A cigányság kultúráját mutatja be Borzák Tibor legújabb könyve

Harcsabajusz és hosszú barkó, széles karimájú fekete kalap, rikító virágmintás ing és mellény, lakkcipő, az ujjakon pedig megszámlálhatatlan pecsétgyűrű – mintha egy Kusturica-film forgatására tévedtünk volna be. Kétségkívül nem mindennapi látványt nyújtott az a középkorú cigány férfiú, aki szerda este ellátogatott a Katona József könyvtárba. Sőt, övé volt az egyik főszerep, hiszen alapvetően Sztojka „Kalapos” Zoltán, a soltvadkerti kártyavető-jós köré épül a kecskeméti újságíró, Borzák Tibor legújabb, Cigánylélek című könyve. De emellett olvasható a kötetben interjú dr. Forray R. Katalin romológus-oktatáskutató-nevelésszociológussal, Rostás-Farkas György író-költővel és Hofher József jezsuita pappal is, és sok mindent megtudhatunk a lóvásárokról, az igazi roma lakodalmakról, a lányszöktetésekről vagy éppen a Kisboldogasszony napja alkalmából tartott csatkai búcsúról, a Kárpát-medencei oláhcigányok legfontosabb ünnepéről. 

A szerző a könyvbemutatón nem tagadta: Kalapos Zoltán vetette fel az ötletet, hogy írjon egy könyvet róla, és ez aztán annyira befészkelte magát a gondolatai közé, hogy nekikezdett az anyaggyűjtésnek. De 

úgy gondolta, érdemes lenne a témát bővíteni, és bemutatni a ma még létező cigány hagyományokat, szokásokat, mert véleménye szerint a mai világ rohanó tempója miatt elképzelhető, hogy ezeket a következő generáció már nem is fogja ismerni, művelni, egyszerűen eltűnnek. 

Borzák Tibor azt is bevallotta, hogy interjúalanyai nehezen, lépésről lépésre engedték be a maguk zárt világába. Az már egy szintet jelentett, amikor meghívták egy gyásztörésre, de az is igaz, hogy egy lakodalomból majdnem elkergették őket, mikor megtudták, hogy riport- és fényképkészítési céllal érkeztek. 

A kötetet a Hetényegyházán élő Bahget Iskander szír származású fotóművész fényképei illusztrálják, sőt helyesebb az a kifejezés, hogy díszítik. Iskandertől megtudhatta a közönség, hogy nagyon komolyan vette az író felkérését, noha kicsit tartott is a feladattól, mondván, ez egy nagyon népszerű, sokak által megörökített téma. Szavai szerint sokat tanult a cigány kultúráról, közelebb került hozzá, és azt sem vette zokon, ha egyes alkalmakkor nem járultak hozzá a fotózáshoz. 

– Mindenhol vannak tabutémák. 

Nagyra becsülöm és nagyon tisztelem, ha védik a több száz éven keresztül megmaradt kultúrát. 

A fotográfiával nagyon türelmesnek kell lenni, nem szabad visszaélni egyetlen egy mozdulattal, egy képpel sem. Tisztességesnek kell lenni, tisztességesen kell megközelíteni és ábrázolni a témát – jelentette ki Iskander. 

– Lehet áldásnak és átoknak is tekinteni. Van, akinek teher hordozni ezt a tudást, és vissza is lehet vele élni, ezért nagy felelősség – mondta el Sztojka Zoltán a kártyavetésről. A „jövőbe látót” naponta hárman-öten keresik fel, sok külföldi is visszajár hozzá, Amerikából is voltak már vendégei. És hogy teljesülnek-e a jóslatok? Állítása szerint igen, gyakran kap visszajelzést egy-két hónap múlva, hogy minden úgy történt, ahogy mondta. 

A könyvbemutatón Kunhegyesi Ferenc festőművész köszönetet mondott a szerzőknek a kötetért, bár arra is felhívta a közönség figyelmét, hogy ne csak az alapján ítéljék meg a cigányságot. A festőművész őszintén beszélt szívinfarktusáról, halálfélelméről és a halálközeliség élményéről is. Az eseményt a soltvadkerti Terne Lulugya hagyományőrző tánccsoport bemutatója zárta, a színpadon Sztojka Zoltán is ropta a táncot.