A Szabadiskola növendékeinek alkotásaiból nyílt tárlat a kecskeméti könyvtárban

A Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola 25 éve áll együttműködésben a megyei könyvtárral, ahol idén ismét nagyközönség előtt mutatkozhattak be a fiatal tehetségek. A Szabadiskolában négy osztály működik. Csörgő Tamás vezeti az Alakrajzot, Bruncsák András a Festő osztályt, Patkós László a Sokszorosító Grafikát, míg Vass-Eysen Ervin az Építészeti osztályt. 

A megnyitón a könyvtár nevében Taskó Péter, a könyvtár Europe Direc iroda vezetője köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a könyvtár új épületének 25 éves története során jelentős pillér a szabadiskolával való kapcsolat. A kezdetektől együttműködnek, és bíznak benne, hogy a kapcsolat továbbra is folytatódik.

A kiállítást Kovács Ágnes művészettörténész nyitotta meg. — A Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolában senkit ne tévesszen meg az oldott, közvetlen, bensőséges hangulat, baráti, családias légkör, a gyerekek, fiatalok és felnőttek, és persze a mesterek nagyon komoly munkát végeznek, példaértékű eredményeket tesznek le az asztalra. Ahogy beleszagoltam a festékes, ragasztós, agyagos, szenes, sólisztgyurmás, olykor savban áztatós szabadiskolás hétköznapokba, úgy jutottam arra a következtetése, hogy a komoly eredmények nem a családiasság, a szabadság ellenére jönnek létre, hanem éppen amiatt. Ahogyan Bruncsák András alapító mester egykoron mondta: „Ha munka, akkor totális munka, ha buli, akkor totális buli. Ne keverjük." — mondta a művészettörténész.

Kovács Ágnes hangsúlyozta: az idei év hívószava, nagy projektje az ,,úton, útfélen" volt, amire a következő értelmezést hoztam. — Minden sikerült alkotásnál akár egy gyerekrajznál, akár egy jelentős mester alkotásánál ott van a bejárt út és ott van a megérkezés is, az elkészült mű élménye, egysége, szépsége, üzenete. 

S ha tényleg sikerült a mű, akkor magával viszi a nézőt, és talán meg is tudnak érkezni

— fogalmazott Kovács Ágnes.

Mint mondta,  ahogyan Patkós László mestertanár megjegyezte a beszélgetések során, ez nem egy gyerekrajz kiállítás. — Az első pillanatban mindannyian egyetértettünk, bólogattunk, hogy az addig elhangzottakból valóban ez következik, a következő pillanatban rádöbbentem, hogy ez azért mégis egy kissé ellentmondásos kijelentés itt a jelen helyzetben. Hitvallásként, egyfajta ars poeticaként a következő szentháromságot fogalmazta még meg Laci: a gyerek, a kreativitás és a mesterség. Kulcsot találni a gyerekekhez, mert utána minden működik, minden sikerülhet. Szépen, organikusan — idézte fel a mestertanát szavait Kovács Ágnes. 

A művészettörténész azt is elárulta, amikor megkérdezte Bruncsák Andrást, mire a legbüszkébbek a Szabadiskolával kapcsolatban, ő azt mondta, hogy mindez öröm és szolgálat, de nem büszkeség. 

—Úgy vélem: a Szabadiskola nem kizárólag művészképzésről szól, hanem, hogy kapjanak a gyerekek útravalóul, hamuba sült pogácsaként az életbe olyan képességeket, készségeket, kíváncsiságot, kísérletező kedvet, esztétikai igényességet. Ezenfelül emberséget, tartást, kitartást, alázatot, érzékenységet, odafordulást, barátságot, amely gazdagítja, színesíti a személyiségüket. Mindezekből meríteni tudnak, akár a későbbi alkotói vagy művészetpedagógusi pályán, akár teljesen más, nem alkotással, művészettel kapcsolatos helyzetekben is — mondta Kovács Ágnes, aki végül hozzátette, magánemberként is szívesen látna jó néhány alkotást otthona falán.