Petőfi Sándor múzsájára emlékeztek Kiskőrösön

A szülőház udvarán dr. Gyimesi Emese kutató és Szabó T. Anna költőnő beszélgettek Szendrey Júliáról, aki a legismertebb magyar költő múzsája volt több mint két évig. Hogy miért pont ezt a napot választották a rendezők? Dr. Filus Erika múzeumigazgató megválaszolta a kérdést: ezen a napon találkozott Nagykárolyban a megyebálon az akkor még 18. életévét be nem töltött Júlia a költővel, 1846-ban. Majd pont egy évvel később, Erdődön össze is házasodtak a fiatalok. Azaz kettős dátumra is emlékeztek a program résztvevői.

Az irodalmár és a költőnő azonban nem annyira a legendás pár alig három évnyi kapcsolatára hívták fel a figyelmet, hanem arról beszélgettek, hogy a fiatalasszony nemcsak Petőfi Sándornéként, hanem Szendrey Júliaként is jelenség volt, költőként elsőként mutatta ki az anyaság érzéseit. Műfordítóként Andersen dán meseíró 16 ma is népszerű meséjét fordította le. Egy 1858-as kiadványban fiainak, Zoltánnak, Attilának és Árpádnak ajánlja az édesanya. Miután Petőfi Sándor eltűnt a segesvári csatában, az özvegy akár haza is költözhetett volna a fiával, Zoltánnal apjához, aki uradalmi intéző volt, azonban nem tette. Pesten férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. De míg az első szerelmi házasság volt, addig a második egy kisgyermekkel magára maradó fiatal nő menekvése volt egy zord korszakban. Sokan megvetették, mert nem kívánta a nemzet özvegye szerepet felvállalni. Az 1850-es években kezdett publikálni olyan verseket, amelyekben nyíltan felvállalta az emberi érzéseit, holott abban a korban ez nem volt jellemző idehaza. Vallotta, hogy egy nőnek szerelemből kell férjhez menni, nem pedig azért, hogy valaki a jólétet garantálja. A korabeli női elvárt megszokott viselkedési normákat mellőzve élt, a korabeli francia Georg Sand írónő gondolkodásmódja hatott rá és alakította megosztó személyiségét. Még 40 éves sem volt, amikor a halálos betegség elragadta. A temetői sírkőre ezt írták fel: Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia. Mindig a költő felesége volt és maradt is.