2022.09.03. 19:55
Több mint négy évtizede készült el Kecskemét első négysávos utcája
Negyvennégy éve járhatunk a kecskeméti Petőfi Sándor utcán. Akkoriban ez volt az első négysávos utca a megyeszékhelyen. Az építésének történetét Kiss Imrével elevenítettük fel, aki építésvezetőként koordinálta a munkálatokat. Nevéhez számos nagy volumenű építkezés fűződik, mint például a negyven éve megépült Halasi úti felüljáró.
1978. augusztus 22-én, kedden avatták fel ünnepélyesen a Petőfi Sándor utcát
1978. augusztus 22-én, kedden avatták fel ünnepélyesen a Petőfi Sándor utcát. A négysávos utca átadójáról a Petőfi Népe is beszámolt a másnapi újság címlapján.
„Emlékezetes, hogy az UVATERV és a megyei tervező vállalat tervei alapján a Május 1. teret és a Petőfi Sándor utca átépítését a múlt év október 31-én kezdte meg a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat. A tervezői költségvetés szerint a létesítmény teljes költsége 36,1 millió forint volt, és a kivitelező a befejezést 1978. december 15-re vállalta. A kilenc kivitelező és három beruházó munkájának összehangolását a Kecskeméti Közúti Igazgatóság végezte. A munka négy hónappal a határidő előtt és a tervezői költségvetésnél 4,7 millió forinttal kevesebből: 31,4 millió forintból valósult meg. A szerződéses feladatokon kívül 12 millió forint értékű épületszanálásra is sor került.”
Az építkezésen Kiss Imre volt az építésvezető. A ma már nyugdíjas szakembert arra kértük, elevenítse fel azokat a hónapokat.
– 1977 októberében kezdtünk hozzá a munkához. Bontottunk.
A Don-kanyarként ismert résznél a házak maradványainak eltakarítása is a mi feladatunk volt, akárcsak a régi makadámút felszedése a helyszínen.
Régen ugyanis nem volt „divat” a betonozás. Eredetileg bő egy évünk lett volna, de később kérték, hogy készüljünk el 1978 augusztusára, a fogathajtó világbajnokság záróünnepségére, melynek felvonulását az új Petőfi Sándor utcán szerették volna már megtartani. Így a tervezettnél négy hónappal előbb átadtuk az utcát – emlékezett vissza Kiss Imre, majd egy-két részletet is megosztott a munkáról.
– Egy kunszállási brigáddal dolgoztam együtt. Akkoriban még nem voltak olyan modern gépek, mint mostanság. A kétkezi munka sokat ért, sokkal pontosabban kellett dolgoznunk gépek híján. A betont is mi dolgoztuk be kézi erővel a helyszínen. Az alapanyagokat Zil, IFA és Robur teherautók hozták, és volt néhány rakodógépünk, és persze egy bódé, ahol megmelegedhettünk, és ahol a papírmunkát elvégezhettem. Nem érhette szó a ház elejét, ott és akkor mindenki dolgozott, hétköznap, hétvégén, sokszor reggeltől estig. Nem volt olyan, hogy egy dolgozott, öt meg nézte – mesélte nevetve, majd komolyabbra fordította a szót.
– A munka nehézségét az adta leginkább, hogy a földalatti közművek nem voltak pontosan nyilvántartva. Így sajnos előfordult, hogy belevágtunk néhányba, hol a gáz-, hol a villanyvezetékbe. A meglévő talaj összetétele is nehezítette a munkánkat, ha elázott, ki kellett cserélni.
Mindezektől függetlenül, nem volt túl nehéz feladat, de büszke vagyok arra, hogy én vezethettem Kecskemét első négysávos utcájának építését, melyhez parkolók is készültek. A minőségét mutatja, hogy az elmúlt 44 évben nem nagyon kellett hozzányúlni, kivéve az azóta megépült két új csomópontnál – jegyezte meg Kiss Imre, aki az évtizedek alatt sok jelentős munkához adta szaktudását.
– A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán az építőmérnöki tanulmányaim befejezése után 1975-ben kezdtem el dolgozni. Eredetileg tanultam út-, híd-, vasút- és vízműépítést is, de az út maradt a fő profilom. Az első nagy munkám a Lászlófalva (ma Szentkirály)–Tiszakécske út építése volt. 1977-ben kezdtünk hozzá Kecskeméten a Petőfi Sándor utcához, 1982-ben építettük fel a Halasi úti felüljárót. Szintén nagy értékű munkám volt a Helvéciai Állami Gazdaságnál az építőanyaggyártó üzem megépítése, melyet utána 15 évig vezettem is. Később, a 2000-es évek elején jött a röszkei, majd a tompai határátkelőhely, később a bajai 51-es elkerülőút építése. Utána éveken át műszaki ellenőr voltam útépítéseknél, az M5-ös autópályánál, az 55-ös útnál és kecskeméti útépítéseknél. A nyugdíjba vonulásom előtt, 2013-ban a helvéciai református templom építésében is részt vettem. Valamennyi munkámra szívesen emlékszem vissza, kicsit olyan, mintha mindegyik a gyerekem lenne – részletezte, majd elmondta, 1993-ban kiköltözött családjával Helvéciára, így a helyi munkák különösen kedvesek voltak a számára.
Kiss Imre végül mesélt példaképéről, aki hozzájárult ahhoz, hogy e pályát választotta.
– A kezdetektől egyik példaképemnek tekintettem id. Zaboretzky Ferenc építészt, aki a kecskeméti építészet kimagasló alakjává vált a XX. század fordulóján és a század első felében.
A város akkori legimpozánsabb épületeinek építései fűződnek nevéhez, példaként hozhatom a konzervgyárat, a vasgyárat, a gyufagyárat, az árvaházat, a Kaszinó palotáját, a katolikus bérpalotát, az Újkollégiumot, a reáliskolát.
Utolsó éveit Helvécián töltötte, ahol a századforduló előtti években, a homokon Wéber Edével megalapította a híres helvéciai szőlőkultúrát – mondta végül Kiss Imre, aki szeret nosztalgiázni. Határidőnaplójában minden évben bejelöli, melyik munkájának mikor van az évfordulója.