A reformkor étkezési szokásairól szólt az előadás a Hírös Agórában

A kecskeméti Hírös Agórában a S merre zúgnak habjai / Tiszának, Dunának… című alkotópályázat eredményhirdetésén hallhatták a fiatalok a reformkori gasztronómia rejtelmeibe betekintést nyújtó előadását.

Az ismert pedagógus komoly kutatásokat végzett hosszú éveken át, melynek eredményeit hasznos tudást nyújtó előadásokon osztja meg közönségével. Ezúttal az 1825-48. közötti időszakot idézte meg a Reformkor kapcsán, melyben Petőfi munkássága kiteljesedett.

Abban az időben sokkal több időt töltöttek az emberek társaságban. Akár a családdal együtt, például disznóvágás vagy lakodalom alkalmából, piacokon, vásárokban, közkutaknál, egyházi rendezvényeken. Érdekességképp megosztotta, hogy a közkutak nemcsak a vízvételezést jelentették, elsősorban a nők és a fiatalok ott szerezték be az információkat, ott beszélgettek egymással. Ezzel szemben a férfiak inkább a kocsmákban. Kecskeméten sokáig fennmaradt egy ilyen közkút a Czollner téren.

A vendéglátóhelyek többfélék volt a Reformkorban: kocsmák, fogadók, csárdák, kávéházak. Az Alföldön, így Kecskemét környékén a csárdák és fogadók működtek nagy számban. Petőfi Az Alföld című versében említést is tesz róla.

Ács Imre szemléltetésnek korabeli képeket is bemutatott. Az egyik nádfedeles pusztai kocsmáról készült felvételen az úgynevezett kármentőt is megörökítették, mely a betyárok vagy más vendégek verekedésekor védte a kocsmárost és az italokat. Szintén látható volt, hogy abban az időben a zenét főként cigányzenészek szolgáltatták.

Petőfi kapcsán gyakran hallható a Kurta kocsma. Abban az időben azonban ez egy jelző volt, és nem feltétlen név. A kurta, azaz rövid szó az időszakos, szezonális nyitva tartásra utalt.

A reformkori csárdákba leginkább vándorok, utazók, katonák, vásározók, lókupecek, pásztorok, halászok, betyárok tértek be. A csárdák kínálata szerény volt, és esetenként betyárbúvóhelyként is szolgáltak. A népi étkek között szerepelt a búzadaraleves, a borsóleves, a köménymagos leves, a tejleves és a cibere, azaz korpaleves. Szerették a kásákat is, melyeket őrölt gabonafélékből készítették sós vízben puhára főzve, néha egy kis zöldséggel, túróval, tejföllel megbolondítva. Szintén kedvelt volt a málé, főként csirából és kukoricából. A kenyeret akkoriban otthon sütötték, egy hétre előre 7+1 veknit. Az Alföldön búzából, Dunántúlon rozsból és árpából, Észak-Magyarországon zablisztből és zabkorpából, Erdélyben kukoricalisztből. Húsokat ritkán fogyasztottak, főként akkor, ha a vágóállat vagy a gazdája volt beteg. Inni vizet ittak, emellett forrásvizet, tejet, aludttejet, tejsavót. Ünnep alkalmával került az asztalra kalács, bor, gyümölcs és húsféle. Naponta kétszer ettek, de dologidőben és ünnepnapokon háromszor.

Kávéházak, mulatók, kaszinók adtak helyet a reformkori írók, költők, arisztokraták társasági életének. A divatirányzat Párizsból és Bécsből jött. Budapesten sok híres kávéház működött, főként Pesten, mint például a Pilvax vagy a New York Kávéház.

A szerény reggeli friss tejből, karamellás tejből, csokoládé italból, kakaóból, teából, kávéból vagy puncsitalból állt. Ehhez választható volt kalács, kuglóf, fánk, lángos, püspökkenyér, tejfölös kenyér, bundás kenyér, pirítós, tojásétel, körözött, virsli és kolbász. Akadtak, akik azonban a kávé mellé csak a friss újságot kérték. Ebédre többféle levest és főzeléket szolgáltak fel, a húsfélék között marharostélyos, sertéspecsenye, pörkölt és dunai hal volt. Ínyencségnek számított az éticsiga. Vacsorára a hűtési lehetőség hiányában a maradékot használták fel.

Volt kártya, dominó, biliárd, sakk, kocka, szivar és persze nők. Nyugati hatás volt a terítés divatja, a porcelánok megjelenése és a különböző asztali etikett, öltözködési szabály és ételkészítési forma megjelenése.

Ács Imre érdekességként elmondta: akkoriban nem volt divat részegnek lenni. Elsősorban bort, pálinkát, likőröket fogyasztottak, sört elvétve. A részegség az ember gyengeségét mutatta. Végül megemlített néhány ételt, mely hírességekhez kötődtek. Petőfi például a túrós csuszát, a túrós ételeket, a gulyásféléket, a hagymás rostélyost és a székelykáposztát kedvelte.