Másodszor mesél a múlt Uszódról

Mielőtt az Uszód II.- mesél a múlt című könyvről írnánk, szót kell ejtenünk a négy éve, 2019-ben megjelent, 193 oldalas Uszód – A messzeségbe vezető múlt című első könyvről. A kötet Uszód kialakulásának történetével, a falu földrajzi neveivel kezdődik. A folytatásban szó esik a parasztemberek életének legfontosabb állomásairól: házasságról, gyermekáldásról, temetésről, valamint a viseletről, a régi ételekről és azok elkészítési módjáról. 
Az első könyvből nem maradtak ki a mindennapok házi munkái, a szappanfőzés, a mosás, a komlós házikenyér sütése, és természetesen a földművelés sem, benne a tájra jellemző paprikatermesztéssel. A kötet a jelen fotói mellett azok felsorolásával végződik, akik Uszód hírét vitték a nagyvilágba: Nagyidai Sztojka Ferenc szótárkészítő, műfordító, költő, Benedek Péter parasztfestő, Benedek Sándor költő, Boldizsár Gáborné Sívó Julianna népi iparművész. A könyvben felsorolják az adatközlők nevét is 1970-től és a 2000-es évektől, mintegy ösztönösen ráérezve arra, hogy ez újabb lendületet adhat a további kutató, gyűjtő és írói munkának. 

Hogy mennyire így lett, arról az Uszód II. kötet tanúskodik, amely 100 mesélőt, adatközlőt említ név szerint is a képekben, családnevekben gazdag kiadványban.

Ezzel meg is érkeztünk a második kötethez, de előtte kicsi idézzük fel, hogy régebben a nagyszülőktől kaptuk az első információkat a régmúlt időkről; leggyakrabban kéretlenül a nagypapa mesélgetett az első vagy második világháborús múltjáról, a nagymama az emlékezetében visszavezethető rokonokról, ősökről. A szülők, mint közbülső láncszemek sem maradtak ki, mindenki megtudhatta, milyen gyerek volt az ő apukája és anyukája. Ezt az ismeretátadást semmilyen óvoda, iskola nem pótolta, és mi, egykori gyerekek kértük a mamát, papát, hogy meséljél! És persze meséltek, a legtöbbünknek a mai napig ebből áll össze a saját – a család és a település kollektív emlékezete, ami lehet hogy egyes részleteit tekintve homályos, de a miénk. Ezt az érzést vegyíti kitűnő érzékkel, jó íráskészséggel megáldva Vörös Zoltánné Poroczka Erzsébet az egy településhez, egy közösséghez, Uszódhoz való tartozás semmi máshoz nem hasonlítható élményével.

Minderről a Köszönetnyilvánítás címszó alatt így ír a szerző: „Ezt a könyvet 7 hónap alatt összeállítottam, megírtam. Ám csak azért sikerülhetett ilyen rövid idő alatt, mert Uszód község lakói szívükön viselték, hogy a náluk még meglévő értékeket, fényképeket, történeteket megosszák velem” – zárja sorait egyebek mellett ezzel Vörös Zoltánné Poroczka Erzsébet.

A nyugdíjas tanítónő, aki a vele folytatott beszélgetés alkalmával hangsúlyozta: „az első könyv megírása azzal kezdődött, hogy Bedi Gyula polgármester, jegyzett fotóművész a község történetéről szóló blogbejegyzéseimet látva kapacitált egy könyv megírására, majd mindkét kötet fotóinak restaurálását, a szerkesztői, tördelőszerkesztői és a lektorálási feladatait is ellátta, a község lakóit személyesen is mozgósította a gyűjtőmunkára. Az első könyv Uszód Község Önkormányzata, a második Uszód Község Önkormányzata és Uszód Község Ifjúságáért és Kultúrájáért Alapítvány támogatásával jelent meg.