Kenyeres Dénes életének az írás mindig fontos része marad

– Egykoron, miért döntött a katonai pálya mellett?

– A II. világháború idején születtem Felsőszentkirály-pusztán. Gyermekként sokat segítettem a szüleimnek a föld megművelésében, az állatok gondozásában. Én azonban nem ilyen világot képzeltem el magamnak. Mindig arról álmodoztam, hogy katonai egyenruhát öltök, a honvédeskü szellemében fegyverrel szolgálom, ha kell meg is védem a hazát. A Katona József Gimnáziumban érettségiztem. Budapesten tettem tiszti vizsgát, és elvégeztem a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. A Magyar Néphadseregben több helyőrségben szolgáltam tüzéreknél, később pedig a repülőknél, helikoptereseknél.

– Katonaemberként mi motiválta az írásra?

– Szabadidőmben mindig szerettem olvasni, főként történelmi és hadtörténeti műveket, és már egészen fiatalon elkezdtem gyűjteni a katonai relikviákat. 

Az oktatóim és tanáraim biztattak arra, hogy különböző témákban kutassak és publikáljak.

Az akadémián a Hallgatói Közleményekben jelentek meg első írásaim, elsősorban az 1848/49-es szabadságharc tábornokaival kapcsolatban.

– Újságíróként is sok helyre írt az évtizedek alatt, többek között lapunknak is.

– Valóban. 1989-ben a Petőfi-expedíció során kibontakozó vitához több cikket is írtam a Petőfi Népében. Ezt követően 17 éven át külső munkatársa voltam a lapnak. Írtam a sorkatonákat érintő szabályokról, repülésről, a MiG-29-es vadászgép, az L-39 Albatrosz kiképzőgép hadrendbe állításáról, üzemeltetéséről, a magyar hadtörténelem fontosabb eseményeiről, nevezetes szereplőiről, valamint a kecskeméti katonai repülőtéren történt fontosabb változásokról.

– Mikor írta meg az első könyvét?

– Nyugállományba kerülve, a megnövekedett szabadidőmben kisebb-nagyobb tanulmányokat írtam katonai lapoknak. Innen pedig egyenes út vezetett a nagyobb lélegzetű írások megjelentetéséhez.

Mivel több mint 35 évig a Magyar Légierő kötelékében szolgáltam, elkezdtem adatokat és fotókat gyűjteni több helikopter és repülőgép típus vonatkozásában.

Budapesten a Hadtörténeti Könyvtárban és a Központi Katonai Irattárban éveken át kutattam. Ezt követően, 2003-tól évente jelentek meg könyveim, katonai témákban.

– Voltak kedvenc történelmei korszakai?

– Valamennyit nagyon szeretem, de a szívemhez legközelebb a szabadságharcok állnak. Éppen ezért könyvírás-pályafutásom zárásaként egy trilógiát írtam, három szabadságharcról. Az első az 1848/49-es szabadságharcról szólt, ezen belül is azon szereplőiről, akik valamilyen kitüntetést kaptak. A koronavírus-járvány idején az 1956-os forradalom és szabadságharc korát a nemzetőrség vonatkozásában mutattam be. Zárásként a Rákóczi szabadságharcról írtam, annak kecskeméti érintettségéről.

– Hányadik volt a Rákóczi-kötet?

– A Rákóczi-szabadságharc és Kecskemét című könyvem a 20. jubileumi kötetem, mely szintén magánkiadásban jelent meg. Az anyagát a Katona József Megyei Könyvtár és saját könyvgyűjteményem anyagából állítottam össze. Mintegy 200 kép teszi szemléletesebbé. A könyvet színes csataképek, tábornagyok, fejedelmek arcképei, Rákóczit ábrázoló érmék, plakettek, papírpénzek, bélyegek, szobrok képei teszik teljessé. A kötetben szó esik származásáról, örökségéről, a hadsereget fegyelmező államférfi, illetve vezér szerepéről, a 18. század eleji Kecskemétről, az 1707-es rác támadásról, Rákóczi Aranygyapjas Rendjéről, családi életéről, hamvainak hazaszállításáról, kecskeméti kultuszáról.

– Ezek szerint Rákóczi gyakran megfordult Kecskeméten?

– Érdekes, de II. Rákóczi Ferenc sohasem járt a hírös városban. Ennek ellenére a város történelmében fontos szerepet kapott. Akkoriban mintegy 12–13 ezren lakták a várost. A részletek a könyvemből ismerhetők meg, mely mindenkinek izgalmas olvasmány lehet, aki szereti a magyar történelmet, legyen az diák vagy felnőtt.

– Teljesen felhagy az írással?

– Az írás mindig is az életem része volt, és marad is. Könyvet már nem tervezek írni, de tanulmányokat, tudósításokat igen. Nagyon jó érzés volt, hogy a közelmúltban, a könyvtárban megtartott könyvbemutatómra sokan eljöttek, dedikáltatták meglévő köteteiket. Unatkozni azonban nem fogok. A jövőben is betöltöm társadalmi megbízatásaimat, én vagyok a Honvéd Hagyományőrző Egyesület területi szervezetének elnöke és az 1956 Magyar Nemzetőrség Kecskemét parancsnoka.