Örök vidámként jellemezték a kiskőrösi születésű színésznőt

Szinte minden este színpadon volt

Alacsony, törékeny, és feltűnően szép lány volt Soproni Ági, de elmondása szerint zavarta, hogy nem magas, ezért sokszor álmodott arról a főiskolán, hogy olyan drámai jelenség, aki alkatilag is betölti az egész színpadot. Később aztán rájött, hogy az igazán jó színész elhitethet bármit a közönséggel: történetesen azt is, hogy nyúlánk vagy éppen hosszú lábú. Mindenesetre a szakmai megfelelés nemcsak alkata miatt töltötte el szorongással, hanem mert az érettségi után hivatalos táncdalénekes volt, az éjszakai életben dolgozott. A főiskola sznob világában ez akkoriban bélyeg volt rajta – írja cikkében az Origo.

A főiskola színpadán eljátszotta Jennyt a Mahagonny-ból, amelyről az akkori sajtó úgy írt, „Úgy röpködött a kemény farkastörvények embertelen világában, mint egy csillogószárnyú pillangó. Erőszakos volt és gyengéd.” A vígszínházi gyakorlata alatt Soproni Ági szinte minden este színpadon volt. Ott tanulta meg igazán a szakmát. „Amit a színházról tudok, azt mind a Vígszínházban tanultam... ami a legfőbb, hogy állandóan Ruttkai Éva közelében lehettem. Csodálatos színésznő, sokat segített. Úgy is mondhatnám, hogy ez a gyakorlat volt az én igazi főiskolám.”

Sugárzó egyénisége és tehetsége változatos karakterek megformálására adott lehetőséget a kezdeti évektől: Keleti Márton utolsó filmjében a Csínom Palkóban Cinka Panna volt, de főszerepet kapott a Zendül az osztály című televíziós filmben, ahol tiszta szemű, kedves diáklányt alakított, Szőnyi G. Sándor tv-filmjében, a Párkákban pedig apácát. A televíziós szerepek akkor országosan ismertté tették. Közben a zenés színház is hívta: a Diákszerelem című operettben játszott.

Finnországban élt diplomata férjével

Az indulás után, a hetvenes évek második felében elszakad az országtól: Finnországban élt diplomata férjével, Petróczi Sándorral.

Nem mindennapi történet megismerkedésük Petróczi Sándorral, melyről a hetvenes években a finn bulvárlapok is beszámoltak. Soproni Ági ugyanis a Magyar Napokra ment ki Helsinkibe, egy héttagú művész-küldöttséggel. Úgy alakult, hogy a repülőtérről egy nagy diplomataautóba került a szép, fiatal színésznő. Az autót egy erős fiatalember vezette, aki Ágnes érdeklődésére azt mondta, hogy ő a követség sofőrje. Este azonban, mint attasé mutatkozott be neki, ahol a színésznő Kodály-feldolgozásokat énekelt. A találkozásból szerelem lett és hamarosan férjhez ment Petróczi Sándorhoz.

Komoly hátránynak érezte a kétéves kimaradását a pályán, ráadásul abban az időben különös irigységgel voltak azok iránt, akik utazhattak. Távollétében is rendszeresen fellépett, a nagykövetséghez kapcsolódó előadásokon szavalt, de az aktív színházi életből kikerült. A szenvedélyes színésznő nem tudott mit kezdeni a diplomatafeleség kötött szerepével, annyira hiányzott neki a színpad, hogy idegösszeomlást kapott.

Túlságosan hiányzott neki a színpad

A kecskeméti színházban aztán eljátszott a kétszereplős, az Ő meg Ő című zenés darab női főszerepét, alakításáról elismerően írnak. „Örülök, hogy a kritikusok úgy látják, nem felejtettem, de engem viszont kétségtelenül elfelejtettek…” – mondta a hazatért színésznő.

Partnere, Blaskó Balázs úgy emlékezett, nagyon jó volt Ágival dolgozni, aki egy temperamentumos, vérbő, tehetséges színésznő volt. „Mégsem alakult igazán jól a pályakezdete, mert az 1978-as kulturális robbanást, amikor Aczél György szétrobbantotta a vidéki színházakat, rosszul élte meg. Ági nem került fel budapesti színházba. Ruszt József nem vitte magával a fővárosba, ez akkor mélyen érintette őt…”

Ezekben az elhagyatottság-élményekben sem volt depressziós, mert alapvetően életigenlő, vidám nő volt. Ahogyan Papadimitriu Athina felidézte az Origo-nak: „Nagyon pozitív látású ember, aki – most is hallom – gurgulázva kacagott. Mindig festette magát, pedig gyönyörű nő volt, jól érezte magát, a depresszióra még csak hajlama sem volt. Nagyon jó színésznő volt. A nyolcvanas években a Nemzeti Színházban méltó helyen volt, jó szerepeket is kapott. A mellőzöttséget egyáltalán nem éreztem benne, ami ebben a szakmában igen gyakori állapot…” – fogalmazott a színésznő.
A Nemzeti Színházban Vámos László és Sík Ferenc rendezéseseiben játszott, olyan színészek mellett, mint Sinkovits Imre, Béres Ilona és Psota Irén. De vendégként Zalaegerszegen is szerepelt.

