2021.11.02. 17:25
A gyerekek lelkesedése és a színház szeretete motiválja Sárosi Gábort
Sárosi Gábor drámapedagógus, színész, rendező nemrégiben szakmája egyik legnívósabb elismerését, a Magyar Drámapedagógia Társaság gyermekszínházi rendezők számára létrehozott gyémántoklevelét vehette át. Aligha találunk ma olyan kecskeméti vonatkozású színházi vagy ifjúsági kezdeményezést, amelyben ne merülne fel a fiatalember neve, hiszen a hivatása egyben a hobbija, a hobbija pedig az élete, és egy interjú erejéig most bepillantást enged nekünk ebbe.
Sárosi Gábor 2021. októberében a Solténszky Tibor-díjat is elnyerte
Fotó: Tóth László
– Mit jelent az ön számára ez az elismerés?
– Ezt a gyémántoklevelet azok a szakemberek kapják meg, akiknek az elmúlt 10 évben öt, vagy annál több országos fesztiválon aranydíjat nyert darabjuk volt. Az általam vezetett Lazarcú Maszkák csoport ebbe a kategóriába tartozik. Az átadó Pesten, egy gálaműsor keretein belül zajlott a Magyar Drámapedagógia Társaság székhelyén, ami egyben a szakma központja is, az elismerést pedig a társaság vezetősége, vagyis a legismertebb szaktekintélyek ítélték meg és adták át. Ez a díj megerősít, hogy jó úton haladok, és biztosít arról, hogy jól csinálom a munkámat. A szakma értékeli, amit az elmúlt 15 évben ebbe a hivatásba fektettem, és ez arra biztat, hogy csináljam tovább, még ha néha nehéz is.
– Miért nehéz?
– A 2005-ös első csoportom óta közel 850 gyerek vált felnőtté a kezeim alatt. Kijelenthetem, hogy az elmúlt 15 évben a frontvonalon, sokszor ellenszélben dolgoztam, ami igen fárasztó volt. A diákszínjátszás kecskeméti fénykorában 9 csoportot vittem párhuzamosan, de az utóbbi években sajnos perifériára szorult a drámapedagógia Magyarországon. Folyamatosan leépült a már jól működő színház-pedagógiai rendszer, ami a poroszos, frontális oktatással szemben sokkal nagyobb teret ad a gyerekeknek a vitára, a gondolkodásra, az empátiára, megengedőbb, bátorítóbb azzal, ahogyan önmagukat és a környező világot vizsgálják. Nagy álmom volt, hogy Kecskemét az országos diákszínjátszás központjává váljon, és bár a város támogatását magam mellett érzem, ez az álom azt hiszem, már elveszett. A drámapedagógusi hivatás pedig szakmai karriernek kiváló, de ha az ember egzisztenciát is szeretne építeni, arra a pedagógusi pálya kevés lesz.
Számomra a gyerekek lelkesedése, és a színház szeretete lehetetlenné teszi, hogy teljesen kilépjek ebből a munkából.
– Belépett viszont egy új projektbe. Mesélne erről egy kicsit?
– A budapesti Faktor Terminál Egyesület szervezésében zajlik az országos ART-RAVALÓ program, ami egy szociális-művészeti projekt hátrányos helyzetű, illetve gyermekvédelemben nevelkedett fiatal felnőttek számára. A résztvevők egy akkreditált képzésen keresztül életvezetési tanácsokat, pályaorientációs tanácsadást, élménypedagógiai gyakorlatokat, személyre szabott coachingot és színházművészeti képzést kapnak, amelyek célja, hogy az egy éves tréning végére elhelyezkedjenek a munka világában, és visszailleszkedjenek a társadalomba. Huszonöt 18 és 25 év közötti fiatallal dolgozunk, én viszem a színházi-nevelési részét a képzésnek, és egy kecskeméti hallgatóm is van. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy drámapedagógiai eszközökkel tanulunk önismeretet, társismeretet, figyelmet, alázatot, empátiát, nyitottságot. Ezek a fiatalok jellemzően börtönből, emberkereskedelemből, gondozói ellátásból, drogprevenciókról, árvaházakból jönnek, és a színház, valamint a drámapedagógia módszereivel próbáljuk őket segíteni abban, hogy megtalálják a saját útjukat, sikeresen (vissza)integrálódjanak a társadalomba.
– Mik az eddigi tapasztalatok a programról?
– Általában a résztvevők akaraterején és intellektusán múlik, hogy visszaesnek vagy továbblépnek az életükben. Ez a projekt negyedik éve működik, és eddig 15 emberből 10 minden évben elhelyezkedett a munka világában. Természetesen van utánkövetés, és korábbi osztályokból is visszajárnak mentorként az egykori tanulók. A projekt végterméke egy színházi előadás, amit 2022 februárjában a Nemzeti Színházban mutatunk majd be. Komoly kihívás, hogy olyan szakmailag is működő, izgalmas színházi előadást hozzunk létre, amely nyilvános lesz mindenki számára.
– Az ön vezetésével indult útjára Kecskeméten a Hírös Gasztroszínház, amely mesteri fokon ötvözi a gasztronómia és a színház értékeit. Hol tart most ez a vállalkozás?
– A vállalkozás hamar kinőtte a városi kereteket, és az ország számos pontján találkozhatott velünk a gasztronómiai és színházi ínyencségekre vágyó közönség. Sajnos azonban a covid épp ezt a két szektort (a vendéglátást és a kultúrát) viselte meg talán a legjobban, így másfél évre mi is teljesen leálltunk. Nemrég pedig szinte a nulláról kellett újraépítenünk a társulatot és a repertoárt, de a nyár folyamán már több helyen voltak előadásaink. Most ősszel pedig két premierrel is készülünk, továbbá decemberben ismét megrendezzük a Gasztroszínházi Gálát, amivel egy országosan is egyedülálló élményt biztosítunk majd a színház és a finom ételek, italok szerelmeseinek.
A Solténszky Tibor-díjat is elnyerte
2021. októberében a Solténszky Tibor-díjat is Sárosi Gábornak ítélték. Az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE) által alapított elismerést „A hazai diákszínjátszás területén végzett kiemelkedő diákszínjátszó-rendezői és csoportvezetői tevékenységéért” kapta meg Sárosi Gábor, a kecskeméti diákszínjátszó műhelyek drámatanára, az Országos Diákszínjátszó Egyesület korábbi elnöke.