A bolyais diákszínjátszók bombasikere a Donna Mia előadáson – galériával

– A darab fantasztikusan jól sikerült, melyet fémjelez a hatalmas nézőszám is. A siker egy nagyon összeszokott, képzett csapatról árulkodik. Minek köszönhető a sikerük? – kérdeztük Répási Angéla angol nyelv szakos tanárnő, drámapedagógustól, a darab rendezőjétől, forgatókönyvírójától.
– A sikerünk titka nagyon összetett, nem lehet csupán egy mondatban összefoglalni. Ha nagyon szűkre kell fognom, akkor három pillért említenék meg. Egyrészt, a beletett megszámlálhatatlan munkaóra látszik részben visszaköszönni, bár a tehetségek nélkül mit sem ér. Úgy vélem azonban a csapatom alázata és szorgalma az, mely igazán példaértékű. A másik fő oka a sikerünknek, hogy az idei produkcióhoz rengeteg támogatói segítséget kaptunk az intézményünk vezetőjétől, dr. Harnos Istvántól. Bízott bennünk és ezért producerként teljes mellszélességgel segítette munkánkat, forrásokat és támogatókat szerzett. Harmadrészt a Mamma Mia tekintetében olyan sikerstory-hoz nyúltunk egy speciális átiratban, ami világsiker. Mindezt fokozta az Abba zenéje, melynek népszerűsége kifogyhatatlan muníciót biztosít.

– Erre a darabra milyen csapata állt össze?
– Minden évfolyam képviseltette magát. Azok a régi diákok is első hívó szóra visszajöttek a színjátszó csoportba, akik már elballagtak. Az ő zenei múltjuk és tapasztalatuk egy családdá kovácsolta ezt a társulatot. Végig egymást támogatva vettek részt a sokszor erőt próbáló, órákig tartó hétvégi és hétköznapi próbafolyamatban. Elmondhatom, hogy mindegyik korábbi musicales csapatomat is „saját gyermekemként” szerettem, de ilyen szófogadó és dolgozni akaró, hálás társulatom még talán nem volt. Mutatja ezt az is, hogy a legutolsó előadás fináléja után a szereplők velem szemben felsorakozva együtt egy köszönő dalt énekeltek el, mely könnyekig meghatott , de úgy láttam, nem csak engem, mert kevés szem maradt szárazon a nézőtéren.

– Most is szerepeltek tanárok. Könnyű őket rávenni a szereplésre?
– Először nem volt könnyű dolgom, sokat kellett agitálnom, de aztán az első sikereket látva könnyebb lett, egyre többen fogadták el felkérésemet. Vannak, akikre már a kezdetektől számíthatok, mint például Szőke Tóth Zsolt és Dominek Zsolt. Ők eleve nagyon népszerűek a diákok körében és szinte már a színpadra lépésük alkalmával hatalmas tapsot kapnak.

– Szereti a musical műfajt?
– Nagyon, hiszen a musical lehetőséget, sőt egyben kihívást jelent a színészeknek, hogy mindenben megmutathassák a képességeiket, tánc, próza és ének terén egyaránt. Sok esetben egyszerre mind a hármat. Ezeket a nehézségeket persze legtöbb esetben csak az tudja, aki próbált már tánc közben énekelni, majd a következő jelenetben szinte nyugalmi pulzussal prózában, drámai hatást, vagy humoros jelenetben maximumot nyújtani. Ez persze az élő előadás varázsa.

– Ön a rendező, a forgatókönyv író is egyben. Van segítsége?
– Ebben a produkcióban nagyon sok munka van, amit egyébként színházi körülmények között több, erre szakosodott szakember végez. Szerencsére nekem is van segítségem, főként az ének és a koreográfia terén, de a legtöbb dologban csak magamra hagyatkozom, én vagyok egy személyben minden. Kiemelném még a páromat, aki maximálisan partner mindenben. Az ének betanításában az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezető-helyettese és szolfézs tanára, Orosz Lilla segített, a táncban pedig koreográfusunk, Varga Botond.

– Ennél a darabnál mi volt a legnagyobb kihívás?
– A mostani mű tulajdonképpen folytatása a korábbi jubileumi Mamma Mia történetnek. A nagy kihívást az jelentette, hogyan tudjuk vonzóvá tenni, vagy hozzátenni az előzőhöz, hogy a néző továbbra élvezze a darabot. Szerencsére sikerült, melyben a humor és az Abba zenéje is segített. Másrészt látványban is emeltük a tétet. Igazgatónk szerzett az egyik támogatótól állványrendszert. Így tudtunk nagyobb léptékű színpadképet építeni és a későbbiekben is gondolkodhatunk merészebben. Most emeletes díszlet volt lépcsővel, mely bevilágítva a néző számára a színházi élményt jelentősen fokozta. A másik kihívás az idősíkok megoldása volt. A filmben rengeteg időbeli változás van, amit ott nem olyan nehéz megvalósítani, de a színpadon igen. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy két részre osztottuk a színpadot, a bal oldal a múlt helyszínéül szolgált, míg a jobb a jelent formázta. A sok vastaps, amit kaptunk, remélhetőleg annak szólt, hogy ebben is sikerrel jártunk.

– A díszletek kinek köszönhetők?
– Egy évvel ezelőtt, már a toborzások és válogatások során kerestük az énekesek és táncosok mellett azon diákokat, akik ügyesen rajzolnak vagy díszítenek. Így ők készítettek az iránymutatásommal a jelmezeket, és részben a díszleteket. A logisztikában pedig a szülőkre is számíthattunk, egy apuka, Nemes Dénes pedig a múlt díszletének a kivitelezésében segített. A fiatalok noszogatás nélkül, örömmel pakoltak, berendeztek. Felnőtteket meghazudtoló munkabírásuk szintén elismerést érdemel, ráadásul két alkalommal is dupla fellépésünk volt szombatonként.

– A sikertörténetnek lesz folytatása a jövőben?
– Igen, több darab is van a fejemben, remélem nem is kell újabb öt évet várni a folytatásra. Már kettőnek – egy drámának és egy zenés darabnak is – kész a forgatókönyve.