegyezés utáni általános konjunktúra idején, hanem a millennium és az azt követő években teljesedett ki, így a városképet sem elsődlegesen a historizmus, hanem a századfordulós-szecessziós építészeti irányzatok határozták meg. Mint mondta, Kecskemét több szempontból is különleges főtéri építészeti együttese – természetesen az azon kívül eső alkotásokról, így többek között a művésztelepről sem elfeledkezve – ennek köszönhetően a Trianon utáni Magyarországon egyedülállónak számít, mivel legközelebbi rokonai (például Szabadka, Marosvásárhely, Nagyvárad) ma már határainkon túl találhatóak.

A művészettörténész hangsúlyozta, hogy a magyar szecessziós építészet ilyen léptékű városképformáló hatása még az említett városok között is unikumnak tekinthető. 

Hozzátette: Kada Elek polgármester egy évvel a halála előtt így foglalta össze a változásokat: „Kecskemét ősi város építkezése már nem felelt meg a mai kor ízlésének és az emelkedő forgalomnak, minek következtében új városszabályozási terv készült és ez alapon régi városrészekben új utczák nyittattak és a szabályozással a központi piacztér is nagymérvben bővíttetett. Ez a nagyobb arányú szabályozás maga után vonta azt, hogy újabb monumentális jellegű épületek keletkeztek, mely építkezéseknél a hatóság nagy súlyt helyezett arra, hogy azokban a magyar építő művészet legújabb irányai jellegzetes kifejezést nyerjenek; mely iránynak legelső képviselője Lechner Ödön, a ki munkáját Kecskeméten az új városháza építésével kezdte meg…” (Az újra épülő Kecskemét. In: Vasárnapi Újság, LIX, 1912/27. p. 540.). 

A város művészettörténeti, építészettörténeti jelentőségéről álljon itt egy napjainkból származó idézet is: „Kecskeméthez kötődik a magyarországi szecessziós építészet felfedezése, még akkor is, ha akkoriban, amikor ez történt (az 1970-es és ’80-as években) a város szürke volt, rejtette a kincseit, és csak a kutató szem fedezhette fel a csodáit. Az akkori fiatal művészettörténészeknek nagy élményeket nyújtott a város és maga az országszerte meginduló szecessziósépítészet-kutatás. […] A szecessziós építészet – felfedezésének – kora után élmény volt nyomon követni az újabb és újabb generációk kutatásai során előkerült és publikált, egyre gazdagodó műtárgy- és forrásanyagot, az újabb és újabb szempontok, illetve teóriák megjelenését a szecesszió meghatározása és különféle változatainak (így a magyar szecesszió) leírása terén, részt venni az ezek körüli – ugyan nagyon ritka – szakmai vitákban. (Keserü Katalin: ifj. Gyergyádesz László: Kecskemét szecessziós építészete. I. Modern és magyaros. In: Magyar Iparművészet 2020/2. pp. 42–43.)

A rendezvényen közreműködött Szabó Kocsis Zsuzsa népdalénekes, muzeológus és Vadas László népzenész, zenetanár. 

A konferenciát a Szecessziós Magazin, a Kecskeméti Katona József Múzeum és a Petőfi Kulturális Ügynökség közösen szervezte.