Emlékezetes szerepei, Viola a Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartokban, Iras, Shakespeare: Antonius és Cleopatraban, Natalja Solohov, Ruszt József: Csendes Don.

A nemzetis évek a rendszerváltással, 1989-ben érnek véget számára, amikor sok kollégájával együtt Csiszár Imtre kirúgta a színházból és ezt az elbocsájtást nem tudta feldolgozni a színésznő.

Az elhagyottság élménye gyermekkorából eredt

Az elhagyottság élménye nála egészen kisgyermekkori: szülei válása után hat évre intézetbe került Kecskemétre, emiatt az ilyen fordulópontokat nehezebben viselte az életében. Barátnője, Kalla Éva író szerint ez az időszak szakmai és magánéleti válság volt Soproni Ági életében, látható, hogy innentől nem ment társulathoz, más utakat is keresett.
„Újságírást tanult, televíziós szerkesztőként dolgozott, könyvet írt, képezte magát, de bármit is csinált, Ági mindig színésznő maradt. Szerette ezt a pályát, őt is nagyon szerették a színészek, egyetlen fiát is színészi pályára szánta, sőt nagy tervei voltak vele kapcsolatban. Sérelmeit nehezen tudta megbocsájtani, gyerekkorában megszokta, hogy meg kell magát védenie. A Nemzetiből való kirúgása nagyon megtörte.”

Kalla Évával ekkortájt írták az Írják le a sóhajtásomat! című interjúkötetet, amelyben zsidó és cigány sorsokról készítettek interjúkat.

Egy tévéinterjúban a színésznő arról beszélt, hogy szüleinek válása nagyon megviselte fiatalon, ezért ő megfogadta, hogy nem válik el, nem szeretne fiának ezzel zavart okozni az életében. Nem így alakult: férjével 1984-ben szűnik meg az együttélése, de a látszatházasságot egy ideig fenntartják, mert egy diplomatának a karrierjébe kerülhet egy botrányos válás. Sok-sok évig tartó vagyonmegosztási per követte a válást.

Soproni Ági beszélt a férfi szerepek eluralkodásáról is a szakmájában, meg arról, hogy szükség volna klasszikus nőkre és férfiakra a színházban. „Férfias férfiak és nőies nők kellenek. És az a nagy baj, hogy az utóbbi 10-20 évben kezdenek ezek kihalni.”

Ugyanebben az interjúban kitért arra is, hogy a Nemzetiben néhány rendezővel neki nőként nem volt könnyű helyzete. Vámos László pedig azt mondta neki, hogy az egyik legtehetségesebb tagja a színháznak, de nem egy heroina, hiszen oda (egy Nemzeti Színházba) heroinák és héroszok kellenek.

András Ferenccel két filmet is forgatott, A nagy generációban kaszkadőr feleséget és a rendszerváltásról szóló, Az utolsó nyáron című játékfilmet. „Amikor megkaptam a kész filmet, betettem a videókazettát a magnóba, abban a pillanatban megcsörrent a telefon. Soproni Ági azzal hívott, hogy mi van Csengey Dénessel? Hátborzongató, mert épp Dénes nevénél állt a stáblista, amikor Ági nekem telefonált. A halál hírvivője volt, nem sokkal később pedig ő maga is meghalt. Ági egy primadonna volt, csinos, jó alakú, nagyszájú lány. Láttam, hogy nem találja igazán a pályán már a helyét” – mondta András Ferenc.

Reinkarnációval, az életen túli élettel foglalkozott, jósnőhöz járt, kereste az élet értelmét. A test a lélek színpada című könyvet olvasta halála előtt nem sokkal a színésznő a könyvet széljegyzetekkel látta el.

Saját fia ölette meg a színésznőt

Soproni Ági eltűnését fia jelentette be 2000 márciusában, azt a látszatot keltve, hogy édesanyja depresszióba esett és eltűnt. Még negyven nap után is reménykedve írt a Magyar Hírlap, hogy talán valahol életben van a színésznő, jól gondolják a jósnők, akik úgy látják, hogy él.

Hónapok után derül ki a rémes gyilkosság. Amint az Origo a nyomozás részleteit korábban megírta: felfoghatatlan kegyetlenséggel ölték meg a színésznőt: a gyilkosságot a színésznő 21 éves fia – P. András – találta ki. Barátját – a 26 éves L. Zsoltot – bérelte fel az emberölésre. L. Zsolt megfojtotta, majd fűrésszel feldarabolta a szerencsétlen asszony holttestét. Másnap a testrészeket zsákokba tették, és Solymár mellett szétszórták.
Soproni Ági halálát – különösen azoknak, akik ismerték – lehetetlen feldolgozni.

Fia egyébként korábban gondolkodott azon, hogy Ausztráliában, Kínában, Indiában tanul színészetet, édesanyja, Soproni Ági pedig szerette volna, hogy fiából világhírű színész váljon. A fiú végül Soproni Ági – egykori férjével közös – öreg, budai villájáért gyilkolta meg saját édesanyját.