Mutatunk néhány régi karácsonyi népszokást

A magyarságot letelepedésétől kezdve többféle hatás is érte, melyek együttesen a magyar karácsonyi szokások kialakulásához vezettek. Ilyenek voltak a középkortól kezdve a katolikus egyház szertartásai, karácsonyi énekei, továbbá a szerzetesek és tanítók által ideplántált színjátékszerű mozzanatok, mint a karácsonyi játékok, a jászolállítás szokása. Ezeknek a századok során népi formaváltozatai alakultak ki, de több mágikus jellegű rítusok is meghonosodtak nálunk – írja Dömötör Tekla néprajzkutató a tanulmányában.

A karácsonyfa

A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelentkezett először, ma azonban országosan elterjedt, és már szinte mindenhol állítanak ilyenkor fát. 

Úgy tartották, hogy a zöld és illatos fenyő elűzi a rossz szellemeket és egészséget, szerencsét hoz a házhoz. Eleinte csak fenyőgallyakat akasztottak fel több helyre, csak később kezdték el, hogy kivágott fenyőt állítanak a szobába és feldíszítik. Eleinte kizárólag gyertyákat rögzítettek fel rá, később almával, dióval, valamint fából és textilből készült díszekkel dekorálták. Magyarországon csak a 19. században terjedt el a karácsonyfa-állítás szokása.

A paraszti házakban nem volt hagyomány a karácsonyfa-állítás, helyette karácsonyi asztalt készítettek, amelyre máskor nem használt abroszt tettek, alá pedig az állatok takarmányait helyezték, hogy jövőre jó termésük legyen. Vetéskor pedig a gabonát a megszentelődött terítőből szórták ki.

A karácsonyi asztal

A Magyar Elektronikus Könyvtárában megtaláltuk a Magyar néprajzi lexikon című könyvében, hogyan is volt szokás régen megteríteni az ünnepi asztalt karácsonykor. Mint írják, a vacsorához az asztalt különlegesen ünnepélyes módon terítik meg, amelyre és alá különböző gazdasági és házieszközöket, ételeket, valamint gabonamagvakat, szénát, szalmát helyeztek. A karácsonyi asztalra és a karácsonyi asztal alá helyezett tárgyak közül legáltalánosabb volt a szalma és széna, valamint a gabona és egyéb terménymagvak. Az utóbbiból általában többfélét kevernek össze, és edénybe teszik, vagy az asztalra szórják. Néhol úgy tartják, hogy a magvak a jövő évi jó termést, a bőséget biztosítják. A leszedés után a baromfinak adják a magot azért, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon. A karácsonyi asztalra és alá helyett gazdasági és házieszközök odahelyezésének célja az, hogy ezek az eszközök hatékonyabbak legyenek. 

A karácsonyi menü

Régen úgy tartották, hogy a mák a gazdagságot jelképezi, a méz megédesíti a mindennapokat, a fokhagyma az egészséget biztosítja, az alma a család összetartozását erősíti, a diót pedig az ártó szándékok elhárítására használták. Ilyenkor sok helyen halat és töltött káposztát esznek karácsonykor, ezekről az finomságokról úgy gondolták, hogy általuk több pénz áll majd a házhoz.

Sertést is szívesen tettek a karácsonyi asztalra, ugyanis a disznó előre túr, emiatt úgy gondolták, hogy szerencsét hoz a ház lakóira. Ám a szárnyasból készült ételeket nem szívesen ették karácsonykor sem, hiszen a tyúk elkaparhatja a szerencsét. Viszont ennek ellenére a városokban kedvelt és elterjedt szokás volt ilyenkor pulykát enni, ahogyan ez már korábban a tengerentúlon, majd az angol családoknál is hagyománnyá vált.

A betlehemes pásztorok

A karácsonyi népi színjáték középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő bohókás betlehemes pásztorok tréfálkozása, éneke, játéka áll. A betlehemezők házilag készített jászol vagy templom alakú kis betlehemet hordoznak magukkal. Ma általában gyermekek adják elő a betlehemes szövegeket. Idén mi is beszámoltunk róla, hogy Ballószögön a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai is előadtak egy kis előadást, amely könnyeket csalt a nézők szemébe.

A településeken manapság a tereken betlehemi szobrokat állítanak fel.

Borszentelés

A borszentelésre Szent János napján, december 27-én került sor régen. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel úgy hitték a szentelt bornak mágikus ereje van. Beteg embereket és állatot gyógyítottak vele, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.