A német kultúrát őrzi a Fuchs Kórus Császártöltésen

– Milyen tevékenység keretében segít megőrizni a falu német jellegét?

– Harmonikán játszom, a Fuchs Kórus alapítója vagyok. A Császártöltésen ismert helyi német népdalokat, illetve németországi népdalokat is éneklünk évek óta. Az első ötletem az volt, hogy egy énekkart és egy zenekart kellene alapítani. A szüleim tízéves koromban vettek egy harmonikát, mely igen nehéz volt, de mindig elcipeltem az iskolába, annyira szerettem játszani rajta. Édesapám is zenélt, tőle örököltem a zene iránti szeretetet. Császártöltésen 2015-ben, egy szüreti vigasság idején alakult a kar hat fővel. Mivel jól sikerült a fellépésünk, egyre gyakrabban gyűltünk össze énekpróbákra. Ma a kórusban tizenkilencen énekelnek, én vagyok a huszadik. Korábban helyi császártöltési dalokat énekeltük, majd átvettünk a hajósiaktól, a nemesnádudvariaktól dalokat, sőt, a hartaiaktól is tanultunk egy éneket. Mekkora a repertoárunk? Nyolcvannégy számból válogathatunk egy fellépés előtt, ebből hetven százalék német–sváb, a többi pedig magyar dal.

– Melyik németet beszéli? A régi öregek sváb nyelvét, vagy az irodalmi németet?

– A családban a helyi sváb nyelv ismeretét kaptam a szülőktől, az iskolában már a klasszikus németet tanultam. Ezt Bánáti Miklós oktatta az iskolában, aki az intézmény névadója, mellette Kőműves Péterné volt a másik tanárom. Szinte minden helyi német családnak megvan a maga szomorú XX. századi története. Háborúk, kényszermunka, kitelepítés, üldözés, kolhozosítás.

– Mi a családja története? Hogy sikerült megúszni a kitelepítést?

– A kitelepítés sajnos az édesanyám családját is érintette. Szerencsénkre Bátyán volt egy családi kapcsolatuk, ahol elrejtőzött anyukám és a szülei. Így amikor a kitelepítési szörnyű időszak elmúlt, akkor előjöttek és visszaköltöztek. Édesapám bácskai sváb volt. El kellett menekülniük a partizánok elől. Zombor környékén éltek, 1945-ben jöttek át a határon, otthagyták a családi házat. A három fiútestvére Ausztriáig meg sem állt, ők ott éltek. Apám viszont Császártöltésen maradt, mert a helyi svábokkal meg tudta magát értetni. Itt ismerte meg az édesanyámat, és itt alapított családot. Majd 1966-ban látogattuk meg apám testvéreit, akik Grazban, Linzben, Hallstadtban éltek. Egy hónapig voltunk náluk, nagyon örültek a testvérek egymásnak.

– Használja-e német nyelvet a munkája során?

– Egy távközlési cég ügyvezetője vagyok. Vezetékes telefonokat telepítünk cégeknél, önkormányzatoknál, hivataloknál. Ha külföldi a tulajdonos, például német, akkor meg tudom magam értetni, és ez előnyt jelent az üzleti életben.

– Kell-e ahhoz támogatás, hogy a német nyelv, a kultúra fennmaradjon Császártöltésen?

– Hát hogyne, támogatásra feltétlenül szükség van. Úgy érzem, hogy adottak ezek a feltételek. A hazai német nemzetiségnek saját országgyűlési képviselője van az országgyűlésben. Császártöltésen a német nemzetiségi önkormányzat öt fővel működik. Sok szavazatot kaptak a választáskor. A falu önkormányzata hagyományőrzőként támogatja a néptánc tanulását. Nálunk már az óvodában elkezdődik a nemzetiségi tudat kialakítása. Az óvodába és az iskolába rendszeresen járok zenélni. Az idősek otthonába pedig a kórussal megyünk, hogy felvidítsuk a nyugdíjasokat – mondta el Fuchs József.